A kamasz Tim az apja puskájával megy iskolába, amit a hangszere tokjában rejt el. Még órák előtt elmegy a helyre, ahol a többiek titokban cigiznek. 4 fiú van ott, agyonlövi őket. Amikor jönnek a rendőrök, támadóan lép fel, így a rendőrök kilövik. Bele nem hal, kómába esetten kerül a kórházba. Katona apja nem bírja a nyomást, kéri a nyugdíjazást, majd a sajtóvisszhangot követően öngyilkos lesz.

Mike, az ügyön dolgozó nyomozó szerint egy kocka hiányzik. Bevonja az ügybe Mirandát, az iskolai zaklatásokra és lövöldözésekre specializálódott pszichiátert. Egy fiú, Eric is abba a bandába tartozott, amelyet Tim kilőtt. Az eset óta sokkos: neki is ott kellett volna lennie, és akkor ő is halott lenne.

Ahogy hatnak a gyógyszerek, Eric kezd visszatérni és beszélni. A 4 lelőtt fiú szabályosan kínozta Timet. Elszedték a pénzét, megverték, sarat etettek vele, belenyomták a fejét a WC-be, faágakat dugtak a végbelébe. Ő nem mert ellenszegülni, néző volt, de egy idő után elege lett. Rájött, hogy a csapat feje meleg, és le akarta buktatni. De hiába beszélt Timmel, neki már megvolt a maga terve.

Tim felébred.

Eric és az anyja költözni készülnek, Tim öngyilkos lesz a kórházban. Se Mike, se Miranda nem hiszi el a történteket. Miranda az asszisztensétől hallja, hogy tiport agyon egy kisegeret Eric, amíg a kezelésre várt. Az anyja megtalálja a gyógyszereit, amit nem szedett be. Miranda rájön, Eric szociopata, és ki is szedi belőle. Felhúzza, és a fiú mindent bevall. Ő sugalmazta Timnek, hogy fegyverrel legyen vége, és a kulcsot is ő adta a kezébe, amivel felvágta az ereit. Mike még időben érkezik, hogy kimentse Mirandát.

Ők adnak a kapcsolatuknak is egy esélyt, míg Eric börtön elé néz.

Hatalomért harcoló, felnőtté válós, mágikus képességes.

A fiú még csak 6 éves, neve sincs még. A nagyapja adja át a korona embereinek, hogy már az apja viselje a gondját a kölyöknek. Hiszen a kisfiú egy viszony eredménye, ami a trónörökös Lovag herceg és a lánya között volt. A fiút a királyi udvarba viszik, de mire odaérkezik, apja és neje lemondtak a trónigényükről, és visszavonultak vidékre. A gyereket meg sem nézték. Az istállómester veszi gondozásába a gyereket, aki nagyon emlékeztet az apjára. Lovag halála után a király érdeklődése is megnő az unokája felé. Fitz nem csak a küllemét örökölte az apjától, a mágia is a vérében van. Lehetőséget kap a Mesterség elsajátítására, miközben orgyilkosnak is tanítják. Az ország háborúban él, és a trón örökölésében is vannak vitás pontok. Fitz az események közepében találja magát, és el kell döntenie, melyik nagybátyjához fűzi a hűség.

Ez egy olyan regény, amiben érezni a lehetőséget. Egy nagyívű történet, amiben helyén vannak a szereplők és a szerzőnek bőven van ötlete, mi és hogyan történjen. Csak még valami hiányzik. De a lehetőség ott van, ebből lehet még valami nagyszerű is.

A felvezetés elég hosszú volt, de megvan a maga haszna. Fitz gyerekkora csendesebb, közben a gyerekkel együtt az olvasó is megismeri a viszonyokat. Milyenek a királyi család tagjai, milyen emberek veszik körbe őket. Milyen mágia típusok vannak ebben a világban, illetve milyen konfliktusok.

Fitz származása is pont olyan, hogy mindenbe belesodorja. A királyi vérvonalba született, de nem örökösnek, fattyúnak. Így mindig a tűz közelében lesz, lehet hatalma, de nem a trónért száll harcba. Rajta kívül is van olyan szereplő, akinek hasonló a származása. Ők azok az emberek az árnyékban, akik elvégzik a mocskos munkát is, és nagy szerepük van a birodalom életének alakulásában, ha nem is ismerik a nevüket.

Tetszett, hogy Robb finoman használja a történetben a mágiát, ami inkább pszichés képesség. A népi formáját üldözik, Ösztönnek nevezik. Ez az állatokkal képes kapcsot kialakítani – pl. Fitz is érzi, amit a kutyája, lát a szemével. (Az anyja révén ez is megvan benne, de titkolnia kell.) A Mesterség ugyanez, csak emberek között. Akik képesek rá, gondolatokat és képeket tudnak sugalmazni másoknak, akikben erős a Mesterség, befolyásolni is tudnak. Nem annyira csodás, hogy hihetetlen legyen, így a világ és egyéb részei nagyon reálisak lehetnek, de olyan fantasy elem, ami a valóságban nincs jelen.

Ahogy megy előre a történet, egyre gyorsulnak az események, és Fitz már küldetésre is indul. Egy bonyolult összeesküvésbe csöppen bele, melynek célja a trón megszerzése. A fiú lassan kiismeri, melyik rokona milyen igazából. Végig vannak fordulatok, és nem lehet benne biztos az ember, hogy milyen is egy-egy szereplő igazán.

Vannak még megválaszolatlan kérdések is. Lovag tettei, ahogy a fiával bánt. A halála. Ott még kell lennie egy-két titoknak. Fitz anyai ága is teljesen ismeretlen. Még az is csak elkezdve lett, hogy a királyság milyen harcokat vív, és mi mindent kell még megoldani. Vagyis, ez egy remek kezdet, amiben már sok minden megjelent, de még van hova haladni. Nem éreztem úgy, hogy Robb ellőtte minden puskaporát. Éppen ellenkezőleg: azt a benyomást keltette, hogy ez csak a kezdet, éppen elindult minden, ennél csak jobb lesz.

A stílusával is hadi lábon állok kicsit. Vannak azok a mesélők, akik magukkal sodornak. Akik annyira filmszerűen írnak, olyan beleélhetően írnak, hogy valósággal beszippantanak. Robb e története ennél szárazabb. Nem rossz, korrekt, csak az a plusz nincs benne.

De jó a könyv, és határozottan pozitívan tekintek a folytatás felé. Van bőven folytatása, másik ciklus is, ez is bizakodásra ad okot. Sikeres regényvilág nyitánya volt ez.

Robb: Az orgyilkos tanítványa – Mint fantasy: 75% fordulatos, új ötletekkel és klasszikus fordulatokkal. Jó bevezetés.

Szubjektíven: 79% még sok mindenre választ akarok kapni, néha száraz a stílusa, de tetszett.

Vallásos, mindennapi élethelyzetes.

Egy fiú és egy lány találkoznak. Szerelmesek lesznek, noha teljesen más a hátterük. A fiú szegény, a lány gazdag. Mégis kitartanak egymás mellett – de meddig erősebb az érzelem, mint az őket elválasztó világ? (Isten veled, Columbus) II. világháború ideje van, a zsidók is ugyanúgy besorozásra kerültek, harcolnak. Ám a seregen belül is észrevenni, hogy elkülönülnek. Nehéz jót tenni: ha a vallásuk miatt kapnak valamit, az is rossz, de az is, ha úgy tesznek, mintha ugyanolyanok lennének, mint a többiek. (A hit védelmezője) Vallásoktatás, és a kisfiuk Jézusról beszélgetnek. Az egyik jobban lelkére veszi a tanítást, mint a többiek. A tetőre megy fel, a szülei igyekeznek lekönyörögni onnan. A gyerek előbb ígéretet akar kapni, hogy nem gyűlölködnek. (A zsidók megtérése)

Philip Roth modern klasszikusnak számít. Nem akartam egyből a nagy regényeibe beleugrani, így a kezdő írásaiba merültem el kicsit jobban. Hamar le is szűrtem a tanulságot, hogy agyilag még nagyon messze vagyok attól, hogy ezeket a történeteket szeressem.

A legnagyobb gondom, hogy ezek a történetek mind a zsidó létkérdésekre vannak kihegyezve, és már alapból gondom van azzal, hogy ezt át tudjam érezni. Ok, volt a történelemben bőven üldöztetésben részük, és senki nem feledheti azt sem, amit a náciktól elszenvedett ez a csoport. De ez miért indukál ilyen más tudatot? Még azoknál is, akik nem a vallás betűjét szó szerint betartva élnek. Mintha azzal, hogy a vallásuk zsidó, bélyeg is lenne rajtuk. Ez nem olyasmi, ami rá van írva az emberre. Talán naiv vagyok, de én már abban nőttem fel, hogy a vallása mindenkinek a magánügye. Amíg megtartja magának, kinek mi köze hozzá? Nincs ránk írva, hogy Buddhában hiszünk, a lélekvándorlásra várunk, vagy a menny és pokol halál utáni helyzetét elemezzük.

Az meg nem jöhet össze, hogy megkülönböztetjük magunkat a csoporttól, szinte egyenruhát húzunk magunkra, aztán azt várjuk, hogy ugyanolyannak lássanak, mint a többieket, akik nem vették fel az egyenruhát. A vallás miért nem belső ügy? Tudom, naiv vagyok.

Nem is akarok ezen merengeni tovább. A lényeg, hogy annyira másként gondolkozom, hogy nem sikerült ebbe a novellás kötetbe otthon érezni magam. De még csak olyan érzésem volt, hogy kirándulást teszek egy más kultúrába, mint a sajátom.

Ennek ellenére, azt fel tudtam fogni, hogy maguk a szövegek és a történetformálás rendben van. Bár kortárs szerző, nem abból űz sportot, hogy a szövegeit a kiválasztott kevesek érthessék meg. A történeteknek klasszikusan elmondott cselekménye van, miközben kiemelten foglalkozik azzal is, milyen emberek vannak bennük, mit és miért tesznek, mit éreznek. Jó mesélő, jó ábrázoló a szerző.

Egy-egy történetben szinte magam előtt láttam a szereplőit. Leginkább a kisfiút, aki annyira a lelkére vette az iskolában történteket, hogy felment a tetőre és maga próbált tenni valamit. Még akkor is tudom, hogy ezek a karakterek rendben vannak, ha képtelen vagyok azonosulni velük.

Ott volt Neil és Brenda. Alapból nem nagyon értettem, miért szeretnek egymásba és próbálnak együtt lenni. Egy ponton szerintem már ők maguk sem értették, mert a történet végére már teljesen úgy éreztem, hogy keresik az indokot a szakításra. Ok, nem a mában játszódik a történet, és bele lehet magyarázni, hogy a generációk közti különbségek is benne vannak, de komolyan ennyire ki kell akadni azon, hogy a lánynál a szülei meglátták a fogamzásgátló eszközét? Az jobb, ha eldugja, és megjátssza, amit hinni akarnak róla?

Ha a címnél akarok maradni, akkor az lesz a végszavam, hogy Isten veled, Roth! Sajnálom, de egyelőre nem passzolunk össze.

Roth: Isten veled, Columbus - Mint kortárs: 70% hiteles, lelkileg formált konfliktushelyzetek, bennük egy kérdéskörrel.

Szubjektíven: 25% egyre jobban elvesztett a kötet. A zsidó létkérdések nagyon nem kötnek le.

Hello, űrhajós barátom!

Tudom, nem számítottál arra, hogy ilyen hamar a Marsra kell indulnod. Két küldetéssel később került volna a csapatod sorra, de mivel megbetegedett az első expedíció számítógépes szakembere, megkapod a lehetőséget, hogy a helyére lépj. Így nem a harmadik, de az első Mars felfedezők között lehetsz!

Vállalod a küldetést?

Ha igen, üdv a csapatban!

Garantálhatom a változatos programot. Átvesszük az űrutazás alapjait, közben pár vészhelyzetet is el kell hárítani. Ha minden jól megy, a Marson vár a felfedezés izgalma. Lehet, hogy homokviharba keveredünk. Megyünk terepre és anyagmintákat gyűjtünk. Ha közben műszaki vagy egyéb gondok lépnek fel, számítunk a segítségedre!

Extra: a jó reklám sosem árt. Fiatal vagy, különleges helyzetből keveredtél hozzánk, lehet, hogy a sajtó igencsak érdeklődni fog utánad. Már most gondold ki, miről és hogyan akarsz nekik mesélni!

Készen állsz? Akkor Irány a Mars!

Elsősorban fiataloknak készült útválasztós történet, melyben az olvasó alakítja az eseményeket. Sok kimenetel, többféle feladat, játszva még ezt-azt tanulni is lehet belőle. Ha már unnátok a házba zártságot...

Iskolai lövöldözéses, bántalmazó, pszichés.

Tim katonacsalád sarja. Nagyapja, apja és a bátyja is a seregben épített karriert. Tim azonban nem olyan, mint a többiek a családjában. Senki nem sejti, mennyit szenved valójában – otthon is, az iskolában is. Egy napon Tim kinyitja az apja fegyveres szekrényét, magához vesz egy puskát és bemegy az iskolába. Megkeresi a bandát, akik megkeserítették az életét és lőni kezd. A kiérkező rendőrök őt is megsebesítik, és kómába esve, élet-halál között lebeg a kórházban. Sokan kiáltanak bosszúért, de páran arra gondolnak, több kell legyen a történet mögött. Miért történt, ami? Mit tettek azok a fiúk Timmel? Ráadásul annak a bandának 5 tagja volt. Eric azért nem kapott golyót, mert aznap betegen feküdt otthon. A sokkos fiúval az iskolai bántalmazás szakértője, dr. Miranda Crane kezd el foglalkozni. Miközben Eric egyre jobban megnyílik, Miranda egyre közelebb kerül az ügyön dolgozó nyomozóhoz, kirajzolódik egy történet bosszúállásról és elfajuló iskolai agresszióról. Mike Marshall nyomozó azonban érzi, hogy még ennél is több minden történt itt…

Eddig egy könyvet olvastam a szerzőtől, az nagyon nem tetszett. Az Elmejáték szerencsére sokkal jobban sikerült, noha, ugyanaz a bajom ezzel is. De erről majd kicsit később.

A történet egy iskolai lövöldözés történetét járja körbe. A tett a regény elején végbemegy, és a történet arról szól, hogyan képesek ezt feldolgozni a szereplők, és a nyomozók külső segítséget is felhasználva keresik a válaszokat, miért és pontosan hogyan esett meg. Egy fiú, aki addig nem tűnt ki semmivel, csendes volt és jól nevelt, agyonlő 4 diáktársat? Miért?

Mike nem nyűgözött le a detektívi képességeivel. Igaz, nem is rá koncentrál a történet. Nem az ő nyomozása van a középpontban. Róla az maradt meg erősen az emlékezetemben, hogy ösztönösen érzi, ha valami nem stimmel, majd igyekszik rájönni, mi és miért nem kerek.

Mint személy sem került közel hozzám. Ahhoz keveset is szerepel, és nagyon keveset tudtam meg róla. Van is egy olyan érzésem, hogy azért kellett a személye, hogy Miranda kapjon egy lehetséges szerelmi szálat.

Miranda, az egykor maga is bántalmazott pszichiáter. Neki sajnos hangsúlyosabb a magánéleti szála, mint amit jól esett olvasnom. Megvannak a maga démonai, és a múltja miatt bizalmatlan, nem engedi közel az embereket. Látjuk, hogy egykori párjával tart fenn érzelmek nélküli barátságot extrákkal. Mike a vonalai mögé igyekszik kerülni, de vajon Miranda kész valakit beengedni az életébe? Komolyan sajnáltam, amikor erről kellett olvasnom, amikor a thriller és az érdekes részek a nő munkájában voltak.

Hiszen Tim és Eric személyisége is megfejtésre vár. A jelenben Miranda kezeli Ericet, aki lassan mesélni kezd és aki miatt a jelenben is pörögni kezdenek majd az események. Figyelni kell az olvasónak rá: Cole a viselkedésében elrejti a nyomokat, és ha észrevesszük ezeket, a regény végére tett csavar logikus lesz, nem a semmiből jött meglepetés. Ezt így szeretem, ezen a téren elégedett voltam.

A flashback jelenetekben pedig az utat látjuk, amit Tim bejárt. Milyen jelző vagy ige lenne elég kifejező? Hogy lehetne ítéletet mondani arra, amit ő tett? A poklot járta meg, és egy ponton megtört. Tette, amit. Értem, miért. Nem lehet helyeselni, nem lehet elítélni. A regény is arra hívja fel a figyelmet, hogy megelőzni kellene az ilyen eseteket és nem bűnbakokat kinevezni és kivégezni.

A két fiú, Tim és Eric a regény legemlékezetesebb alakjai, őket korrekten összerakta a szerző. Miranda hiába a kvázi főszereplő, számomra elhalványult a fiúk mögött – ebben nem kicsit segített az is, hogy nagyon irritált, ahogy a szerelmi élete újra és újra felbukkant témaként.

Kellemes meglepetés volt: borzongatóan szórakoztató, csak a romantika ne lenne…

Cole: Elmejáték - Mint thriller: 85% a témáját alaposan bemutatja, szórakoztató, miközben empátiát igényel.

Szubjektíven: 75% a szerelmi szál fárasztott, a végére ráéreztem, de összességében tetszett.

Cím: Érzéketlenül

Szerző: Ed James - bemutatkozó regény lesz.

Műfaj: thriller

Cselekmény: előkerül egy nő, kiéheztetve és lelkileg összetörve. Hamarosan egy újabb áldozat is előkerül. A rendőrség rádöbben, hogy egy szadista szedi áldozatait, aki az őrületbe kergeti az elrabolt nőket. Egy nyomozó és kriminálpszichológus összefognak, hogy elkapják. Gyorsnak kell lenniük - újabb nő tűnt el...

Várható megjelenés: nyárra volt tervezve, így majd kiderül.

Miért várós?

• A thriller az egyik kedvenc zsánerem.
• A magyar borító és fülszöveg is megfogott.
• Tetszik a pszichés vonala.
• Ilyenkor mindig kíváncsi vagyok, ki a tettes és miért teszi, amit.
• Kint sikeres, jó sok könyve van. Ha sikeres lesz, akad még tőle bőven olvasnivaló és megjelentethető kötet.

Kényszerből összeköltöző, szerelembe eső, merényletes.

Pandora saját erejéből építette fel a karrierjét. Ékszereket tervez, és egyre nagyobb nevek is felkérik egy-egy kollekció elkészítésére. Kevés rokonával jön ki, az egyik kivétel a bácsikája. Meg is viseli, amikor az idős férfi elhalálozik. A két kedvenc rokonára hagyja a vagyonát, ami milliókat jelent: Pandora és Michael együtt örökölnek, amennyiben fél évre hajlandóak összeköltözni az örökség részét képező vidéki lakban. Az öreg hagyatékának védelmében belevágnak, bár a két fiatal nem jön ki jól egymással. A komoly Pandora komolytalannak tartja a forgatókönyvíró Michaelt, aki szerinte mindent félvállról vesz. Ahogy együtt élnek egy idilli környezetben, kezdik felfedezni, miért is akarhatta az öreg, hogy együtt legyenek. Nem csak a kémia van közöttük, jól ki is jönnek. Az örökségre hajtó rokonok ármánykodása is csak közelebb sodorja őket egymáshoz.

Anyám kedvencei között van Nora Roberts. Ritkán hajlandó vagyok az ő polcáról is elolvasni valamit, most éppen ezt sikerült kézbe vennem. Tetszett a borító, akkor is, ha már a bevezető után tudtam mi lesz itt a végkifejlett. Mi is lenne egy romantikus könyvecskében, aminek egy pár van az elején?

Szívesen találok valamit a romantikus regényekben, amit utálhatok. Valljuk be, nem sok izgalmat tudnak az ilyenek kínálni. Hamar rá lehet jönni, ki az álompár és a végkifejlett sem titok. Gyakran még a cselekmény alapja is ugyanaz mindben. A vonzalom és a fékezhetetlen vágyak némi küzdelem után elvezetnek az oltárhoz és a családalapításhoz. A mai napig jót mosolygok az egyik magyar tanárom megállapításán, ami ilyenkor eszembe is szokott jutni. Honnan tudjuk, hogy romantikus regénnyel van dolgunk? A végén egy szerelmes pár eljegyzi egymást, megesküszik vagy gyerekük születik. De van, ahol ezek kombinálva vagy egymás után meg is történnek. Maradjunk annyiban, hogy ez a kötet is eleget tesz ennek a kitételnek.

Az Egy házban az ellenséggel viszont nem adott okot, hogy utáljam. Amennyire egy ilyen nyálregényt én szeretni tudok, ezt kedveltem.

A történet nem csak a szerelemről szól, ha az is benne a legfontosabb szál. A ház – vagy inkább vidéki villát kellene írnom – két állandó alkalmazottja a maguk egyszerű módján igyekszik segíteni, hogy Pandora és Michael összejöjjenek. (Pl. az egyik betegnek tetteti magát, és együtt viselik gondját.) Ennél azonban izgalmasabb, hogy folyamatosan balesetek és veszélyes dolgok történnek a páros körül. Eleinte még az is megfordul a fejükben, hogy a másik akar ellene tenni valami aljas tettet, de gyorsan belátják, hogy nem egymás, nem a balszerencse, hanem valaki más esküdött össze ellenük. Túlzás lenne krimis szálat emlegetni, de a kis ügyek és a végén a nagy leleplezés feldobja a történetet.

Hiszen az nem tudott lekötni, hogy Pandora és Michael vonzódni kezdenek egymáshoz, majd viszonyba kezdenek, és próbálnak rájönni, ez mennyire komoly közöttük.

Szívesen írnám, hogy a szereplők is több dimenziósak, nem tipikus nyálregény szereplők, de hamar vissza kellene szívnom. Mindketten szépek és fiatalok, sikeresek és nem nagyon lehet rossz tulajdonságot találni bennük. Pandora túl racionális, nem egy olyan tulajdonság, ami miatt meg kellene róni. De a szerzőnek sikerül úgy bemutatnia őket, hogy mégsem annyira kitaláltnak és tökéletesnek érződnek, mint a meseszereplők. Noha, azok. Felnőttmese szereplők egy romantikus történetben.

A stílusa sem rossz. Könnyű olvasni, szórakoztató. A cselekmény meg annyira univerzális, hogy fel sem tűnik, hogy egy több, mint 30 éves regényről van szó. Meg is lepődtem, amikor megnéztem az eredeti megjelenés évét.

Nem lett agyvérzésem, néha még mosolyogtam is rajta. Egynek elment.

Roberts: Egy házban az ellenséggel - Mint romantikus: 70% némi fordulattal és ármánnyal feldobott szerelmes történet, női mese.

Szubjektíven: 60% amennyire egy szimpla romantikus tetszeni tud nekem, ez tetszett.

Jövőképes, emberi, vészhelyzetes.

A gyerekek nevelésére és szórakoztatására speciális gyerekszobákat terveztek, melyek vizuális valóságban megteremtik, amit a gyerek látni akar, tanulmányoz. A Hadley gyerekek a szavannára vannak rákattanva, de az anyjuk már félni kezd, és rádöbben, hogy tette tönkre az életét a technológia. Van még visszaút? (A szavanna) Egy űrutazás rosszul sikerül, a küldetés résztvevői az űrben sodródnak a halál felé. (Kaleidoszkóp) Egy csapat ember egy rég hanyagolt bolygóra látogat, és a kapitány megsértődik, hogy nem jönnek ünnepelni a helyiek. Amikor kiderül, hogy éppen Jézus jött el közéjük, nem akar hinni nekik. Mire felismeri a helyzetet, már elkésik, és rohan tovább. (A jövevény) Robotok bérelhetőek, akik tökéletesen el tudják játszani a hasonmásaikat. A saját kényelmükért sokan kihasználnák őket, de mi történik, ha a gép többé nem akar visszakerülni a dobozba? (Marionett Rt.)

Akad olyan sci-fi szerző, aki annyira ráérzett a világ fejlődésére, hogy a történeteiben szereplő sok-sok elem idővel megvalósult. Bár ma már inkább ifjúsági írónka tartjuk, Jules Verne ötlete a saját korában a Holdra szállásról vagy tengeralattjárókról sci-fi meséknek tűntek és a XX. században megvalósultak. A XX. század nagyjai közül Philip K. Dick, akit gyakran látnoknak mondanak. De van egy másik szerző is, akiről nem szabad megfeledkezni. Ray Bradbury, aki elsősorban novellista, és szintén sok mindenre ráérzett.

Az illusztrált ember történetei keretet is kaptak, melynek az Agave gyönyörű borított álmodott meg. Egy férfin tetoválások vannak, melyek felfedik a jövőt. A tetoválások történetei a kötet novellái. Összefűzi őket, ahogy a férfival találkozó egyszeri ember megfigyeli a rajzolatokat.

A szavanna, az első a kötetben egy kis változtatással halálos horror lehetne, miközben borzongató, mennyire közel van már valami ilyesminek a megvalósulása. A virtuális valóságok sokak képzeletét megmozgatják. Itt már annak is egy későbbi szakaszát látjuk, mi történik, ha az emberi kapcsolatokat lecseréljük a gépiekre. Egy olyan világ közeleg, melyben megváltozik a kapcsolatok értéke. Van benne szórakoztató faktor is, Stephen King nyomdokain haladva, de éles az üzenet is.

Visszatérő motívum a történetekben a világűr felfedezése és az eszközök, melyekkel ezek megvalósulhatnak. A Kaleidoszkóp nagyon is elképzelhető, a Gravitáció története nagyon emlékeztetett is erre. Több történetben vannak emberek, akik rakétával járják az űrt. Látjuk ennek a családra tett hatását, miközben az is benne van, hogy a felfedezőknek milyen árat kell fizetniük a magánéletükben a hivatásukért. Bradbury rakétái azért mások, mint a modern eszközök, de egyszer láttam egy filmet az Apollo programról. Amilyen masinákat alkalmaztak kezdetben, egyszemélyes szinte hordókat, azokat véltem itt is felfedezni.

Visszatérő motívum a világ vége is. Van, hogy a marslakók jönnének elfoglalni mindent – igaz, itt a kapitalizmus legyőzi őket. De ez egy újabb válságot fed fel: ha minden csak a profitról szól, és az emberek mindenre képesek az új piacokért, az valahol nem egy másfajta vég? Van, ahol a gyerekeken keresztül egy más identitás készül átvenni a hatalmat.

A Marionett Rt. alapja is visszatérő és kedvelt elem lett a sci-fiben. A Westworld hasonló problémákat vet fel. Mikortól számít valaki élőlénynek, nem csak egy gépnek? Igaz, itt annak a réme valósul meg, hogy a gép az ember helyére lép, borzongat a történet életvédelmi kérdések helyett, de akár a robot kérdésfelvetését is magunkénak érezhetjük. Érez, az igazi ember helyére tud lépni, csak belül mechanikus. Nincs joga élni, csak tulajdon?

A jövő vízió, sok balvégzet, de a mindenkori emberi természet rajza is. Ahogy pusztítani képes, ahogy soha nem lel békére, ahogy folyton keresi az új felfedezni valót.

Jól megírt, izgalmas és szórakoztatóan borzongató sztorik, melyek az agyat is igénylik.

Bradbury: Az illusztrált ember - Mint sci-fi: 100% szórakoztató, miközben mondanivalója is van. Ide tartunk? Profetikus.

Szubjektíven: 95% egy-egy típus a végére sok volt, de okos és előrelátó figyelmeztetés.

A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után. (Eger: A döntés)

Az őszinteség szívás, Sav, és nemcsak azért, mert az igazság általában fájdalmasabb, mint a hazugság, hanem mert sosem jár érte jutalom. (Watt: Megkopott korona)

Mert a mosoly ablak a lélekre. Megmutatja lényünket, emberségünket. Ez az egyetlen dolog, ami méltóvá tesz bennünket arra, hogy a virágok között éljünk. (…) Gondolj a legjobb könyvre, amit valaha is olvastál, a legszebb képre, amit valaha is láttál, a legszebb dalra, amit valaha is hallottál. Ezek mind a lélek megnyilvánulásai. (Caboni: Titkos virágok kertje)

– Ugyan, fiam, hiszen alig egy fél órája egyeztél bele, hogy feleségül veszel egy Capulet-hajadont.
– Igen, egy hajadont, de nem egy hárpiát! (Taub: Veronai szerelmesek)

És mindegy, hol találkozik vele az ember, az előítélet elhomályosítja az igazságot. (Rose: Tizenkét dühös ember)

A fiatalság nemcsak egészséget és ifjú testet jelent, hanem fiatal elmét is. Én pedig nem akarok újra tapasztalatlan lenni. Ha a jelenlegi tapasztalatommal kezdhetném újra, gondolhatnám, hogy az jó lenne, de nem. Akkor sok esetben másként döntöttem volna. Bölcsebben, de nem a szívemre hallgatva. Ma már elég bölcs vagyok ahhoz is, hogy tudjam, a nagy döntésekhez szív kell, nem bölcsesség. Hit és őszinteség, önmagadhoz. (Bauer: Az aranyműves fia)

Az egyénnek át kell gondolnia, milyen következményei lesznek a szavainak és a tetteinek. Attól tartok, hogy manapság az emberek – nem csak a tinédzserek, akiknek már az én időmben sem volt önkontrolljuk – ritkán gondolkodnak el, milyen hatása lesz annak, amit csinálnak vagy mondanak. (Brennan: Halálos zaklatás)

– A házasságunk csupán üzlet. Nem olyan, mint Mr. Darcy és Miss Elizabeth Benetté. Már, ha tudja, kikre gondolok.
A férfi elgondolkodva végigsimított az ajkán. Asarella önkéntelenül figyelte a mozdulatot.
– Ha jól értem, nem akar velem együtthálni mindaddig, amíg belém nem szeret.
Asarella lelke fellélegzett.
– Így van.
– Értem. Nos, nem akarom kiábrándítani, drágám, de nekem is van akkora birtokom, mint Pemberley. Ha jól tudom, a szóban forgó hölgy azután lett szerelmes abba az úrba, miután látta a házát. Ha csak ennyin múlik, akkor teszünk egy kis kitérőt, és megmutatom Ashdorne-t. (Hercz: Arany és Ónix)