Bűnügyes, korrupciós, szépségszalonos, kihasznált nőkkel teli.

Karen vidékről érkezett a fővárosba, a jobb élet reményében. Egy szépségszalonban, a Szépség Házában kap állást, ahol a különleges szépségű nő lassan az egyik legkeresettebb szolgáltató lesz. Miközben szőrteleníti, masszírozza a hozzá érkező asszonyokat, meghallgatja a történeteiket is. A fiatal lányét, aki az első szerelmes együttlétre készül. A feleségét, akinek teljes irodalmi munkássága a férje nevén lett kiadva. A cicababákét, a feleségeket, akiket mind a férfiak uralnak. Mire észbe kap, már egy bűntény részesévé vált – az egyik vendégét megölték, és sokan kapcsolódnak az esethez. Karen csak boldogulni akar, magához venni az egyetemi évei alatt fogant fiát, de ő is a rendszer áldozatává válik. Kihasználják, megerőszakolják, eladják és bűnbakká teszik.

Kinek mi jut eszébe Kolumbiáról? Mivel az összes évadát láttam, és szerettem is a Narcos című sorozatot, nekem a drog ugrik be és a korrupció. Egy olyan ország, ahova nem akarnék elköltözni, de még csak turistaként se tudom elképzelni magam.

Azt hittem, ez a kötet guilty pleasure élmény lesz. Nem vártam, hogy oldja az előítéletem. Éppen ellenkezőleg, pontosan azt vártam, hogy megerősít. Hogy Kolumbia romlott hely, ahol virágzik a bűn, a korrupció, és a nők olyan életet élnek, ami röviden szólva fájdalmas. De azt hittem, mindezt szórakoztatóan tárgyalja a szerző, szépségszalonbeli pletykákon és vallomásokon keresztül.

A kötet azonban teljesen más felépítésű. A szalon jelen van, zajlanak itt is események, de nem azokon van a hangsúly. Nincsenek pletykák. Egy gyilkosság, mögötte sok korrupció van, aminek a szereplők valamiképpen mind részesei. Van elszenvedő, van ártatlan szemtanú. Sokan tudnak egy keveset, de az egész kép nem áll nekik össze. Nem is akarják összerakni. Élik a maguk elnyomott életét, és az olvasó a náluk levő részletekből maga rakja ki a történteteket. Ezért ez kifejezetten különös krimi volt. Mert nincs jelen nyomozó, nincs olyan szereplő, akivel azonosulni lehetne ilyen szempontból. Az olvasó maga a rejtélyt kutató személy, a szereplők csak elszenvedik az életük. Érdekes volt így olvasni, de azért jobban tetszenek a hagyományos krimik.

A benne megrajzolt történetek és sorsok lehangolóak. Ha kiemelek egy női szereplőt, nagyon valószínű, hogy szenved és elnyomott, mindenféle baja van. Akkor is, ha ezt ő maga még nem vette észre. Úgy éreztem, ez annak is a története, ahogy a nőket megtöri ez a világ. Az a szokás, hogy a férfi a domináns fél, aki szó szerint uralja a női családtagjait. Ha a kamaszlányt nézem, őt szabályosan arra nevelte az anyja, hogy a nők élete a szenvedés. Így a megerőszakolását is jobb szó híján szükséges rosszként könyveli el. Amikor Karen kerül a háziúr áldozatainak listájára, ő is csak felveszi az áldozat szerepét, és nem is próbál meg igazságot szerezni magának. Van olyan nő is benne, aki még hálás is volt azért, hogy a sikerkönyveit a férje nevén adják ki. Borzalmas volt ezt olvasni, fejezetről fejezetre egyre rosszabbul éreztem magam.

Escobar stílusa korrekt, nem emelkedik ki az átlagból, de nem is rosszabb annál.

Vannak jó dolgok benne, de nagyon lehangoló olvasmány. Életkedv gyilkos.

Escobar: A szépség háza - Mint krimi: 55% a sok szál szépen összeáll, erős a kötet az asszonyok bemutatásában.

Szubjektíven: 40% mást vártam, nincs guilty pleasure faktor. Simán csak lehangoló.