Fülszöveg: 

Kardos Júlia, a keszthelyi rendőrség nyomozója éppen túl van élete ügyén. Boldognak és elégedettnek kellene lennie, mégis az egyik gimnáziumi barátjától kölcsönkapott siófoki luxusapartmanban tölti a napjait, és igyekszik számot vetni a múltjával és még inkább a jelenével.
Amikor holttestet találnak a Balatonban, Júlia mindent megtesz, hogy a végére járjon a dolgoknak. Pedig az ügy nem hozzá, hanem egy fiatal rendőrtiszthez kerül, aki először magabiztosan vág bele a nyomozásba, később azonban elbizonytalanodik. Vajon elfogadja Kardos segítségét? Elfogadhatja-e egyáltalán? Mert mi van, ha Júlia esetleg érintett az ügyben? És mi van, ha épp ő a kulcs a megoldáshoz?

Szerintem: 

Egy sorozattól két dolgot

szoktam várni: őrizze meg, amiért az első részt szerettem, de mellette merjen mást is kipróbálni, merjen meg is újulni. Mégsem vártam, hogy Szlavicsek Judit ilyen más oldalról közelít az újabb Kardos Júlia-krimihez.

Ugyanis teljesen megváltoztatta az irányt: most valóban Júlia van a középpontban, nyomoz és nem csak egy a szereplők között. Igazán nyomoznak, és nem a szereplők nézőpontjaiból áll össze a történet.

Az viszont közös, hogy nagyon személyes a nézőpont. Júlia éppen válságban van, és ennek minden szeletét megkapjuk. Az elhivatott nyomozót, de a nőt is, aki túl sok fájdalmat cipel magával. Itt vannak a démonok, a fájdalmak és a kapcsolati problémai. Már abban van valami félrecsúszott, ahogy Csabával egy ágyba keveredik, és még egy fokkal zavarosabb, ahogy a Csaba halálában nyomozó Csongorral viszonyba kezd. Egyik sem egészséges, mindkettő miatt gyötrődik, és itt is van, ahogy az érzelmei között vergődik a nő.
Mennyire szimpatikus Kardos Júlia? Én jelenleg leginkább sajnálom. Ahogy kapaszkodna, de nem érzem, hogy megtalálja, amiben és akiben lehet. Ahogy gyötri magát, pedig tovább kellene csak lépnie. Mondjuk, azt kívülről gondolni mindig könnyebb, mint megtenni.

A nyomozás jobban végig van víve, mint korábban. Itt valóban mennek egyik nyom után a másikra, és íve van a folyamatnak. Nem tűnik olyan véletlenszerűnek a megoldás és a megértés.
Ugyanakkor most is rétegesen épül fel a történet. Ki és miért tette? A válaszok a múltban vannak, és el is kezd megelevenedni, hogy kivel mi történt kb. 20 évvel korábban. Itt váltakoznak a nézőpontok, és egy más történetre is fényre derül. Sokkal több bűnnel, és eltemetett titokkal, mint amit elsőre feltételezne az ember. Ebben vannak a guilty pleasure elemek is, amelyek jobban el vannak rugaszkodva a valóságtól.

Komorabb, keményebb kötetet. Talán ezért is, mert Júlia aktuális lelkiállapota, az a zaklatottság visszaköszön a könyvben is. Ez már nem egy strandkönyv, amit kicsit borzongat is a szórakoztatás mellett.

Olvasmányos, és főleg a múltbéli részeknél törekszik arra, hogy egyéni hangot adjon a szereplőknek. Van, akinél ez kissé erőltetett – attól nem lesz fiatalos, hogy alpári – de a gesztust tudtam értékelni.

Hatásos, jól megkomponált, kellően vigasztalan. Hasonlóan nem esett jól, mint egy skandináv krimi, de pont így volt jó.