Fülszöveg: 
Sosem felejtettem el őt. A férfit, akivel soha nem találkoztam személyesen.
Griffin Quinn a gyerekkori levelezőtársam volt. Egy brit fiú, aki jobban nem is különbözhetne tőlem. Az évek során több száz levelet váltottunk, és a legjobb barátokká váltunk: megosztottuk egymással a legmélyebb, legsötétebb titkainkat, és olyan kapcsolatot építettünk, amiről azt hittem, sosem törhet meg. Csakhogy egy nap véget ért.
Majd váratlanul új levél érkezett tőle. Tele dühvel és váddal – nyolc év elfojtott haragját zúdította rám. Nem volt más választásom: végre őszintén el kellett mondanom, miért hagytam abba az írást.
Griffin megbocsátott, és valahogy újra fel tudtuk éleszteni a gyerekkori köteléket. Csakhogy már felnőttek voltunk – és ez a kötelék szikrázni kezdett. A leveleink gyorsan váltottak át játékosból flörtölőbe, majd egészen forróvá váltak: megosztottuk egymással a legvadabb fantáziáinkat. Így hát teljesen természetesnek tűnt, hogy a következő lépés az legyen, hogy személyesen is találkozunk.
Csakhogy Griff nem akart találkozni. Azt kérte, bízzak benne, és azt mondta, így lesz a legjobb. De én többet akartam: konkrétan őt, hús-vér valójában. Így aztán nagy kockázatot vállalva elindultam, hogy megtaláljam. Az emberek őrültebb dolgokat is tettek már a szerelemért.
Ám amit találtam, az mindent megváltoztathatott.
Szerintem:
A helyzet az, hogy egyetlen bajom volt ezzel a regénnyel. A románc nem a kedvenc zsánerem, de ez korrekt. Viszont a forma… A szerzőpáros telibe találta azt, amivel