Mágikus, trónért harcolós, kapcsolatos.

Sikanoko beveti magát az Erdősötétbe, távol tartva magát az emberektől és a trónért folyó harcokból. Nem az fáj, hogy a maszkját képtelen levetni, és ember – szarvas közti alakba ragadt. Akihime halála törte meg, melyen az sem segít túllépni, hogy megtudja, született egy fiuk, aki még életben van. Közben Hina a rangját rejtve egy szórakoztató hajón lel menedékre, miközben a szívében az első szerelmét őrzi, akinek a fiát ő mentette meg a biztos halálból és juttatta biztonságba. Évek telnek, míg Take és Josimori már fiatalemberként visszatérnek, és Hina felfedheti magát, Erdősötét felé véve az irányt, Sikanoko megmentésére indulva. Ő az utolsó láncszem, hogy Josi a jáde trónra ülhessen. De az ősiek véréből származó gyermekek is felnőttek, és a gyermekeikkel elindul a kikuta vérvonal is.

Lian Hearn világa a nyugat-európai ízlésvilágnak elsőre furcsa lehet. Hiába használja ugyanazt a módszert, amit az epikus fantasy szerzők, érezzük a különbséget. George R. R. Martin világa olyan, mintha a középkor éledne fel, egy mágikus tündérmese elemeivel ötvözve. Hatalmas is a sikere, ez az a világ, amit magunkének érzünk a nyugati világban. A középkor a mi történelmi örökségünk a Rózsák háborújával európaiként, ahogy a tündérmesék a kulturális hagyaték részei.

Hearn receptje ugyanez, csak a japán örökséggel. A történelmi kora, amikor hadurak jártak a szigeteken, a császár ült a jáde trónon és az erdőket szellemlények népesítették be. Tényleg elég csak ennyi, hogy míg Martint nem kell bemutatnom senkinek, a Sikanoko meséje soha nem lesz olyan ismert, mint Havas Jon meg társai története.

Pedig, amint megszoktuk ennek a világnak a másságát és mitológiáját, egy szórakoztató regényt olvashatunk, ha elég komort is. Nem jellemző a happy end, sokan halnak meg, és lehetetlenül nagy áldozatokat hoznak. De olyan kis mozzanatok vannak benne, melyek másságukkal botrányosak vagy éppen szórakoztatóak.

Ezzel a kötettel Hearn ráadásul nagyobb keretbe is helyezi a mesét. Már volt egy jó vaskos sorozata – vastagabb kötetekkel, mint a Sikanoko – amelyben egy orgyilkos klánt és annak egy tagját ismerhettük meg jobban. Aki azt olvasta, az most kellemes meglepetésként megtudhatja, honnan indult a kikuta vérvonal. (De persze ez csak afféle húsvéti tojás, e nélkül is érthető és élvezhető a regény.)

Amit még szokni kell, hogy nagy időtávokat fog be rövid leírásokba. Már felnőtt egy újabb generáció, aki az elején még kisgyerek, már a saját gyerekét neveli. Valahogy sokkal nagyobb távlatokba kell gondolkozni, mint egy ember élete. Ez is olyasmi, amit a mai fejünkkel nehezen emésztünk meg. Ahogy a cselekmény túlmutat egy személy történetén, a nagyobb volumenű események évtizedek alatt öltenek formát és alakulnak.

Hearn stílusa olvasmányos, talán cseppet több leírást alkalmaz, mint amit szerettem volna. De érthető ennek is a célja: meg kell ismertetnie azt a kultúrát, melybe az események játszódnak.

Még mindig nagyon epikus az egész történet, kellenek az előző részek a megértéhez. Nagy folyamatok vannak, és az itteni események csak kis lépések a nagyobb felé.

Érdekes, szinte kuriózum a könyvpiacon, bár ne félnék előre is a végétől…

Erdősötét ura - Mint fantasy: 75% a keleti mitológia ötletes felhasználásával mesés kalandos, életműbe kötve.

Szubjektíven: 70% egy-egy szereplő története lekötött, ha a nagy kép még nem is áll össze.