Fülszöveg: 

Egy poros, sárga síkság éhínségtől sújtott falujában két gyerek két sorsot kap. A fiúé lesz a nagyszerűség. A lányé pedig a semmilét…

1345-ben Kínát kemény kézzel vezetik a mongolok. A Középső Síkság éhező földművesei a nagyszerűséget csupán a mesékből ismerik – amikor azonban a Csu család nyolcadik fiának, Csu Csungpának mégis e sorsot jósolják, senki sem érti, az vajon miként válik majd valóra. A semmilét sorsa azonban, amit a család okos és leleményes másodszülött lánya kap, egyáltalán nem meglepő.

Amikor útonállók támadása miatt árván marad a két gyerek, Csu Csungpa az, aki megadja magát a kilátástalanságnak, és meghal. A lány, aki kétségbeesetten szeretne menekülni megjövendölt halála elől, a bátyja személyazonosságát használva novíciusnak áll egy kolostorban. Ott a túlélés iránti, égető vágyától ösztökélve megtanulja, nem számít, milyen könyörtelen dologról van szó, bármit képes megtenni azért, hogy elrejtőzzön a végzete elől. Sőt, Csu idővel megpróbálja kihasználni a lehetőséget, hogy egy teljesen más jövőt szerezzen meg magának: a bátyja gazdátlanná vált nagyszerűségét.

Szerintem: 

Mielőtt rátérek a regényre, a Történelmi jegyzet kapcsán

van egy megjegyzésem. Abban Parker-Chan elárulja, hogy a kánok uralma után a Ming-dinasztia hatalomra jutását használja inspirációnak a fantasyhoz. Ezzel jól össze is lettem zavarva: Csu férfi névvel, férfiként él, meg is nősül. De hogy alapítana dinasztiát egy női páros? De az is lehet, hogy a szerző majd meglep, mert a vezetéknév sem Ming.

Akkor, a regény. A cselekmény széles kört fog át. Egy kis helyről, személyes történetből indít, és eljut egészen addig, hogy az ország sorsát döntik el. Pontosabban, az uralkodó személye lesz a regény fő kérdése. Van benne magánélet, van benne személyes történet, háború és politika. Minél előrébb járunk, annál szélesebb és országosabb a téma.

Talán ezért fura is, hogy nekem jobban tetszett a kezdet. Ahogy a megvetett, de találékony és ügyes lány életben marad. A családban, majd a szerzetesek között. Kisebb volumenű, de számomra izgalmasabb volt. Amikor már Csu hatalmat akar, a nagyszerűséget hajszolja és hadvezér lesz, inkább csak próbáltam felfogni, hogy miképpen jutott ide és mi a cél. Ott is kreatív, vannak ötletei, de valahogy érzésben mégis kevesebb volt számomra.
A regény második felében sokkal szívesebben olvastam, ami a kán udvarában történik, és ahogy Oujang építi a maga bosszúját. Az az udvar, az ottani emberek és sérelmek jobban lekötöttek.

Ami szintén érdekes színezet volt, és még próbálok vele valamit kezdeni, az a fantasy hatás és a császári glória, kisugárzás, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Mandátum, lestem. Az most mi is, és mire való? Azon túl, hogy hatalmi szempontból mit fejez ki. Jobban működtek a politikai és személyes támadások, mint a fantasy elemek. Ez még változhat, de egyelőre nem érzem mérvadónak, hogy pl. Csu látja a szellemeket, és mandátuma van.

A konfliktusok egy nagy szembenállásra épülnek: a kínaiak igyekeznek lerázni magukról a kánok uralmát. Két sereg van, amelyek a hatalomért küzdenek. Ami bonyolítja a történetet, hogy az oldalakon belül is vannak viták és hatalmi harcok. Ezek már összetettebbek, mélyebbek és megosztóbbak.
De mindkét szinten igaz, hogy nem olyan a cselekmény, hogy lehessen békét kötni. Vérnek kell folynia, a veszteseknek halni kell, mert nem fognak támadási felületet hagyni későbbre magukon a nyertesek.

Erre kapcsolnám rá, hogy a győzteseknek kegyetlenebbnek kell lenni, mint amit a gyomrom még bevesz. Miközben imádom, ahogy a kasztrált Oujang és a férfiként élő Csu egymás ellenpárja – hasonlítanak, miközben ellenségek –, mindketten olyan dolgokra kényszerülnek, amiért ellenszenvessé váltak a végjátékra. Oujang a legjobb barátját, a hercegét öli meg bosszúból, amit nem is a férfi, hanem annak apja váltott ki. Csu meg egy ártatlan gyerekkel végez a hatalomért. Mindketten gyilkosok lettek, és nem jó okokból. A második kötetre vajon átmegyünk antihősök világába? Most nem tartom kizártnak.

Parker-Chan összefogja, érthetően adja át, és vannak kifejezetten jól megfogott jelenetei. Egyes elemek nélkül meglettem volna – pl. Ma és Csu nemi élete nem hiányzott volna –, de tárgyilagos, a belső válságokat átadó, nem elnyújtott történetet kaptam.

Biztosan el fogom olvasni a végét is, bár van bennem félelem, hova és hogyan jutunk majd el.

Idézet: 

Ne nézz le repülés közben, különben rájössz, mennyire lehetetlen, és lezuhansz.

De tudod, mi rosszabb a szenvedésnél? Nem szenvedni, mert nem is élsz, hogy érezd.