Fülszöveg: 

A ​húszéves Violet Sorrengail egész eddigi életében azt hitte, a történelem tanulmányozása lesz a feladata az Írnok Kvadránsban az imádott könyvek között.

Azonban az iskola vezénylő tábornoka – aki egyszemélyben a lány kőkemény anyja –
megparancsolja, hogy Violetnek be kell lépnie a többszáz jelölt közé, akik Navarre elitjéhez, a sárkánylovasokhoz akarnak tartozni.

Ha mindenkinél kisebb és törékenyebb vagy, akkor csak egy hajszál választ el a haláltól…
mondjuk azért, mert a sárkányok nem választanak ki „törékeny" embereket, hanem
felperzselik őket.

Ráadásul, amikor kevesebb a kapcsolódni hajlandó sárkány, mint kadét, nem meglepő, hogy a többség szívesen végezne Violettel, hogy ezzel is növelje a saját esélyeit a sikerre. A többiek pedig azért ölnék meg, mert az anyja lánya; köztük van Xaden Riorson is, a Lovasok Kvadránsának leghatalmasabb és legkönyörtelenebb szárnyvezére is.

Violetnek minden ravaszságára szüksége lesz, hogy minden újabb napfelkelte életben találja.
Közben az iskola falain túl dúló háború egyre gyilkosabb, a királyság védelmét szolgáló
erődítmények sorban elesnek, és egyre többen halnak meg. A helyzeten tovább ront, hogy
Violet gyanakodni kezd, hogy a vezetés rettenetes titkot rejteget.

Barátok, ellenségek, szeretők. A Basgiath Hadi Iskolában mindenkinek határozott tervei
vannak, mert ha valaki egyszer bekerül, onnan csak két kiút van: lediplomázni vagy
meghalni.

Szerintem:

Rettenetesen nagy a hype körötte a

környezetemben is. Bevallom, engem ez riasztott is, bár az Alkonyattal már megéltem, hogy sokan olvadoztak köröttem valamiért, amin én legfeljebb röhögcsélni tudtam.

Szerencsére most nem ez lesz a helyzet. A rajongás messze van tőlem, de romantikus YA fantasy történetként szívesen olvastam. Alapvetően én bírom az ilyen gyilkos iskolás, összeesküvős történeteket és a sárkányos fantasy-t is. Az a lányregényes romantika, amit meg Yarros rátolt, ezek mellett elfért.

Kezdjük talán ezzel, nyeljem le a keserű pirulát. Szereplőink tipikus karakterei a zsánernek. Mindketten jobbak, erősebbek, szebbek az átlagnál. Különlegesek. Ezzel még nem is lenne bajom, én szívesebben olvasok a kiemelkedő, mint a szomszéd srác és lány történeteiről. Csak éppen nem tetszett, amit Yarros kiemelt belőlük.

Violet kapcsán az van sulykolva, hogy törékeny és nagyon okos. Csak éppen az elméssége leginkább a remek emlékezőtehetségében mutatkozik meg, nekem nem volt olyan érzetem, hogy tényleg, Violet a legokosabb szereplő a könyvben. Könyvmoly, ok, de azon túl? Pont inkább az agyamra ment, milyen naiv húzásai vannak. Ott van, hogy Dain úgy vezeti meg, ahogy csak akarja. Violetben még csak fel sem merült, hogy emlékekben olvasó barátja visszaélhet az erejével, noha Dain kifejezetten besúgó alkat kezdettől. Egyszer még mereng is azon a lány, hogy a gondolatolvasó újoncot miért végezték ki, amint megmutatkozott az ereje, míg Dain még kinevezéseket is gyűjtöget. Na, vajon miért? Neki nem esett le. Ehhez jön hozzá, hogy bár 20 éves fiatal nő, sok gyerekes vonása maradt. Ahogy az anyja parancsol neki. A megfelelési kényszere. Vagy az, ahogy a haragját nem a megfelelő embernek tartogatja. Ki nem állhatom, amikor a szereplők nem logikus módon tartanak haragot. Itt konkrétan a végére kiderül, hogy Violetet csak az nem vezette meg, aki nem akarta. Dain kémkedett és manipulálta; az anyja nem csak semmibe vette az akaratát, de az egész ország előtt titkot tart. Mégis, kire lesz leginkább mérges? Dainra, aki kihasználta, a szárnnyal együtt halálba küldte volna? Az anyjára, aki mindig lebecsülte és feláldozta volna? Inkább Xadenre, aki nem avatta be a halálos titkaiba, miközben mindig védte a lányt. Hát igen, másnak elnézi a gerendát is, a másik főszereplőnek meg a szálkáért is olyan vezeklést kell bemutatnia, mintha minimum meggyilkolni akarta volna.

Xaden kapcsán meg az zavart, hogy Yarros egy önfeláldozó, sok tekintetben kiemelkedő hőst faragott belőle. Az egész élete kb. arról szól, hogy életben tartsa a társait, és kiálljon az elveiért, titokban helyesen cselekedjen nagyobb szinten is. Erre Violet mire összpontosít? Mi az, amit állandóan hallunk, miért olyan imádnivaló a srác? Hogy micsoda hasizma van, meg pettyes ónix szeme. Ő a legszebb, akit Violet valaha látott. Hát, fontossági sorrend és felszínesség…
Pedig már akkor ott vannak a szövegben a jellembeli erősségei, amikor Violet még attól retteg, hogy Xaden bármikor a halálba küldheti.

Ok, elengedtem. Ezzel kiszedtem, amit nem szerettem.
Ami bejött: az iskola gyilkos felépítése. Kegyetlen, sok tekintetben nem is célravezető, de jó történet. A versenyekkel, halálos feladatokkal és az állandó életveszéllyel. Izgalmas tőle, és már a tanulóévek is plusz színt kaptak tőle.

A sárkányok. Talán az Eragonban volt még így megfogva, ahogy Sárkány és Lovasa kommunikálnak. Abban volt humor, jópofa az erők átcsatornázása is. Még azt is szerettem, hogy a sárkányok is külön személyiségek és rendesen szereplőként vannak kezelve. Azon lehetne persze morogni, mennyire tipikus, hogy Xaden és Violet sárkányai egymás társai, akik 3 napnál többet nem töltenek külön, ezért ők ketten is egymás mellé vannak láncolva. Arról nem is beszélve, hogy sárkányaik érzelmei, szenvedélyei mennyire hatnak rájuk is, amit szintén egymással a legkönnyebb levezetni. De ez nem befolyásolja, hogy a sárkányok, griffek és a mitológia mögöttük tetszett.

Ahogy elkezdi széthúzni a függönyt. Mivel Violet szemszögét követjük, fokozatosan ismerjük meg vele a Lovasok világát, és kapjuk az adatokat majd az országról, a háborúról, mágiáról. Ahogy a Szárny pedig mozgásba lendül, átkezdi értelmezni a múltat és a szereplők tevékenységét is. Nagyon kis darabka, amit Violet ismert az igazságból, de a végére kezdenek a titkok felszínre kerülni.
Ide szúrnám, hogy a végére pont az a titok derül ki, aminek még örülni is tudok. Ahogy olvastam, bennem nem egyszer felmerült, milyen kár, hogy Brennan odaveszett a háborúban. A róla szóló történetek, a naplója alapján olyan szereplőnek tűnt, akit kedveltem volna. Az, hogy Yarros kitalálta, hogy mégiscsak szereplő lehessen, leginkább ösztönöz arra, hogy várjam a Vaslángot. Az ő története talán még jobban is érdekel, mint Violet és Xaden meséje.

Stílusra hozza a new adult/ifjúsági fantasy elemeit. Sok érzelem, de pörgetett cselekmény is. Beszólások, humor. A legjobb beszédeket szerintem Xaden kapta, de a kedvenc megjegyzésem különben Xaden apjáé volt. Az utolsó szavai az egyik fejezet mottója. Az annyira jól összefogja mindazt, ami titok kiderül, és olyan súlyos értékítélet van benne… Emlékezetes utolsó szavak.
Olvastam már a szerzőtől fantasy elem nélküli románcot, kb. ugyanazt tudta szövegben az is, mint ez. Szórakoztató, de nem irodalmi mélység. Mondjuk, nem is kell neki.

Összefoglalva jól szórakoztam, vannak benne jó ötletek, meg olyan new adult/YA elemek, amelyek nélkül meglettem volna. Violet túl sok kamaszos vonással gyötrődik, de a történet és a sárkányok szerencsére ellensúlyozzák. A zsánerében meg teljesen korrekt.

Idézet: 

Ez nem az általános iskola. Ez háború.

[…] a háború igazsága, amiről csak azok feledkeznek meg, akik nincsenek a fronton, hogy sajnos mindig vannak hullazsákok is.

Nem a helyes út az egyetlen út. – Ezzel megfordul, és elindul. – Gondolkozz rajta.