Nyomozós, családi titkos, átverős.

Philip Marlowe detektív, akihez egy délután besétál egy csinos, de érzékelhetően veszélyes asszony. A szőke, fekete szemű Clare éppen a nyomozó esete, talán pont attól is, hogy olyan elérhetetlen a számára. Nem csak szép, de gazdag is, és természetesen férje is van. Azt akarja, hogy Marlowe találja meg a szeretőjét. Ugyan nem kapja meg a kért előleget sem, Marlowe mégis ráveti magát az ügyre. A nő az, akinek nem tud nemet mondani. Plusz, nem érti, miért állt össze egy ilyen nő egy olyan roncs alakkal, mint Nico volt. A férfi holtan kerül elő, Marlowe egyre elszántabban keresi az igazságot. Érzi, hogy valamit eltitkolnak előle, és ezt nem viseli jól. Bármibe is kerül, kiássa az igazat, ha ezzel közelebb vagy éppen távolabb is kerül Clare-től, aki a város egyik leggazdagabb családjának sarja.

Vannak olyan legendás nyomozók, akik sorozatokból és regényekből is ismerősek, akiknek a neve már szinte márkát is jelent. Poirot, Maigret, Sherlock Holmes is ilyen figurák. Ahogy Philip Marlowe is, akinek az örökségét viszik tovább napjainkban is. Ahogy James Bond esetében is, a jogtulajok rendszeresen kérnek fel egy-egy írót, hogy alkosson új történetet a hősnek. Ilyen regény ez is.

Eredeti Marlowe regényt nem olvastam, így nem tudom mihez mérni ezt a kötetet. Amit érzékelek, hogy hangulata van. Mint egy film noir. Ez az, amit a legvonzóbbnak találtam benne. Ugyanakkor krimi is, de ezt a regényt nem találtam jó kriminek.

Egyrészt, nagyon lassan haladnak benne az események, és nincsenek meg a logikai ívek. Pár lépést lehet érteni, mire hogyan következtet Marlowe, de vannak benne olyan nagy logikai ugrások, melyeket nem lehet megmagyarázni. Ilyen a vége is – behoz egy új karaktert a semmiből, érthetetlenül, még azt sem megmagyarázva, Marlowe honnan ismert rá. Volt egy olyan érzésem, hogy korábbi történetből ismernem kellett volna, de mivel Marlowe nekem új karakter, ezt nem tudhatom.

Másodszor, nagyon nincsenek benne olyan elemek, amit egy krimiben várnék. Marlowe elbeszélget pár emberrel, de ennyi. A bizonyítékok, a motivációk – amiket egy krimi szokott vizsgálni, itt nem olyan fontosak. Van Marlowe és az ő megérzése, de ennyi. Maga az ügy se teljesen tiszta: mit és miért is nyomoz a férfi? Eltűnt személyből gyilkossági ügy, majd hirtelen egy bűnbanda történései?

Az egyetlen, ami kristálytiszta és hangulatos, azok a használt noir elemek. A szereplők tipikusan megfelelnek a zsánernek. Van egy háttérben ügyködő rosszfiú, aki rángatja a szálakat. Van egy nyomozó, aki különc is, magának való is. Van egy nő, akinek a szépsége a fegyvere, és bajba sodorja a szereplőket. A regény rejtélyes, dohányfüstös hangulata. Ha film lenne, végig érezném rajta a szürke szűrőt.

A szerző stílusa is jó: ha a cselekmény unalmas is, ha nem is igazán krimi, a párbeszédeknek van stílusa. Még humora is van, ami egyszerre fekete és cinikus.

A tanulság is olyan tipikusan noir. Az igazság kiderül, egyfajta igazság is szolgáltatik, de boldog nem lesz senki és semmi. Az élet elég keserű.

Akinek a zsáner bejön, ez is tetszeni fog. Akinek nem jön be, ez se fog tetszeni.

A fekete szemű szőke - Mint noir krimi: 80% a történet szimpla, a megoldás légből kapott, de a hangulata megvan.

Szubjektíven: 50% a karakterek, a párbeszédek olvastatják, de a történet krimi része gyenge.