Fülszöveg: 

2052. Alföld – A szép új jövő helyett fallal körülvett városok és magára hagyott, újkori betyárokat bújtató vidék, ahol a porviharok és az aszály mellett a feléledő mítoszok jelentik a legnagyobb veszélyt.

Amikor a Tisza kiszáradt medrében a szolnoki rendőrök egy szegedi professzor és egy nyíllal átlőtt betyár holttestére bukkannak egy kifosztott, ősrégi sír mellett, a múlt és a jövő összetalálkozik. Miközben a szolnokiakat Szegedre vezetik a nyomok, ahol talán még a kollégáikban sem bízhatnak meg, a pusztában egy bűnöző és bandája a sírból eltűnt arany után ered. Azonban sem a gyilkosságok, sem a kincs nem olyan fontos, mint az az erő, amely elszabadult, és amelyet néhány különleges, a jövőt látó ember próbál kétségbeesetten feltartóztatni.

Szerintem: 

Már aludtam rá párat, de

még mindig zavarba ejtőnek találom. Van ebben a könyvben minden, és olyan zsánerelemek is egymás mellé vannak pakolva, hogy helyenként nehezemre esett felfogni, egyáltalán mit is olvasok.

A cselekményt meg sem próbálnám röviden összefoglalni. Inkább szeletekből raknám össze, milyen rétegei vannak a regénynek. Egyrészt, ami most nagyon ment és nagyon sok ilyen témájú regény jelenik meg: a cli-fi. Lőrinczy regényében egy nem távoli jövőbeli Magyarországot ismerünk meg. Vannak modern városok, van a haldokló természet és a sokféle nyomor. Itt a forróság lesz gyilkos, halnak ki az állatok és az emberek is kínlódnak. Széles tabló van – EU politikától kezdve vírusokon át migráns helyzetig sok mindent érint a szerző.

Ugyanakkor van egy western oldala is, az alföldi pusztán. Betyárok dúlják a vidéket, és kibomlik egy kincs utáni véres hajsza története. Marcell, az egyik főszereplő egy pásztor fia, és hullákat találnak az Alföldön apjával és fivérével. Meg mást is, ami majd a nyakukra hozza a betyárokat és beindítja a történetet. Itt van kegyetlenség, mészárlás, némi Mikszáth utóérzet.

Van benne krimi, hiszen a rendőrség dolgozik a híres betyárok kézre kerítésén. Több nyomozó és rendőrségi munkatárs mellé szegődünk – bár, hozzá kell tenni, hogy nem marad meg a szerző ennél a zsánernél, ezt írja át legjobban a regény fantasztikuma.

Mert azt el sem lehet dönteni, hogy sci-fi vagy fantasy. Mindkettő. Van időutazás meg disztópia, ami egyértelműen sci-fi elem. Ugyanakkor vannak benne mágikus lények, angyallá válás, meg a szellemlényeket is inkább a fantasy, mint a sci-fi keblére ölelném. Olvasva is gyakran szaladt fel a szemöldököm, hogy mi is történik. A pusztai cli-fi környezetbe nehezemre esett a szellemhadsereg meg a hasonló elemek elképzelése.

Tömény, hosszú, kell hozzá az agykapacitás, hogy minden réteget feldolgozzunk. Olyan szintre lemegy, hogy a feltámadó Attilát a régi halála újrajátszásával akarják elcsípni, és a nevek is egymásra kell, hogy rímeljenek. De azzal is lehet birkózni, hogy a hitnek milyen ereje van. Attila megmérgezése a leglátványosabb példa – csak sima vizet isznak, de mivel hisznek benne, hogy mérget tartalmaz, meg is mérgezi a szellem Attilát. Fizika, vallás, mítoszok – sok réteget pakol egymásra, és hiába van elrendezve, nekem túl sok volt.

A világépítése átgondolt, és a sokféleség ellenére is van benne valamiféle rendszer. A cselekmény ezzel együtt lassabb, hiszen folyamatosan magyarázni kell, hogy egyes elemek miképpen jelenhetnek meg a történetben. Hiába próbálom értékelni, azért ez a sokféleség egymás mellett nekem nem tetszett, bármennyire is magyarázva van, hogy miképpen fér meg egymás mellett a szellem meg az időkapszulaként funkcionáló koporsó.

Sok a szereplő, de nagyon kevesen vannak kidolgozva. Típusok, vagy egy cselekedetük számít az összképben. Ez magával hozta azt, hogy néha szenvedtem is, hogy eszembe jusson, ki-kicsoda, és mit is csinált egy fejezettel korábban. Ezt fokozza, hogy a kezdeti konfliktusrendszer is alapjaiban fog átalakulni: Attila mellett és ellen, illetve az utódlás megakadályozása mellett és ellen. Marcellt meg tudtam kedvelni, és neki már szinte western vég is jutott, de különben egy szereplő sem volt annyit sínen, hogy szeressen, utáljam, kicsit jobban érdekeljen.

A szöveg sem lopta be magát a szívembe. Nehezen olvastam. Bár tényleg nehezen vágom el attól, hogy mennyire nem tetszett a sci-fi és fantasy vegyítés.

Annak különben örülök, hogy zárt sztori. Egy részen is elég volt átküzdeni magam, egy esetleges folytatásnak nem állnék neki.