Fülszöveg: 
Brutális, véres noir-történet egy profi bérgyilkos utolsó megbízásáról, ami – életében először – nem a tervei szerint alakul.
A világhírű Alexis Nolent (Matz) forgatókönyvíró és Luc Jacamon francia grafikus KILLER képregénysorozata 1998 óta jelenik meg nagy sikerrel világszerte. Számos nemzetközi díjat nyert el, többek között 2008-ban az amerikai Eisner díjat a „Best U.S. Edition of International Material” kategóriában.
A sorozat 1-2. része egy kötetben jelenik meg itthon.
Szerintem:
Ha jön egy film, ami érdekel, és van könyves verziója, én szeretem azzal kezdeni a sort. Nos, a The Killer filmesítője
David Fincher, Michael Fassbender lesz a főszereplője, én meg képregényt olvasok a film előtt.
Az első benyomásom az volt, hogy talán cselekmény nincs sok, de nagyon hangulatos az egész történet. Egy névtelen, embereket kerülő bérgyilkos várja a célpontját, és közben megismerjük a gondolatain át az életét, a világképét.
A második részben már több az esemény, akkor a saját életét kell megmentenie a rá törő elemektől, de azt is jellemzi az a bizonyos, egyedi világnézet, ami nekem az elsőt is olvastatta.
Mert milyen ez a gyilkos? Nem pszichopata, nem okoz neki különösebb élvezetet mások meggyilkolása, de megrázkódtatást sem. Így a szociopata játszik azért. Könnyen öl, a következmények nem érdeklik, a pénzt begyűjti. Valahol egy nagy adag fatalizmus van minden nézete alján: az embereket, a világot, mindent korruptnak és menthetetlennek lát, az emberi faj nem tanul semmiből. Gyilkosok története a történelem. Akkor mit számít, ha kiiktat ő is pár embert? Véleménye szerint öletni úgyis csak a gazdagoknak van pénze, a szegények megoldják maguk is.
Van benne minimalizmus. Hősünk – antihősünk? – tömören fogalmaz, és beszélgetéseket se nagyon folytat, abból kiindulva, hogy az emberektől csak annyit vár, hogy hagyják békén. Az akciók gyorsak, a jelenetek nincsenek kicsit sem túlírva.
Mivel noir, egyes kötelező elemeket megkapunk, és itt van olyasmi, ami több is, mint amit indokoltnak éreztem volna. A bérgyilkos a magányos farkas, aki egyedi szabályai szerint boldogul a világban. Igaz barátok nincsenek mellette, ahogy társ sem. Nő viszont akad, soha nem okoz neki gondot társaságot keríteni egy/pár éjjelre. Ahhoz képest, hogy mennyire emberkerülő, sokallom a képkockákat, amelyek a nemi életét taglalják. A hagyományos értelemben femme fatale nem is lép színre, de nem is olyan figuráról beszélünk, aki szerelembe esne.
A látványvilága sötét, és a rajzokat messze nem mondanám szépnek. A történethez viszont illik és egyes elemek kifejezetten jól el vannak kapva benne. A puskával célzás. A kajmán. Megvan az egyedisége, ami ér annyit, mintha szemre szépnek találnám. Meg tudom különböztetni a szereplőket is – nálam az válóok egy képregény esetében, ha annyira egysíkúak az alakok, hogy valósággal összeolvadnak.
A cinikus világnézet, a gyors akciók„ az egész miliője nekem eladta. Most már csak a fimre kell várni – tényleg érdekel, hogy adják majd ezeket vissza.
