Kamaszos, távkapcsolatos, szerelmes, félreértős.
Soma és Niki nagy nehezen leküzdötték a kommunikációs zavart, és összejöttek. Két hétig ők voltak a legboldogabb kamaszok Budapesten. Akkor viszont Soma szülei kitalálták, hogy elvállalnak egy állást Dél-Afrikában. A fiuk természetesen viszik magukkal, hiába Soma minden ellenkezése. Megígérik, várják egymást, és ott a net, a skype, kapcsolatban maradnak. Miközben kezelik barátaik zűrjeit is, Flóra is támadásba lendül. Még nem tett le arról, hogy szétszakítja a párt, és ő szerzi meg Somát. Kavar fotókkal, és mintha valóban az ég is összeesküdött volna a fiatalok ellen. Félreértés követ félreértést, és megint ott tartanak, mint tavaly. De most ki veszi rá őket, hogy beszélgessenek feltételezések helyett?
A Menő könyvek tavaly kezdte el kiadni az Ellenpontok sorozatát. Ifjúsági történeteket jelentetnek meg, egy jó könyvnyomtatási ötlettel: a regény első fele az egyik karaktere, a másik a másiké, akivel valamilyen konfliktusa van. Középen pedig ott volt a történet vége, melyet az olvasónak kellett még felvágni is! Tulajdonképpen egy történet, de két szemszögből megírva, közös véggel. Nekem bejött.
Erdős Zsuzsanna könyve is azok közé tartozott, melyek elég nyitott véggel bírnak ahhoz, hogy folytatható legyen a történet. Valószínűleg fogyhatott is, mert már itt is van a folytatása. Onnan, ahol a múltkor abbamaradt.
Már a kötet kézbe vételekor kicsit csalódott voltam azért, mert ez már nem az Ellenpontok sorozat hagyományai szerint van nyomtatva. Nincs két külön regény összefűzve, és a közepét sem vághattam fel. Ha már egyszer ez a sorozat védjegye, most miért más?
Pedig a cselekményben megtartotta Erdős a kettős elbeszélőt, akiket váltogat is egymással. Egy fejezet Soma, egy fejezet Niki. Nem mindig, de elég gyakran ugyanazt a szituációt veszi végig velük, csak a saját szemszögükből. Olvasható, érthető, igazából nem kellene ezzel, hogy bajom legyen, de annyira szerettem az Ellenpontok formáját eddig…
A cselekményt nézve egy tipikus tini történet, de tényleg kamaszos és elég reális. Elhittem a szereplőket, a helyzeteket. Tetszett, ahogy az egész kommunikációjuk megjelenik. Mert írnak is, neteznek, és ez is benne van, nem csak az elbeszélés és a párbeszédek. Fel tudja dobni a szöveget, hogy nem csak a klasszikus formátumot tartalmazza, hanem helyenként felugrik egy chat, és azon futhatunk végig.
Kellenek ezek, hogy a fiatalabb olvasók is magukénak érezhessék. Nyelvileg talán kevesebb így az értéke, de jobban visszaadja az élőnyelvet. A formát leszámítva marad a köznyelvnél, úgyhogy még akár merészebb is lehetett volna. Emoji, rövidítések, miegymás. (Ha már ennyire a nyelvet nézem, azért kicsit bántotta a fülem, ahogy az angol teljesen magyarosítva lett. Simán beletettem volna angolul, csillaggal alul a magyar fordítást, akinek szüksége van rá. Nem sok ilyen rész volt benne, különben is. Brian max.)
Ugyan a problémaköre sokszor nagyon gyerekes, de benne van a kamaszos lendület. Így toleráltam akkor is, ha tulajdonképpen csak kommunikációs gondot kellett megoldani.
Ugyan nem Niki és Soma történetének folytatása érdekelt volna az eddigiek közül legjobban, azért hozta a kötelezőt és jó volt. Most reménykedhetek, hogy a „Muszáj” is folytatódjon.
Még sincs vége - Mint ifjúsági: 85% nagyon kamaszos a sztori meg a szereplők is, de pont ez volt a cél.
Szubjektíven: 70% tetszett a forma, a cselekmény egyes elemei is, de igazi dráma nincs.
