Fülszöveg: 

Griffin világa atomjaira hullik, amikor első szerelme és volt párja, Theo életét veszti balesetben. Noha Theo a főiskolai tanulmányai miatt már Kaliforniába költözött, és új kapcsolatba kezdett Jacksonnal, Griffin sosem kételkedett abban, hogy amikor eljön a megfelelő alkalom, Theo mégis visszatér majd hozzá. Most azonban a jövő, amit elképzelt magának, teljesen más irányt vett.

Mindennek tetejébe az egyetlen ember, aki Griffin fájdalmát igazán megérti, az Jackson. De hiába nyílnak meg őszintén egymásnak, Griffin egyre mélyebbre csúszik a lejtőn. Elveszik kényszerbetegsége és önpusztító döntései örvényében, felőrlik régóta őrzött titkai.

Ha valaha szeretne egy ép jövőt magának, Griffin először kénytelen szembenézni a saját emlékeivel, élete puzzle-jének minden egyes szívszorító darabjával.

Szerintem:

Nagyon szépen megfogott ifjúsági regény a gyászról, meg arról a sok önvádról és fájdalomról, ami ilyenkor a túlélőnek jut. Nem is hiányzott belőle a

sci-fi szál, amit különben már szinte vártam is a szerzőtől.

De itt nincs előre tudott halál. Itt egy fiatalember van, Griffin, aki rájött, hogy meleg és beleszeretett a legjobb barátjába. De a kezdés az, hogy a szerelme, Theo halott. Túl kell élni a temetést, valahogy élni tovább. De hogyan? Griffin próbálkozik, és emlékezik.

Így lesz a regény két síkú. A jelenben látjuk, hogy mennyire bonyolult kapcsolata kezd lenni Theo új szerelmével, akire mondhatni, lecserélte őt. Jackson is szenved, és nem ez az egyetlen dolog, amilyen hasonlóságot talál maguk között. Silvera meglepően érzékenyen elkapta, ahogy az érzelmek hullámzanak közöttük. Bevallom, azért viszont drukkoltam, nehogy összejöjjenek a fájdalmukban. Nem lenne jó vége, Theo emléke mindig ott lenne közöttük. Rühelltem is, amikor lefekszenek egymással egy ponton, ha az meg is van írva, hogy érzelmileg miképpen jutnak el oda. De akkor is – soha nem szerettem a gyászban egymásra találós történeteket.

A múltban pedig Theo és Griffin szerelme van benne, mindennel. A szexualitásuk felvállalása, a szülők reakciója, a kapcsolat minden elemével – a szexualitással együtt, ha Silvera nem is pornót írt. Többet van a cselekményben, hogy gumit vesznek, mint amit kezdenek vele. Megjegyzem, szerencsére. De az is, hogy az egyetem, a távolság mit tesz velük. Még díjazni is tudtam, ahogy nem egy mesébe merülve megpróbálnak kapaszkodni, lépnek tovább, de aztán a halál megkeveri a lapokat.

Azt külön díjaztam, ahogy össze tudnak érni a szálak. Ahogy megértjük, mi is történt pontosan, kinek miért van bűntudata. Theo halálának a körülményei sokáig rejtélyesek, de azért azt nem mondanám, hogy ennek megfejtése húzott volna előre. Nem rejtály központú kötet, hanem abszolút érzelmi.

Érzékeny, érzelmes, és nagyon belülről megfogott könyv. Az első szerelem, az első szívszakadás és a gyász regénye is. Annak ellenére, hogy fiúk a főszereplők – és nem csak Theo és Griff, de a baráti kör tagjai és az új szerelmek is – lányos könyvnek érzem. Annyira lélektani, annyira túlcsordulnak az érzelmek benne. Érzékeny, ennél jobb jelzőre még nem akadtam.

Viszont, ami nem először problémám egy Silvera-regénnyel. Én egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennyi meleg legyen egy közösségben. Itt konkrétan három nagyon jó baráttal indulunk, aztán a végére kiderül, hogy a 3 fiúból 2 meleg, a harmadik meg biszexuális. És kisgyerekként lettek barátok, nem a közös nemi érdeklődés hozta össze őket. Mégis, mennyi erre az esély? De a biszex szereplő is inkább homoszexuálisnak van megírva – mindkét szerelme fiú benne, és szóba sem kerül lány az életében.
Kicsit olyan Silvera regényének világképe, és nem csak ezé, hogy ha eldobunk egy követ, az LMBTQ szereplőt talál el. A szülőket leszámítva, ezt azért hozzáteszem.
Eltúlzottnak érzem így.

Nem konfliktusregény, hiszen nincs ellentét. Gyászolók vannak és fájdalom. Nincs jó – rossz szereplő sem benne. fejlődnek, tanulnak, lassanként felnőnek a szereplők. Azért még kamaszok, leginkább olyan dolgok foglalkoztatják őket, mint az egymás iránti érzelmeik, meg hogy mik akarnak lenni, ha felnőttek lesznek.

Érzelmileg nagyon össze van rakva, tudtam értékelni, de a könyvet és a szereplőket nem tudtam megszeretni. Nem is fogom tudni megindokolni, egyszerűen csak nem éreztem a sajátomnak.