Fülszöveg: 

Hosszú, szőke haj, kék szem, babaarc: Írisz egyszerűen tökéletes. Az Instagramján több ezren követik, a modellügynökségek kapkodnak utána. Ám a lány másra vágyik, gyerekkori álma, hogy mikrobiológus legyen.

Amikor sikeresen pályázik egy neves külföldi egyetemi ösztöndíjra, ez a cél egészen közelinek látszik, csakhogy olyan akadályok állják útját, amelyek egy részét önmagában kell leküzdenie.

Írisz meg akarja mutatni, hogy ő sokkal több egy csinos arcnál, ugyanakkor görcsösen igyekszik megfelelni a felé támasztott elvárásoknak, a szorongás csaknem felemészti.

Szerintem: 

Van egy nagyon jó

koncepció mögötte. Ez önmagában el tudná adni, de a sztori is jó, ami már plusz érték. De kezdjük azzal, ami az első ránézés.

A cím befogja az egész cselekményt és ráutal a mai kultúrára. Amikor a fél életet virtuálisan éljük, szűrőkkel és beállításokkal. Mert a mindennapi ember nem ugyanaz, aki egy oldalon mosolyog és él egy látszólag tökéletes életet. Szűrővel minden szép és napfény – szűrő nélkül már ott vannak a gondok és a kétségek. Ugyanezt hozza a borító is. Már ki vannak jelölve a regény alapjai: a fiatalok, a közösségi média, az elrejtett gondok.

Abba bele tudnék kötni, hogy Írisz túl szép, hogy igaz legyen. Nem csak a legszebb lány az egész történetben, de a legokosabb is. Mellette hatalmas szíve van, és még csak nem is felszínes. Amit fel lehet róni neki, hogy esetenként naiv. Hogy túl jó, de mindenben. És mégis annyira szerethető, hogy ez most nem zavart. Ő kicsit túlmutat magán, már szinte példázat.

Mert vele Mészáros Dorka fordít egyet a szokott klisén – a szépséget pozitívan diszkrimináljuk. A szép embereket szeretik. Viszont, többet nem is várnak tőlük. Írisz hiába természettudományos zseni, ezt vagy nem hiszik el, vagy nem veszik őt komolyan. Ugyan nem megy el abba az irányba a szerző, de egy ponton bennem felmerült, hogy a kémia tanár sem azért akar magánórát adni neki, hogy a versenyre felkészítse, hanem felszedni akarja – azért is annyira mogorva, amikor Írisz beszervezi a másik versenyzőt, Győzőt is a plusz órákra.
De az ekkora szépség nem csak rajongókat, az irigyeket is hozza magával. Gyomorforgató, ahogy a mostohaanyja bánik a lánnyal. Néhol egészen Hamupipőke-helyzetbe hozza: míg ő vásárolgat és szórakozik a vér szerinti lányával, Írisz vigyáz otthon a kistestvérére, takarít és várja őket étellel. Simán elvenné a lány keresetének felét is, mondván, háztartási költség, miközben dolgoztatja, és se a bébiszitterkedést, se a konyhai munkát nem fizeti meg, de meg sem köszöni. Viszont irigy a kinézetére, és az apjával is mérgesíti a viszonyát. Próbálja megmutatni, hogy szépnek lenni is lehet hátrány. Amivel lehet vitatkozni is, de az tetszett, hogy rávesz, más szemszögből közelítsünk egy megszokott kérdéshez.

Még egy csavart is betesz a végére, amivel még jobban érzékenyít. Az, hogy Írisz aspergeres, meglepett és utólag sok mindent értetővé is tesz. Vele közelebb hozza ezt a betegséget a szerző és megfosztja a tabu jellegétől vagy a köré font mítoszoktól. Igaz, annyira spektrumon van a lány, hogy szerintem határon lehet, teljesen be tud illeszkedni és funkcionál, lehetett volna ez sokkal rosszabb is, de itt is el tudom mondani, hogy ad egy más szemszöget, elgondolkoztat. Azt meg szerettem.

Remekül működik a kapcsolati téma is – Karmi és Írisz barátsága irigylésre méltó. Még azt is szerettem benne, hogy Karmi már nem annyira egyféle, tiszta jó, mint Írisz. Neki megvillan egy sötétebb oldala is, pl. ahogy Győzőt ismeretlenül is beskatulyázza és utálja. Annak is lenne egy érdekes dinamikája, hogy Írisz oldalainak kezelőjeként mennyire felszínes, látszatvilágot építő és így veszélyes is. De ezt nyugodtan tovább lehet vinni oda, hogy milyen veszélyei vannak annak, hogy milyennek kell lenni ezeken az oldalakon a népszerűségért, ami teljesen más lehet, mint a valódi én.
Aladár – Írisz és Győző – Írisz kapcsolatával jól példázza, hogy mit kell keresni, és mikor kell menekülni a szerelem terén is. A két fiú remekül ellenpontozza egymást, ahogy a két kapcsolat jellege is. Ez megint olyasmi, ami jó beszélgetésindító.

Ezt nagyon tudom értékelni egy ifjúsági regényben – amikor nem csak szórakoztat. Nem csak üres, könnyed szerelmes történet. Hanem vet fel olyan problémákat, kérdéseket, amelyek megszólítják az embert. A fiatalokat, de nem csak őket.

De ez a könyv mellette izgalmas és szórakoztató is. Sok minden történik benne, miközben Írisz is szépen össze van rakva érzelmileg. Megvan a guilty pleasure élmény, divatfotózásokkal és amerikai hangulatú középiskolai részekkel, de tetszett a verseny tematikája is.

Van humora, és bőven akad benne olyan könnyed jelenet, ami ellensúlyozza és olvasmányossá teszi a nehezebb témáit is.

Ez most nekem kifejezetten tetszett. Jól esett az agyamnak is, nem csak a szórakoztatásra vágyó énemnek.