Képességes, trónért harcolós, árulós, szerelmes.
Adelina édesanyjával és a húgával együtt kapta el a vérlázat. Az anya belehalt, a húga felépült, Adelina viszont más lett. A fél szeme odalett, a haja ezüstös színbe játszik. Malfetto lett, akitől tartanak az emberek – noha egyes túlélők különös képességekkel bírnak, a népnyelv ifjú kiválasztottaknak becézi őket, akik harcolni mernek sorstársaikért és zsarnoki királynőjük ellen. Amikor a lányt apja eladja szeretőnek, szökésre adja a fejét. Elkapják, és a lányból kitör az ereje. Az apja belehal, Adelina az inkvizíció által máglyára kerülne. De a kiválasztottak vezére, a Kaszás eljön érte, megmenti. A Tőrök befogadják, készen állnak a kiképzésére. Adelina célt kap: a Kaszás Enzo herceg, a trón törvényes örököse. Érte megéri harcolni. De az inkvizíció zsarolni kezdi a húgával. Adelina két tűz közé kerül – kit árul el?
Marie Lu már jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál. Az előző sorozata jól illeszkedett a posztapokaliptikus YA trendbe, a filmjogok is elkeltek – mondjuk, a divathullám lecsillapodásával nem tudom, elkészül-e a film. Viszont, itt az újabb sorozat, ami számomra sokkal izgalmasabban indult, mint a Legenda trilógia.
Három zsánert kever össze: van benne egy kis középkori, kosztümös romantika, egy kis képregényes szuperképességes világmentés és a YA motívumok. A regény jósága abból fakad, hogy jól összerakta őket az írónő. Egyik sem dominál annyira, hogy elnyomja a többit, hanem szépen kiegészítik egymást, tompítva a zsáner ismétlődését.
Ez leginkább a YA vonalon látszik. Már nem egyszer elmeséltem, milyen a tipikus YA hősnő. Látszólag jelentéktelen, általában el is van nyomva, aki értéktelennek és tehetetlennek érzi magát. De jön a fordulat, és harcolnia kell. Felfedezi magában az erejét – mert természetesen igazából bennük mindig jóval több van, mint elsőre látszott. Igazából különlegesek. Megváltoznak, harcosok és megmentők lesznek, miközben a szerelmet is megtalálják. Adelina is pontosan ilyen, minden tekintetben ide tudom illeszteni a karakterét és a történetét.
Csakhogy, annyi mást tesz mellé a szerző, hogy nem érzem az ismétlést! Mert le tud kötni helyette a világépítés. Estenzia egyszerre gyönyörű és mérgezett világ. Olvastam tippet, hogy a csúcson levő Velence volt a minta, és akár igaz is lehet. A nevek mindenképpen illenének a helyszínre… ahogy a luxus és korrupció, drágaság és vér keveredése is.
Adelina mellett lekötött a képességek kifejtése is. Elég kis csoport a kiválasztottaké, hogy mindenkinek jusson egy kis rész. Ugyan főleg Adelina illúziókeltése a kiemelt, de vannak benne még érdekes ötletek. Enzo a tűz ura, Raffaele érzi az energiákat, de van a szelet uraló is a csapatban – de nem lövöm le mindenki képességét. Képregényes sztorikból ismerünk bőven ilyeneket, de itt működnek.
Mert kapnak kalandul egy harcot a trónért. Ami megint egy tipikus zsáner, de itt jól keveredik a politika és ármány a sok kalanddal. Vívnak, varázsolnak, beépülnek, kémkednek.
Tehát, jó a világépítése, és már látszik, hogy bővítve lesz ez a világ – behoznak egy új királyságot és szereplőket. Cselekményközpontú is, folyamatosan pörögnek az események. És, ahogy a YA tudja, karakterközpontú is. Adelina járja a YA hősnő útvonalat, érzelmestül.
Tetszett, hogy váratlan a vége. Tetszik a világa. Várom a folytatást!
Az ifjú kiválasztottak - Értékelés – mint YA fantasy: 90% sok tekintetben tipikus, de jól összerakott, olvasmányos.
Szubjektíven: 85% bírtam, hogy merészen zár. Sok szereplőbe látok fantáziát. Folytatás?