Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Carrigan: Tündérösvény

Winx 1.

2022. december 22. - BBerni86

Fülszövegtunderosveny.jpg

Az Alfea Nemzetközi Iskolába a Másvilág minden részéből érkeznek diákok, hogy tanuljanak, erősebbé váljanak és felfedezzék, miként uralhatják a képességeiket. Az iskola kastélyába érkező öt idegen lány egy szobába kerül.

AISHA mindig túlteljesít. A víz feletti uralmát minden diáktársa irigyli.

TERRA esetlen, de jólelkű. A természet feletti hatalma váratlanul érheti ellenfeleit.

MUSA magának való, befordul, hogy az elméjét ne borítsák el a körülötte lévők érzelmei.

STELLA egy hercegnő – igen, valódi hercegnő –, akinek a fény feletti hatalma inspiráló, ugyanakkor félelmetes is.

És ott van még BLOOM: a kívülálló, az emberi világból érkezett lány, akinek a tűz feletti hatalma csaknem elpusztította a családját.

Ők mind csak azt akarják, amit minden más tini… megismerni önmagukat. Barátokat szerezni. Beilleszkedni az új iskolában. Ám amikor egy ősi, rég legyőzött gonosz erő ismét felüti a fejét a kastély falain kívül, az öt lány rákényszerül, hogy próbára tegyék erejüket. És felfedeznek egy olyan titkot, amely alapjaiban renget meg mindent, amit a Másvilágról és önmagukról tudtak.

Szerintem

Bár sorozat alapján készült, azért

előbb olvastam a könyvet, mint állok neki a Netflix sorozatnak. Nagy elvárásaim nem voltak, így azért kellemesen csalódtam. Ahhoz képest, hogy még a filmsorozat előtt ez mese volt, egész korrekt kis YA fantasy ez.

Vagyis, szórakoztatóan hozza a zsáner összes elemét. A hősnő kívülállóként érkezik a tündérek világába, így vele az olvasó is megtanulja ennek a világnak a szabályait. A többiekhez képest hátrányos helyzetben van, de nagyon hamar kiderül, hogy Bloom a különleges lány a különlegesek között is. Aztán persze van barátkozó és fölényes tündértársnője is, akikkel szép lassan barátságot köt. Van közös nagy ellenség, meg persze a tökéletes tündérfiú is, akivel nagyon vonzódnak egymáshoz…
Eredetiséggel nem lehet vádolni, de annyira összepasszol minden, hogy nem is hiányzott. Simán csak jól szórakoztam, az megvolt benne.

Érzelmi és cselekmény szinten is pörgetve van, nagyon gyorsan haladnak az események. Mivel mélységei vagy nagy kidolgozottsága nincs, ez kellett is, hogy olvastassa magát a sztori. Nem értem rá azon merengeni, hogy pl. a tündérfiúk miért mind harcolni tanulnak, és miért nincs mágiájuk. Miért hívják őket egyáltalán specialistának? Legfeljebb a kardozásban specialisták, de azért így hívni őket… De olvasás közben nem zavart, simán elvoltam vele kérdések nélkül. Mivel gyorsan változtak az események, sok minden kiderült, nem értem rá a világán merengeni.

A világa, amin legjobban érezni, hogy ez bizony egy mesére vezethető vissza. Ha elkezdem piszkálni, jönnek sorra a lyukak. Nem is ment bele az író jó érzékkel – csak említi, milyen királyságok vannak, és meghagyja a cselekményt az iskolában és a melletük levő erdőben.

A karakterei egyediek, és jó érzékkel kap mindenki valamit, amiért megjegyzem. De, ami legjobban tetszett benne, hogy igyekszik nem fekete-fehér lenni. Persze, megvannak a hősei, mint Bloom és Sky, akik tökéletesek és nem is tudok róluk rosszat írni. (Sky esetében még a gyengesége is eladható erénynek: ő olyan szinten védelmez mindenkit, hogy az már önpusztítással felér.) Meg a gonoszai, mint Rosalind, akik szerint a tömegmészárlás is ok a nagyobb cél érdekében. De vannak olyan karakterei is, mint Riven. Aki alapvetően nem akar rosszat, csak vannak kisebbrendűségi érzései, amelyek az intellektusával és a kis lázadásaival párosítva bajba sodorják és veszélyessé tehetik. Az kifejezetten jól sikerült, amikor rádöbben, hogy akaratán kívül milyen helyzetbe hozta magát, és nem tudja, hogyan lehetne visszatérni a szerinte is helyes irányba. Az olyan igazi, hogy feleszmél: 'hoppá, mit csináltam. Mi legyen?' És nem tudja.

Csajos, barátnős könyv, és YA fantasyként van szerelmi szála is. De hála égnek ez nem uralja el a történetet, pedig nagyon irritáló lehetett volna a Bloom – Sky – Stella háromszög, vagy Bloom és Sky kibontakozó vonzalma. Helyenként az így is nagyon csöpögős, és jó szokásomhoz hívem, nem bírom milyen gyorsan és nulla alappal kattannak egymásra, de itt is menti a sztorit, hogy ezt meghagyták mellékszálnak.

Szerencsére van benne humor is. Majd, ha láttam a sorozatot is, kiderül, ez mennyire írói vagy a sorozat érdeme. De helyenként úgy piszkálják egymást a lányok, hogy azon nagyon tudtam vigyorogni. Vannak jó beszólásaik, működött.

Lineáris, olvasmányos, semmi komoly tartam.

Vagyis, kikapcsolódásra teljesen alkalmas. Ha nem gondolok bele és tovább, akkor kifejezetten jópofa szórakozás volt.

Idézet

– Bloom már egy jó ideje odabent van –idegeskedett Terra. – Miről beszélgethetnek?
Stella kevély pillantással felelt.
– Te egyszer két óráig beszéltél a földről. A földről. Két óráig!
– A termőföldről! – javította ki Terra szigorúan. Jobb lesz, ha Stella odafigyel! Fontos különbség! – Ráadásul otthagytuk Beatrixot is. Szeretnék megbizonyosodni, hogy nincs ébren, és nem éppen három tőrt élez.
– Ne légy nevetséges – intette le Musa. – Simán használná ugyanazt a tőrt mindhármunkon. Döfés egy, kettő, három.

Mind össze vagyunk törve, Bloom. Mindenkinek szüksége van rá, hogy helyrehozzák. Ennek is megvan a maga varázsa.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8017979086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása