Fülszöveg:

Együtt ​megválthatjuk a világot?

Boszorkaföldén majdnem olyan sokféle varázserő létezik, mint ahányféle módon bajba lehet keveredni – és a mindenre elszánt Safiya és Iseult ezt mindenkinél jobban tudja.

Safiya igazságboszorka, vagyis képes az igazságot megkülönböztetni a hazugságtól. Nagy hatalommal járó varázserő az övé, olyannyira, hogy egyesek még a gyilkosságtól sem rettennének vissza, ha így a saját oldalukon tudhatnák. Ez különösen igaz a nemességre, arra a társadalmi rétegre, ahová Safi is tartozik. A lánynak ezért titokban kell tartania a képességeit, nehogy bábuvá váljon a birodalmak közti játszmában.

Iseult fonálboszorka, aki látja az életeket átszövő fonalakat – a saját szívéből kiinduló fonalak azonban láthatatlanok számára. Az ő és Safi közt szövődött különös barátságnak köszönhetően a kitaszított lány egy vakmerő kalandokkal teli életbe csöppen, amelyben hűvös nyugalma tökéletes ellenpontja Safiya forrófejű, lobbanékony természetének.

A két lány nem vágyik másra, mint szabadon élni az életet, ám Boszorkafölde fölött a háború fellegei gyülekeznek. Safinak és Iseultnak egy bosszúszomjas vérboszorkával a nyomukban császárokkal, hercegekkel és zsoldosokkal kell megküzdenie, akik bármit megtennének azért, hogy megkaparintsanak egy igazságboszorkát. Vajon az eszes Merik herceg mennyire tud a segítségükre lenni?
Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Szerintem: 

Ifjúsági fantasy történetként elmegy, de azért még van hova fejlődnie. Látok benne lehetőséget, de egyelőre még nem fogott meg igazán.

Már maga a világa is, amivel bajaim vannak. Utal jóslatokra, korábban történt dolgokra, amiket még nem ismerünk. Pl. a karavénus eskü és amire vonatkozik. Vannak birodalmak, amelyek között nem tiszták a hatalmi viszonyok, a különbségek. De azt is mondhatnám, hogy azt sem értem, miért olyan különleges egy igazságboszorka. Ahogy meg is fogalmazzák, többen is, át is lehet verni Safi erejét és pusztán azzal, hogy látja, valaki hazudik-e, nem sokra megy.

Bár elvileg birodalmak sorsa forog kockán, kevés szereplőt mozgat a cselekmény és ők is el vannak foglalva a magánéletük kérdéseivel. Igaz, ezért is YA. Safi még nagyon keresi önmagát, az erejét és kamaszosan bizonytalan. Mindenki nagyon meg akarja menteni a barátját, és az is nagyon ifjúsági regényes, ahogy Safi és Merik között valami szövődni kezd. Bár azért magamban megszavazok egy piros pontot, hogy nem vált át a regény tisztán romantikusba, de annak is megvan benne az alapja.

A szereplők elég egyszerűek. Általában mindenkinek van egy fő, és esetleg egy-egy mellékcélja és ez határozza meg őket. Safi és Iseult szabadok akarnak lenni. Merik meg akarja menteni az országát. Vaness a birodalmát mentené egy kitörő háborúban. A jók és rosszak is nagyon könnyen megkülönböztethetők: akik segítik a két boszorkát, ők a jók; az ellenük törők meg a rosszak. Talán Éduán lehet majd a két oldal között, fejlődhet, de egyelőre még nem tart ott a vérboszorka.

A cselekmény kalandos, de kisszerű. Ahhoz képest, hogy milyen tétek vannak elvileg, a gyakorlatban egy hajóval menekülnek és szembenéznek a szembejövő veszélyekkel, legyen az egy tengeri róka, egy legyőzendő betegség vagy egy üldöző a nyomukban. És ennyi. Olvasható, szórakoztató, de nem egy nagy kalandregény.

A stílusa is kb. ilyen. Olvasható, de se egy megragadó gondolat, se líraiság, se valami több.

Röviden: nálam a 12 egy tucat kategória. Elvagyok vele, de se nem szerettem meg, se nem utáltam meg.