Fülszöveg: 

January reménytelenül romantikus lélek, aki úgy beszéli el a saját életét, mintha egy sikerfilm hősnője lenne. Gus komoly íróember, aki szerint a szerelem csak mese.
January történeteiben mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Gus kinyírja az egész szereplőgárdát.
Egymás szöges ellentétei tehát.
Mégis, több a közös vonásuk, mint gondolnánk:
Két szomszédos tóparti víkendházban töltik a nyarat.
Bénító alkotói válsággal küzdenek.
Le vannak égve.
És három hónap alatt kell megírniuk egy-egy bestsellert.
Az eredmény? Egy fogadás! Műfajt cserélnek, és az nyer, akinek a könyvét előbb adják ki.
A rizikó? Így, hogy egymás sztoriját mesélik, könnyen a feje tetejére állhat a világ…

Szerintem: 

Remek példája annak, amikor

a cím többszörösen is működik. Strandkönyv – és tényleg az. Ha jól számolom, háromszorosan is.

1: maga a regény egy strandkönyv. Könnyed, romantikus, nyári csajos olvasmány. Egy mosolygós limonádé, amit akár nyaralásra is be lehet dobni a bőröndbe. Az még kicsit tesz rá, hogy Emily Henry egy kis mélységet is ad neki a szereplői, elsősorban January magánéleti gondjaival. Szerelmi történet is, strandkönyv is, de kicsit mélyebb is.

2: A hősnő, January ilyen könyveket ír. Az ő világlátása olyan, mint egy strandkönyvé. Az apja halála és a kiderülő titkok kizökkentik, de vissza fog ide találni. Ugyan a történet alapját adó fogadásban Gus lesz az, aki strandkönyvet ír – ok, női romantikus irodalmat, de a végére January is eljut oda, hogy ilyen regényeket fog még ő írni.

3: a helyszín miatt is. Gus és January egy tó partján, egy-egy nyaralóban laknak. Bár nem az van megírva, hogy strandolnak meg vakációznak, azért a borítót sikerült elvinni ilyen irányban. Talán kicsit becsapós is, mert nem ezzel töltik az idejüket, de azért átfogással elmegy. A borító mindenképpen strandos.

A cselekmény különben nem pont olyan, amire számítottam. A fülszöveg alapján én azt vártam, jobban belelátunk a szerzők munkájába, és majd az adja a poénokat, hogy egy tőlük stílusidegen regénybe miket írnak bele. Talán a Fangirl stílusa, amit vártam volna – nem csak a szereplők történetét, hanem a készülő regényekbe is engedtek volna beleolvasni.
De Emily Henry marad az írók alakjánál, és az ő kapcsolatuknál. Humoros, komikus elem nem is igazán került bele. Kezdetben talán civódva, de az elejétől mélyebb beszélgetéseket folytatnak. Egyre mélyebbre ásunk January és Gus életében is, miközben egyre jobban izzik közöttük a levegő.
Igazság szerint ezt még szerettem is benne: nem csak egy szerelmi történet, mindkét félnek megvan a maga magánéleti problémája, amit segít a másik megoldani neki. De nem a szerelem a válasz – pl. January érzéseit az apja iránt nem orvosolhatja az, hogy Gus egyre többet jelent neki. Szerencsére úgy van megírva, hogy nem is az oldja majd fel a fájdalmát.

Helyes epizódok a 'randik', amikor egymás regényeinek a világába nyernek betekintést. Ami komikus hatás van, az ott van, de ahogy már írtam, nem ez a meghatározó. Viszont a cselekménybe nagyon kellett, mert ezek nélkül egy helyben állnánk, csak beszélgetnének és regényt írnának. Így azért cselekmény is van.

Szépen el van varrva minden szál, van tanulság és strandkönyvhöz illő befejezés. Talán kissé túl kétszereplős történet, de legalább Gus és January is szerethetőre sikerültek. A lány örök optimizmusa, Gus zordonsága működött együtt is, külön is.

Idézet: 

És ekkor döbbentem rá arra, hogy ha ijesztő, sötét helynek tűnik a világ, a szeretet elröpíthet táncolni, a nevetés enyhítheti a fájdalmat, és a szépség lyukakat üthet a félelmed falán.

Az élet a jó és rossz pillanatok sora, egészen a halálunkig, amelyet bízvást sorolhatunk a rosszak közé – mondta mereven Gus.

A látvány, amely életük utolsó pillanatában eléjük tárult, nem félelmet keltett bennük, hanem megbűvölte őket. Lehet, hogy ez a legtöbb, amiben az ember reménykedhet.