Fülszöveg: 

A zánkai úttörőtáborból egy tihanyi hajókiránduláson titokzatos körülmények között eltűnik a tizennégy éves Marion Morel, a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának egyetlen gyermeke. Néhány nappal később pedig az úttörőváros strandján holtan találnak egy huszonegy éves tanárképző főiskolás lányt, aki a gyermekek kísérőjeként vett részt a hajókiránduláson.
A nyomozással Adorján Máté hadnagyot bízzák meg. A tehetséges fiatal nyomozónak segítőtársa is akad: Lendvay Laura, a szomszédos vállalati üdülőben nyaraló orvostanhallgató. A lány pszichiáternek készül, és élénken érdeklődik egy új amerikai módszer, a bűnügyi profilkészítés iránt.
A mindvégig izgalmas, fordulatos történetben megelevenedik a Kádár-korszak Magyarországa, a hetvenes évek végének tipikus karaktereivel: párttitkárokkal, örökké elégedetlenkedő hivatalnokokkal, vadászgató, jachtot és szeretőket tartó, a nyugati életstílust majmoló nagyvállalati vezetőkkel.

Szerintem: 

Ez pont olyan krimi, amit kifejezetten jól

esett nyáron olvasni. Van egy kis szappanoperás magánélet, van egy kis történelmi hangulat, van egy egészen korrekt nyomozás. Meg a Balaton.

A cselekmény alapját az adja, hogy az úttörő táborban az egyik kistanárnőt brutálisan megölték, egy francia vezető kislánya pedig eltűnt. Az ügyön nagy erőkkel dolgozik a rendőrség, és egy itt nyaraló végzős egyetemista – leendő pszichológus – is az ügybe ártja magát. Hiszen a nyomozást vezető tiszt pont a kamaszkori plátói szerelme…
Szóval, igen – több igényt ki tud egyszerre elégíteni úgy, hogy meg tud maradni kriminek.

Kezdjük talán ezzel. Az ügy és a nyomozás viszi folyamatosan előre a cselekményt. Ahogy egy krimiben kell – nyomoznak, tanúkat hallgatnak ki, felderítik az előzményeket, bizonyítékot gyűjtenek. Közben beszélgetnek is magáról a bűnüldözésről, hiszen a két főszereplő, Laura és Máté is figyelemmel kíséri, hogy alakult meg az Államokban a profilozó egység. Jót tudtam is mosolyogni azon, ahogy olyasmiket beszélnek meg, amit láttam a BAU alakulásáról szóló sorozatban…
Vannak egészen pörgős részei, de Zajácz közben hagy pihenni is minket, nem kell végig a nyomozáson törni a fejünk.

Az egyik más szál, hogy ez a történet a szocialista rendszerben játszódik. Kádár-korszak. Beszélnek erről is, a szelíd diktatúráról és a Nyugat – szocialista blokk különbségéről. Mivel ez nekem nem emlék, csak a történelem könyvekből tanult korszak, érdekes volt, ahogy életre kelti ezt a világot a szerző. Hogy éltek, mit volt szabad és mit nem.
Abban még áthallást is felfedezni vélek a mára, hogy miképpen manipulálják a sajtót vagy a közvéleményt. Hogy mennyire fontosak a kapcsolatok – pedig hol van már Móricz és a panamázás, de a rendszer él tovább. Hogy a politikai érdek és hatalom miképpen torzít.
Nagyon tovább lehet gondolni, de a regény elsősorban szórakoztat. Még akkor is, ha azon fel lehet háborodni, hogy pl. a gazdagok mit meg nem tehettek az árvaház legszebbjeivel.

A másik, hogy vannak benne kifejezetten csajos és szinte szappanoperás részek. Hogy Máté pont Laura kamaszkori ideálja. Hogy Máté miképpen nem tudott továbblépni a saját kamaszkori szerelmétől. Ahogy Laura anyja kerítőt játszik kéretlenül. De el lehet mondani azt is, hogy ezek is csak egy plusz színt adnak, egyszer sem a romantika vezeti a történetet. Mi több, azt is meg merem kockáztatni, hogy érzelmileg meg sem próbálja magyarázni a fiatalok vonzalmát. Szinte tényként elénk kerül, hogy tetszenek egymásnak, majd hogyan és mikor lépnek tovább. Nekem így kifejezetten tetszett: van szerelmi szál, de nem szentimentalista, érzelemtől elcsorduló hangon.

Megelevenedik a Balaton és a környéke. A korabeli környezet szocialista üdülőkkel meg a vurstlival. Nem viszi túlzásba a leírásokat, nem lassít ezekkel feleslegesen, mégis úgy érzem, hogy sok mindent láttatni is tudott a szerző.

Ha valamibe kötekedni akarok, de nem akarok, akkor a szereplőket piszkálnám kicsit. Bonyolult léleknek nem mondanám egyik hősünk sem, de azért nem is teljesen üresek. Van múltbeli trauma, van kötelességtudat, van olyan családi környezetük és mellettük olyan emberek, akik mélyítik őket. Kissé klisé alakok, de legalább érzéssel van töltve a sablon.

Összefogva: jól megírt, korrekt krimi, amit feldob egy szerelem és egy már letűnt korszak megjelenítése. Nekem tetszett, a sorozatot olvasom is majd tovább.

Idézet: 

Amikor anyám halála után hazajöttünk, sokáig nem is értettem, mi történik Magyarországon. Felfoghatatlan volt, hogy az emberek nem utazhatnak szabadon oda, ahová akarnak. Felfoghatatlan volt, hogy nem lehet szabadon vállalkozni, hogy nincs véleményszabadság, hogy nincsenek szabad választások. Folytassam?

– És akkor mi a helyzet Hofi Gézával? Ha nem lenne véleményszabadság, vajon beolvashatna az elvtársaknak a szilveszteri műsorban?
– Úgy látszik, évente egyszer lehet igazat mondani – szólalt meg váratlanul Laura. – Az emberek január 2-án megtárgyalják a munkahelyen, hogy Hofi már megint hogy megmondta a magáét, aztán lehiggadnak. Az év utolsó napján nevetnek és bosszankodnak egy jót, aztán marad minden a régiben. Várják a következő szilvesztert, amikor Hofi majd megint megmondja helyettük.
Valika elképedve nézett hol Laurára, hol Lendvaynéra.
– De hát Romániában vagy az NDK-ban nem engednek meg ilyesmit.
– Kádárék nyilván okosabbak – mondta Laura. – Rájöttek, hogy Hofival kinyithatnak egy szelepet, ami levezeti a társadalomban egy év alatt felgyülemlett feszültséget. Az emberek megnyugszanak, és nem vonulnak ki az utcára.