Fülszöveg: 

1981-ben, egy decemberi reggelen három lékhorgász egy halott lányt talál a Balaton jegébe fagyva. Az áldozatról hamar kiderül, hogy az Aeroflot szovjet légitársaság budapesti irodájában dolgozott. Mivel Adorján Mátét az új magyarországi Interpol-iroda megnyitásának az előkészületei foglalják le, a kollégája, Bogdán főhadnagy vezeti, aki – nem kis bosszúságára – segítőtársat is kap Moszkából, Irina Grigorenko őrnagy személyében. Bogdán nem hivatalosan beavatja az ügy részleteibe a barátait, Mátét és a pszichiáter Lendvay Laurát, aki ezúttal az áldozat pszichológiai profiljának a megalkotásával segít az indíték felderítésében. Vajon azért ölték meg, mert kábítószer-fogyasztó volt? Vagy a családja múltjában rejlő titok miatt? Netán valami egészen más áll a háttérben?

Szerintem: 

A trilógia zárlata, de

nem mondhatnám, hogy zárlatnak éreztem volna. Megint van egy ügy, amit megoldanak. Megint van egy kis kommunista korrajz. De nekem simán beleférne, hogy jön újabb eset, akár Máté új munkahelyén van Laura miképpen alakul a kriminálpszichológia vonalán.
De, amit ki akarok hozni belőle, hogy az a pár sor, amivel a szerző zárni akarja a hősei sorsát, nekem nem volt igazán utóhang ízű. Ahhoz kicsit többet vártam volna.

De, nézzük a kötetet.
Mivel krimi, elsőnek, milyen a nyomozás. Maga az, amit Bogdán és Irina alkotnak, egyszer elment, logikusan haladnak előre, de olyan nagy fordulatot nem hoz. Vannak tévutak, néha igyekeznek megvezetni egymást, de nem egy körömrágó krimi. Az viszont sokat ad neki, hogy milyen mellékszálakat tud mellé betenni a szerző.
Irina szemszögén keresztül megfesti, hogy miért is volt vidám barakk Magyarország a szovjet érában. A nő nagyon elvhű kommunista, így ütköztetni tudja a diktatórikus rendszert azzal, akik nagyobb szabadságra vágynak. Nagyon finoman van a kritika a sorok között – pl. sokan szinte lábujjhegyen járnak Irina körül, neki sok mindent nem lehet elmondani az orosz volta miatt.
Ez a rendszer visszaköszön a nyomozásba is – nagyon politikai irányba akarják elvinni, és a sztálinisták folyton ugranának is, hogy kémeket fogjanak és a kémszervezetet lebuktassák. Megvan annak a sajátos hangulata, amikor a nyomozó tudja, hogy másfelé kellene haladnia, de fentről ott a nyomás, hogy csípjék el a szervezkedőket…
Tetszett is, hogy több indíték előkerül, és több verzió van, miért kellett meghalnia a lánynak. Politika? A szerelmi élete? A családi drámája a vér szerinti apjával? Mindre van esély, és szinte a végéig nem is lehet tudni, melyik és ki lesz a befutó.

Talán a legvége, az igazságszolgáltatás túl gyors és egyszerű, de a lezárást megkaptuk.

Újfent igaz, hogy a sorok között megbújik egy szerelmi történet és a végére az egyik nyomozó párra lel. Még mindig díjazom, hogy ez így csak színezi a történetet, és nem akar a krimi romantikus lenni. Éppen csak annyi van, hogy a nyomozó emberibb legyen ettől a vonaltól.

Újfent sajnáltam, hogy Laura és Máté éppen csak felbukkannak. Közben van egy-egy megjegyzésük és kis mellékszerepet kapnak, de már mások a főszereplők. Azt még emésztenem is kell, hogy a trilógia mindhárom részében más rendőr került a középpontba. Nekem talán szimpatikusabb lett volna, ha a főszereplők azok is maradnak végig. De simán lehet csak az is, hogy annyira megszerettem a Máté – Laura duót, hogy belőlük többnek örültem volna.
De jó karakterrajzokat kaptunk most is – Irina kapcsán már emlegettem, milyen jól működik, hogy a moszkvai rendőr szeme rányílik egy nyitottabb világra. Maga a nő is nyitni kezd és egyre szimpatikusabbá válik, ahogy megy előre a történet. Azon meg nem tudom, morogjak-e vagy klisének mondjam-e, hogy a divat, ruhák lesz, ami miatt elkezdi lejjebb engedni a páncélját. Bogdán meg slampos, kissé szerencsétlennek tűnik, de jó szakember. Így viszont van egy plusz az alakjában, nem csak egy tucatrendőr.

Stílusában maradt lényegre törő, realista, egyáltalán nem túlírt. Így az érzelmi részek kicsit jobban akadnak, de krimiként jól tudott működni. Még jól is esett, hogy nincsenek üres járatok, dinamikusan haladunk előre és ilyen a szöveg is.

Szerettem ezt a sorozatot, bár, hogy ismételjem magam, tökéletesen lezártnak nem érzem.