Fülszöveg: 
Két keletnémet lány a Balatonra utazik autóstoppal 1980 nyarán. Balatonfüreden megismerkednek egy magyar egyetemistákból álló társasággal, akik meghívják őket a fővárosba. Így aztán autóstoppal Budapestre indulnak újdonsült barátaikhoz, ám sohasem érkeznek meg…
Három évvel korábban egy csepeli gimnazista lány Zuglóba indul a barátnőjéhez, hogy együtt készüljenek fel egy másnapi dolgozatra. A Boráros téri HÉV-megállóban látják utoljára, aztán feltehetően beszáll egy autóba, és nyoma vész.
Vajon ugyanaz az ember rabolta el őket? És ha igen, miért? Egyáltalán: mi lett velük? Életben vannak még?
A nyomozást vezető Adorján Máté főhadnagynak ezekre a kérdésekre kell megtalálnia a választ. Ebben most is segíti a kedvese, a szépséges pszichiáter, Lendvay Laura, aki a rendelkezésre álló adatok alapján igyekszik megrajzolni az elkövető (vagy elkövetők) bűnügyi profilját.
A végkifejlet azonban mindannyiukat meglepi…
Szerintem:
Jót tett a regénynek, hogy ez
nem a sorozat nyitánya. Bár a legtöbb esetben a nyitó kötet az erős, aztán a középső visszaesik, itt úgy éreztem, hogy most talált a szerző igazán a hangjára.
Hozzáteszem hamar, hogy nem lineáris folytatás. A szereplők, Máté és Laura egyeznek, de új ügy van és kb. egy év eltelt az előző balatoni eset óta. Van rá utalás, de semmi olyasmi, ami a jelen eset megértéséhez kellene. Az a szereplők magánélete, ami ebben is meg van írva annyira, hogy nem kell a történet élvezetéhez a Véres Balaton. (Érdemes azt is elolvasni, jó krimi, de nem kardba dőlni, ha valakinek ez a rész akad először a kezébe.)
Tetszett, hogy most kicsit másképpen van megfogva a rendőri munka. Nem Máté és Laura vetik bele magukat a nyomozásba, hanem Máté vezetése alatt van egy egész csapat. Mindenkinek megvan a maga dolga, Máté is megy terepre, de kiosztja a munkát és másoknak is jutnak fontos feladatok. Így lehet az is, hogy a mostani nyomozás – találnak két női holttestet – elvezet majd egy másik lezáratlan ügy megoldásához is, amire az egyik nyomozó akad rá és viszi végig.
Szélesedett így a szereplők köre is, mert az egyes részfeladatok nyomozása közben azok a nyomozók is megkapják a maguk szálait. Ketten is szerelembe esnek a történet során – és újfent úgy, ahogy Zajácz már használta előző krimiben a romantikát. Kifejezetten mellékvonalon, kevés jelenettel és nyálas fordulatok nélkül. Majdnem tényszerűen, bár annál egy fokkal több érzéssel. Így azok is kapnak káposztát, akiknek egy történet nem történet szerelmi szál nélkül.
Szimpatikus volt az is, hogy el merte engedni Laura kezét. Nem erőszakolja bele, hogy újfent Mátéval vigye végig a nyomozást. A férfi párja, beszélnek munkáról is, de a nőt most szakértőként vonja be a megfelelő időpontban és nem nyomozótársként.
Logikus, következetes a nyomozás és tetszett az ív, ahogy eljutnak a megoldásig. Azzal, hogy kell idő, véletlenül előkerülő nyom, meg hasonlók, még hitelesebb is, mintha egy Sherlock vagy Poirot ránézne a történtekre és kimondaná a megoldást. Jól vezeti a figyelmet és adja a gyanúsítottakat. Így szinte játszhatunk is: azok, akik olvasóként már előttünk vannak, de a nyomozók előtt még nem, vajon milyen szerepet kapnak a nagyobb egészben?
Ha nincs az a kis misztikus szál a Szellemmel, akkor egy nagyon reális, hihető retró kriminek hívnám. Így azért kicsit vonogattam a szemöldököm. Én különben arra tippeltem volna, hogy egy ember mond el dolgokat, egy szemtanú vagy akár az elkövető. Nem pedig tényleg szellem a Szellem. Lehet, nekem anélkül több lett volna, bár tény, hogy egyedi színt visz a történetbe Margitka.
Végül, a Kádár-korszak. Itt nem olyan markáns a környezet és a hasonlítás, mint korábban. Itt Máté azt mondja ki, ő azért lett rendőr, hogy a gyilkosokat elkapja és nem politikai indítékai vannak – és ha szóba kerül a rendszer, hárítanak. Egyszer fogalmaz meg keserű kritikát, amint a német nyomozót hazarendelik, amikor kiderül, hogy a német lányokat megölték, és nem disszidáltak. Amint kikerül a politika az ügyből, már semmibe is veszi a rendszer a lányokat és a gyilkosuk.
Mindennel együtt szerettem ezt a részt is, és biztosan el fogom olvasni az őszre várható harmadik kötetet is. Dermesztő Balaton.
