Fülszöveg: 

Nyolc évszázaddal ezelőtt Xie Liant, a Xianle királyság koronahercegét rajongásig szerették az alattvalói, senki sem vetélkedhetett a népszerűségével. A herceg már fiatalon az égbe emelkedett, ám szerencsétlen körülményeknek köszönhetően hamarosan visszakerült a halandók világába. Néhány évvel később újra felemelkedett, de ezúttal csak néhány percet tölthetett odafent, és megint a mélybe zuhant.
Nyolcszáz év elteltével Xie Lian harmadszorra is az égbe emelkedik, hogy az ég császárától kapott első megbízatása során egy a szellemeknek parancsoló titokzatos démonnal hozza össze a sors. A koronaherceg nem is sejti, hogy a démon már milyen régóta szemmel tartja őt.

Szerintem: 

Kell még a következő rész is, hogy

biztos véleményt alkossak a sorozatról. Azt már érzem, miben hasonlít a szerző előző sorozatára, de hogy van-e benne annyi ötlet? Azt még nem látom át.

A történet megint természetfeletti elemek sorával van tele, megint LMBTQ szerelem kezd szövődni, és újfent harcosok a főszereplők. Az egyik, Xie Lian koronaherceg volt, mielőtt 17 évesen istenné lett. De beavatkozott az emberi háborúkba, így száműzték. Újra felemelkedett, de megint baj kever. A harmadik alkalommal már küldetést bíznak rá, és elkezdődik a harca démoni lényekkel, miközben megismerkedik egy jóképű szellemkirállyal. (Neki annyi neve van, hogy az fejfájdító. Hua Cseng és San Lang a legtöbbet használt.)

Az első, amit megjegyeznék, hogy nem szerettem a szóhasználatot. Már a címben is megjelenő égi hivatalnok sem tetszett. Az égi hivatalnokok az istenek, de pl. Xie Lian sem szeret istenként gondolni magára. Pedig halhatatlan, természetfeletti ereje és eszközei vannak, meg feladatai. A felemelkedés az égbe az istenné válás. Olyan érzésem volt, mintha ismerős elemeket átneveznének és nem értem, minek. Most nem hangulatot teremtett ezzel, csak irritált. Miért olyan nehéz azt mondani, hogy istenné váltak, miért kell állandóan a felemelkedést mondogatni. Ahogy pl. a hadisten szót is használja, mellette meg az égi hivatalnokot. Akkor az nem hadi égi hivatalnok – rendben, ez szerintem is extra rémesen hangzana.

A történet kalandokból áll össze. Az a keret, hogy a koronaherceg felemelkedett, és elkezd ténykedni a száműzetés évei után. Most 2-3 kalandot kapunk: menyasszonyok szellem elrablóját kapja el, átkel egy kísértetjárta vidéken és felderíti egy elveszett királyság sorsát, valamint kaszinóznak egyet a Szellemvárosban. Közben több minden kiderül a múltjáról, hogy száműzve is milyen nemes tetteket igyekezett végrehajtani, csak a szerencse nem igazán volt mellette eddig.
A maga módján izgalmas, mozgalmas – ha kevesebb lenne a felesleges és nagyon művi párbeszéd, jobban tetszett volna.

Xie Lian van a középpontban, aki félreértett nemes lélek. Ő az a kategória, aki túl jó, hogy igazán boldogulni tudjon. Másokon akar segíteni, nemes lelkű, jó harcos. De pont ezektől sebezhető: az önzőbb istenek sokkal jobban boldogulnak nála.
A többiek alig jellemzettek mellette, bár az látszik, ki lesz az ellensége, a szövetsége és a szerelme is. (San Lang különben még nagyon homályban marad, inkább csak a tetteiből lehet sejteni, mit akar. De ki volt, hogyan lett szellemkirály, milyen motivációja van – rejtély.)

A szerelmi szál egyelőre még csak sejtetés, nagyon halvány utalgatás van olyasmikkel, hogy rajta felejtette a szemét, meg közelebb ment, hogy jobban megnézhesse magának. Igaz, a démoni kultiváció alapján annak örülök, amíg csak ebben a fázisban vannak. Ott is sokkal jobban szerettem a történetet, amíg a kalandok és a harc volt a középpontban, nem az érzelmek.

Amit nem tudtam eldönteni, hogy egyes elemeket a szerző is poénnak írhatott-e bele és mondhatom, hogy mert humorizálni, vagy csak én érzek egyes elemeket viccesnek. Ilyen az, hogy Xie Lian jó 200 évig szemetet szedett és amilyen beceneveket ad magának vagy kap.

Az biztos, hogy olvasom még tovább is. Már csak azért is, hogy eldöntsem, jó-e ez a sorozat. Egyelőre nem tett rám mély benyomást.

Idézet: 

Amikor emberek barátságot kötnek, az számít, hogy összeillenek-e, milyen a személyiségük, nem pedig, hogy hol állnak a társadalmi ranglétrán. Ha kedvellek, koldusként is kedvelnélek. Ha gyűlöllek, császárként is gyűlölnélek.

Ha az emberek azt mondják, hogy isten vagy, akkor isten vagy. Ha trágyának neveznek, trágya vagy. Az vagy, aminek tartanak. Mindig is így volt ez.