Fülszöveg: 
Bár röhejesnek tartom, hogy ezen is ugyanaz van...
A sorozat befejező kötete
Nyolc évszázaddal ezelőtt Xie Liant, a Xianle királyság koronahercegét rajongásig szerették az alattvalói, senki sem vetélkedhetett a népszerűségével. A herceg már fiatalon az égbe emelkedett, ám szerencsétlen körülményeknek köszönhetően hamarosan visszakerült a halandók világába. Néhány évvel később újra felemelkedett, de ezúttal csak néhány percet tölthetett odafent, és megint a mélybe zuhant.
Nyolcszáz év elteltével Xie Lian harmadszorra is az égbe emelkedik, hogy az ég császárától kapott első megbízatása során egy a szellemeknek parancsoló titokzatos démonnal hozza össze a sors. A koronaherceg nem is sejti, hogy a démon már milyen régóta szemmel tartja őt.
Szerintem:
Elérkeztünk a záráshoz. Ami leginkább a
magyarázatokat jelenti, és most pontosan elmondják, ki kinek kicsodája és hogyan szerepelt a múltjában. Azt is írhatnám, hogy össze van szedve, Hua Cheng miképpen követte végig Xie Lian életét, ha az nem is tudott róla.
Így, ezzel válik szerelmi történetté – azért az valami elképesztő, hogy nyomorult Hua Chen mit végig nem csinált a koronahercegért. Pl. többször meghalt érte, és amikor isteni rangra emelkedett, azonnal el is dobta magától, mert a szeretett fél akkor éppen a földi síkon volt. Nem is akarták elhinni, hogy egyrészt valaki szellemből isten lehet, aztán így el is dobja magától. De nem csak az ő előtörténete, a regény gonoszának indokai is most derülnek ki. Hogy a főisten mit miért csinált, neki mi van a múltjában és hogyan jöttek létre az olyan szellemek, mint a Brokátruhás.
Ettől magyarázóbb is ez a rész, kevesebb a tényleges történés, ha azért a nagy leszámolás és a szálak elvarrása bele is került. Hogy az oldalszám is meglegyen, pár plusz fejezetet/novellát is beletettek, de ezek már a cselekményhez nem sokat adnak. Csak felvillantja, milyen happy end jött a vége után.
Talán jobban ki is lettem volna ezekkel békülve, ha nem olyan fura a szerelmi szál. Bár azt szerettem ebben a sorozatban, hogy nem veszik bele a románcba, és simán lehetett volna úgy is olvasni, mintha a szellemkirály és az isteni hivatalnok csak barátok lennének, most ez szüli a zavart. Xie Lian olyan szinten elvetette eddig a szerelemnek még a gondolatát is, hogy most megmagyarázhatatlannak tűnik a kapcsolat alakulása. Kb. mintha a semmiből jutottak volna oda, hogy szövetségesekből élettársak lesznek.
Korábban ráadásul arról is szó volt, hogy Xie Lian ereje a szüzességéhez van kötve. A novellák alapján az igencsak múlt időbe kerül, de az ereje nem veszik el… De ez negyed annyira sem zavar, mint a semmiből együttélés.
Valamint, továbbra is zavarnak egyes elemek, amelyekről nem tudom eldönteni, hogy hangulatkeltő elemek vagy csak rosszul lett megírva. Mert nekem az nem adja vissza a keleti világot, hogy a szereplők bátyámnak szólítják egymást. Meg hasonlók. Az elején még inkább el tudtam fogadni nyelvi eszköznek, most már inkább zavart végig. Amúgy is küzdök a nevekkel, ki kicsoda és a mitikus világában is akadnak zavaros részek, de ez még fokozza is azokat.
A történet egészét nézve ez korrekten zárja a szálakat, és mindenkinek tartogat valami befejezést, amivel elégedett tud lenni. A világhoz már új elemeket nem ad, de Hua Chenget felnagyítja. A sorozatban szerintem vannak jobb részek is, de gyengébbek is.
