Fülszöveg: 

Nyolc évszázaddal ezelőtt Xie Liant, a Xianle királyság koronahercegét rajongásig szerették az alattvalói, senki sem vetélkedhetett a népszerűségével. A herceg már fiatalon az égbe emelkedett, ám szerencsétlen körülményeknek köszönhetően hamarosan visszakerült a halandók világába. Néhány évvel később újra felemelkedett, de ezúttal csak néhány percet tölthetett odafent, és megint a mélybe zuhant.
Nyolcszáz év elteltével Xie Lian harmadszorra is az égbe emelkedik, hogy az ég császárától kapott első megbízatása során egy a szellemeknek parancsoló titokzatos démonnal hozza össze a sors. A koronaherceg nem is sejti, hogy a démon már milyen régóta szemmel tartja őt.

Szerintem: 

Megvan az érzés, amikor

valami, amit addig szerettél valakiben/valamiben, hirtelen idegesíteni kezd? Most kicsit ilyen érzésem van.

Ebben a sorozatban meg tudott fogni, hogy mennyire más a hitvilág, a mitológia, mint a nyugati. Már eleve az, ahogy istenek születnek, és még csak nem is így nevezik őket, hanem hivatalnoknak. Ahogy a keleti világ elemei megjelennek a hasonlatokban, a szereplők mindennapi nyelvhasználatában.
Ezek most is megvannak, de már sokszor észrevettem magamon, hogy nem estek jól. Ami legjobban zavart, azok a megszólítások, különben. Ahogy a két főszereplő bátyámozza egymást, miközben nyilvánvalóan flörtölnek, meg LMBTQ romantikus szálak szövődnek. De egy ponton a hivatalnokozás is az agyamra ment.

A flörtölős barátkozás sem tetszett. Álszentnek érzem, ahogy most Xie Lian az érzelmeit tagadja. Egy-egy ponton éreztem, hogy ő maga is tisztában van azzal, hogy mi is folyik közöttük, de szánt szándékkal tudomást sem akar venni róla. Csak megy tovább a testvéri barátkozásnak beállított jó viszony, amiben aztán nagyon nem testvéri színek vannak.
Közben meg olyan részek vannak, mint a szűz vér próbája a mágikus karddal. Nem szeretem a nyalós-falós azonnal erotikus történeteket sem, nagyon nem, de ez meg a másik véglet. Totális, idegesítő tagadás.

Viszont, jól hoz új elemeket a mitológiába. Több történet is van benne, és bőven akad még benne olyan fantasy elem, ami nagyon le tudott kötni. A szellemgyerek magzat felfalása, ami kicsit másképpen írva horrorba is megállná a helyét. A testvér hivatalnokpár csalása, és a bosszúálló szadista ötletei.
Még az is összejön, hogy a korrupció problematikáját felvesse a fantasy elem. Megkérdőjeleződik ebben a részben, hogy csak a méltók emelkednek isteni rangra. Xie Lian, aki pedig nagyon ártatlan lélek, most kap egy durva ébresztőt. Még benne is felmerül, hogy vajon hány méltatlanul istenné lett hivatalnok pöffeszkedik, és az elvileg jók mennyi csalást és gonoszságot néznek el. Sötétebb, a mára is áttehető üzenetei vannak, és ez jó. A panamázás, a kapcsolati hatalmi rendszer veszélyeinek szép fantasy példája kerekedett ki a történet végére.

Tetszett az is, hogy kalandosabb ez a kötet. Egyik megoldandó ügyet és nyomozást, harcot követi a másik. Mozgalmas, szórakoztató a cselekmény és ez ellensúlyozni is tudta számomra, hogy a fentebb hosszan ecseteltek miatt a nyelvezettel most szenvedtem.

Vagyis, hiába tudok rá panaszkodni, ez egy jó része volt a sorozatnak. Sokkal jobban tetszett az előző résznél, és még érdekel a folytatás is. Ha a szerelmi szálat már nagyon le is írtam magamban, nekem jobban tetszene, ha Xie Lian és Hua Cheng tényleg csak barátok lennének.