Fülszöveg: 

Nyolc évszázaddal ezelőtt Xie Liant, a Xianle királyság koronahercegét rajongásig szerették az alattvalói, senki sem vetélkedhetett a népszerűségével. A herceg már fiatalon az égbe emelkedett, ám szerencsétlen körülményeknek köszönhetően hamarosan visszakerült a halandók világába. Néhány évvel később újra felemelkedett, de ezúttal csak néhány percet tölthetett odafent, és megint a mélybe zuhant.

Nyolcszáz év elteltével Xie Lian harmadszorra is az égbe emelkedik, hogy az ég császárától kapott első megbízatása során egy a szellemeknek parancsoló titokzatos démonnal hozza össze a sors. A koronaherceg nem is sejti, hogy a démon már milyen régóta szemmel tartja őt.

Szerintem. 

A végére kezdem értékelni ezt a

sorozatot. Avagy, eddig ez a rész tetszett a legjobban.

A cselekmény az, ami most jobban esett. Van egy nagy, központi küldetés: újabb szellemkirály emelkedhet fel, a szellemek áramlani kezdenek a Tonglu-hegységbe. Viszont, a hivatalnokok tartanak attól, hogy egy gonosz lény szerez jelentős hatalmat. Xie Lian és Hua Cheng egy ilyen szellem megállítására indulnak, majd a hegyre is önként jelentkeznek, megfékezni a rosszak hatalomra jutását.

Ez már önmagában hoz kalandokat és harcokat. A két szereplő harcostársként van jelen, most vissza is van fogva a köztük levő románc. Viszont, cserébe, egyéb történeteket kapunk és a mellékszereplők mitológiája bomlik ki jobban. Megismerhetjük a Brokátruhás Halhatatlan történetét, ahogy Pei tábornok kardtörését vagy éppen egy másik hivatalnok felemelkedését, amely szoros kapcsolatban áll a tábornokkal. Minden mindennel összefügg? Volt egy kis ilyen érzetem, meg olyan is, hogy kicsi a világ. Mennyi szerencse kell ahhoz, hogy az ellenséges tábornok és a hercegnő, akinek részben miatta is át kellett vágnia a torkát, mindketten felemelkednek?

A hegységgel és a szellemkirályok születésével úgy bővül a mitológia, hogy azt érdekesnek és most érthetőnek is találtam. Az istenné válás – avagy a hivatalnokká felemelkedés – még mindig zavaros nekem, ez egy érthetőbb, jól kitalált folyamat. Ehhez jön hozzá, hogy megvan az egzotikuma és a különössége a kiegészítő történeteknek. Nekem eszembe nem jutna, hogy egy ruha lehet maga a szellem, amely évszázadok óta szedi áldozatait. De a hivatalnokok múltjában is sok az olyan keleti elem, más gondolkozás, ami a mienktől annyira eltér, hogy azzal érdekessé válik. A hercegnő története is ilyen – megéri egy pár percig tartó címért az életet adni? Nyugaton más a hatalom és a kötelesség-kép, máshogy alakult volna a történet, ha pl. a franciáknál játszódik. De, ahogy eddig is, tudom értékelni a másságát.

A szerelmi szálakban kevésbé, de szerencsére ebben kevés volt az ilyesmi. Valahogy furcsának találom, hogy Xie Lian esetében ki van hangsúlyozva, hogy az erejéhez kell a szüzessége, közben meg az egész történet az körül bonyolódik, hogy barátságnál több van közte és Hua Cheng között. De már az is kiderülhetne, a magzat szellemnek ki az apja, mert ez szintén túl sokáig rágott csont.

A stílusa a szokott. Eleinte ebben is tudtam értékelni a másságát, a keleti elemeket, de már kezdek fáradni tőlük. Ami jelenleg a legkevésbé tetszik, a megszólítások. A bátyám, ami nem testvéri fokozat kifejezésére használnak.

Ám mivel a történet nekem a leglényegesebb, és eddig ebben a részben kaptam a legjobbat, ezt a részt szerettem és most várom a folytatást is.