Szerelmes, útkeresős, baráti társaságos.

Helena tervei készen állnak a jövőre: elégedett a kapcsolatában Neil párjaként. Együtt akarnak költözni, életet építeni maguknak. Ám a legjobb barátnője, Della nagy szerelme, Kit, valamit megmozgat a nőben, amit ő nem hajlandó tudomásul venni. Míg egy álom alaposan fel nem kavarja: abban Neil megcsalta, ő összejött Kittel és közös életük van, házasságuk és gyerekük. Bár a felébredő Helena feledni akarja az álomképeket, amiben sok minden nagyon nem illik rá, de nem megy ki a fejéből. Rá kell ébrednie, hogy Kit a szerelem. Amikor Neil megcsalja, egyszerre reménykedik és menekülne – Kit kellene, de Dellát nem bánthatja! Miközben igyekszik zöld ágra vergődni az érzéseivel, felfedezi önmagát is, és némi bonyodalom után talán a boldogság sem lesz elérhetetlen.

Van az, amikor az ember nem is tudja, mit akar. Tarryn Fisher történeteit rendszeresen azért szólom le, mivel túl bulvárosak, és olyan szereplőket vonultatnak fel, akiket inkább lehet utálni szeretni, mint igazán kedvelni. Most itt van tőle egy másfajta regény, és ez se tetszik! Ahogy Helena, én is eldönthetném, mit akarok, nem igaz?

Akkor már az elején ki is mondom, az utálatos szereplőket akarom, a gonoszkodást meg az ármányokat! Az szórakoztatóbb. Kis guilty pleasure. Az volt bennük a jó. Ha kivesszük a bűnös élvezeteket, sokkal üresebb az egész.

Mert Helena nem egy kavarógép, igyekszik helyesen cselekedni. Aminek az lesz a vége, hogy szórakoztató cselekmény helyett nyavalygást és válságokat kapunk. Mennyivel jobban élveztem, amikor Olivia - Caleb – Leah ármánykodott a másik Fisher történetekben…

Azért van itt is cselekmény, csak nem olyan pörgő. Lassabb, talán mélyebb is, másként gondosan felépített lelkileg. De hiába vannak meg ezek a pozitívumok, mert alaposan és jól leképezi, mi zajlik a hősnője lelkében és fejében, nekem ez most nem volt érdekes.

Talán azért sem, mert maga az alapszituáció nem ment a fejembe. Egy tévés romantikus komédiába el tudok fogadni valami ilyesmit, de regénybe képtelen voltam komolyan venni. Helena álmodik egyet a barátnője szerelmével, és ettől gyökeresen megváltozik a világa, a szerelme tárgya, végső soron majd önmaga is? ÉS itt nem a jósló álmok kérdéséről van szó, csak az, hogy egy srác, aki addig nem izgatta úgy, hirtelen a szerelme lesz egy álom miatt? Nekem ez tisztára hiteltelen, és irritált is, ahogy néha kicsavartan ugyan, de elkezdett az álom igazzá válni.

Értékelhetném, ahogy a szerelem mellett Fisher energiát fordít arra, hogy ne csak a szerelemről szóljon a története. Helena egy komoly lelki úton is keresztülmegy, amelynek a végére átértékeli a teljes életét. Ki ő? Mit akar? Valahol vicces is, hogy amit az elején klisének és elkerülendőnek tartott, a végére az álmává válik.

Ha már humor. Abban Fisher jó. Igaz, én jobban kedvelem, amikor a humora is feketébb, a története bulvárosabb. Most a humor is lágyabb, azt is mondhatnám: kedvesebb. Valahol tudtam mosolyogni a sok Harry Potter utaláson és poénon, de azért nem ez az, amit az írónőtől várok.

Levonva a konklúziót: nekem Fisher akkor jön be, ha antihősökkel és botrányokkal dolgozik!

Kapd be, szerelem - Mint new adult: 65% felnőttmese, formálódó karakterekkel, humorosan megírva.

Szubjektíven: 35% egyszerűen nem jött át: se a szerelem, se a karakterek. Max a HP utalások.