Fülszöveg: 
HARMADÉVES AZ EGYETEMEN. SZTÁRSPORTOLÓ, A LÁNYOK PEDIG KÖRBERAJONGJÁK.
Az egyetemen istenként tisztelnek, pedig hétszáz mérföldre innen, a szülővárosomban még mindig a francot sem érő lakókocsis kölyök vagyok. A város szajhájának fia és három fiatalabb kölyök bátyja, akik számítanak rá, hogy nem szúrom el, és sikerül őket kiszabadítanom abból a mocsokból, amiben felnőttek.
Ez a két szerep sosem keveredett össze, amíg valakinek meg nem mutattam az igazi énemet. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen kapcsolatom lehet valakivel, hogy többre vágyom majd egyetlen éjszakánál. De lehet, hogy ő az igazi.
Az egyetlen gond, hogy ő dr. Kavanagh, az irodalomprofesszorom.
Szerintem:
Kage kb. ugyanazt játssza, amit az előző kötetében. Vesz egy helyzetet, ami
elsőre tabunak és formabontónak tűnik, aztán mindent megtesz, hogy mégiscsak elfogadható és teljesen helyénvaló legyen a szereplőinek a szerelme.
A Tanáromnak szeretettel a tiltott tanár – diák viszonyt teszi középpontba. Amivel eltér a megszokottól: itt nem a fiatal professzor szedi fel a csinos diáklányt. Itt a tanár a nő, a diák a férfi. Plusz, annyira nem megy messze, nem igazán felháborító azzal, hogy milyen iskolát választ. Nem középiskolában, hanem egyetemen játszódik, és még arra is odafigyelt, hogy Noel 21 elmúlt már, így simán felnőttnek számít, dr. Kavanagh semmiképpen sem ronthatna meg kiskorút.
De az igazi húzása, amivel minden levegőt kiereszt a botrány lufiból, hogy dr. Aspen Kavanagh csodagyerek volt, így annak ellenére egyetemi professzor és doktor, hogy még csak 23 éves. Abszolút nincs nagy korkülönbség, simán olyan, mintha Noel egy felsőbb éves egyetemistával járna.
Botránykönyvként nem is lehet eladni, ha ismerjük a körülményeket, a szereplők korát, már el is szállt ez a lufballon.
Akkor mi maradt?
Egy annyira tipikus románc, hogy azt már csak unni lehet. Aspen és Noel kezdetektől erősen vonzódnak egymáshoz, és éppen csak elkezdődik a történet, már viszonyuk is van. A cselekmény jó részét az teszi ki hogy titkolni akarják a kapcsolatukat, mégis egyre többen megtudják. Jellemző különben a regény történetére, és a tabufaktor kihúzására, hogy senki nem akad fent rajtuk, nagyon könnyen elfogadja mindenki, hogy Aspen és Noel járnak. Bajom is van azzal, hogy a kapcsolatban a testiség oldalára dől a mérleg nyelve, mégis nagy szerelemről áradoznak. Nálam ahhoz több program, beszélgetés, meg közös dolog kellene, nem csak annyi, hogy ha egy légtérbe kerülnek, gyorsan begerjednek és keresnek lehetőséget, hogy egymásra vessék magukat.
Bár Kage mellékszereplőket is írt bele – az előző kötet szereplői is feltűnnek egy-egy jelenetre, hiszen erre az egyetemre járnak –, abszolút a páros a középpont. Minden jelentős esemény hozzájuk kötődik, és a mellékszereplőket is úgy mozgatja, hogy a főszereplők segítsenek nekik, vagy folyjanak bele az életükbe, és így mégiscsak róluk szóljon a történet.
Ehhez viszont unalmasan vannak felépítve. Mindketten kaptak egy-egy családi traumát, ami elvben mélységet ad nekik, aztán ennyi. Aspen egy idős, értelmiségi pár egyetlen gyerekeként túlzott elvárásoknak kellett, hogy megfeleljen, kevés szeretetért cserébe. Noel meg szajhának mondott anyja helyett nevelheti a kisebb testvéreit, 3 is van belőlük. Az különben nem volt egyértelmű, hogy tényleg prostituált az anyja, vagy csak a rossz pasik gyors váltogatása miatt kapta még a gyerekeitől is a jelzőt. Túl szimplák a szereplők: jószándékúak, kedvesek, a szeretteikért mindenre képesek. Noel talán az elején az egyetem egyik alfájaként bulizott és csajozott, de amint esélye lesz Aspennél, átmegy teljes jófiúba.
Elvben a tiltott kapcsolat lenne a fő konfliktus, de nagyon hamar inkább az kerül a fő helyre, hogy Noelnek ott kell lennie a testvérei számára. Hogy milyen áldozatokat kell meghozniuk, hogy másoknak legyen jó.
Stílusa az ilyen regényeké. Érzelgő és erotikus váltakozása, amiben még a kemény férfi főszereplő is érzelmi hullámvasúton ül. A zsánerhez passzol, csak ezeket nekem rég nem élmény olvasni.
Találtam benne a szokásosnál jobban irritáló dolgokat is. Amikor Mason megrontója beállít azzal, hogy terhes. Felnőtt létére hogyan lehet annyira idióta, hogy azt hiszi, műhassal majd minden az övé lesz? De ott van az is, hogy mindenki el van ájulva, Noel milyen tehetséges irányító. Akkor hogy lehet az, hogy középiskolai focitanár lesz belőle, és nem szerződtetik le profinak? A regény végi, idilli képhez passzol, de ahhoz nem, amit előtte az egész regényben sulykolt a szerző.
Nem javított tehát a sorozat. Két rész, lazán összekötve őket, és egyik sem tetszett. Igaz, ez a rész annyival nyert az előző után, hogy ennek jobb a borítója.
