Fülszöveg: 

Mi a közös egy csendes norvég szigetben, egy nyüzsgő új-zélandi városban, a budai hegyekben és San Francisco utcáiban? Hogy rejtélyes vérfarkasok járják őket…

Tizenegy vérpezsdítő, megható és izgalommal teli misztikus-romantikus történet vár az olvasóra.

A szerelem mindig elképesztő csoda. Néhol ősi harcosokkal néznek szembe, néhol a társadalom tiltásával vagy különös gyilkosságok elkövetőivel. Máskor csak egy elkóborolt macskát keresnek, esetleg választ a kérdésre, hogy ki mellett lehetnének igazán boldogok.

Kire számíthatsz, ha nem a szerelmedre?

Szerintem: 

A kötet novellákat tartalmaz, és akár a borítóról is ki lehet

találni, mi az összekötő elem: szerelem és vérfarkasok. Különben kifejezetten jól sikerült a borító, nekem tetszik.

A novellák többségével is így voltam. Elég változatosak, a közös pontok ellenére sem tudtam előre kiszámítani, hogy melyik történetben mi lesz. Ugyan az első után azt vártam, hogy minden történet egy világban játszódik, ez azért nem igaz. Abban a vérfarkasok Fenrir leszármazottai, a skandináv mitológiából erednek, de más történetekben más a háttér. Vagyis, tényleg külön történet mind, más a mágia, a világ, a társadalom is.

Vannak kifejezetten jó ötletek benne és helyenként humor is. Bírtam a PetDet alapötletét, amiben a vérfarkasok arra használják a kivételes szaglásuk, hogy azzal megtalálják az elveszett házi kedvenceket és ebből élnek. A Született vezetőben, ahogy a kutyatréner a módszereit átszabja a farkasvérűekre.
Nem egy ráadásul olyan, hogy simán el tudja képzelni az ember a folytatást. Akár a szereplőknek, akár a megrajzolt világban más történeteket. Novellák, de van, ahol a világépítés is van akkora, hogy többet el is bírt volna, nem csak rövidebb történetet.

Divatos azzal, hogy a szerelmi történetek hagyományos és LMBTQ párokat is bemutatnak. A gondolat, hogy a szerelem az szerelem, ugyanolyan értékes nemtő függetlenül, szerethető. És így elkerüli azt is, hogy egyoldalú legyen. Van olyan LMBTQ-regény, ahol annyira ezt a szálat írják, hogy az már túlzás. Amiben a fiúk 90%-a fiúkkal jár. Itt van ilyen pár is, olyan is. Ugyanúgy megfér benne a rendőr fiú és vérfarkas lány menyasszonyának a története, mint a vérfarkaslány és boszorkány, vagy a zöld kártyáért házasodó fiúk története.

Viszont, ami szintén trend benne, és már nem tetszett: a szerelem és a szex összeverése. A legtöbb olyan történetben, amelyben nem fix párral kezdünk, hanem a páros megismerkedésétől ismerjük meg őket, pillanatok alatt jutnak oda, hogy gyűrik a lepedőt. Meglátják egymást, aztán máris a másik a nagy ő. Még mondhatni be sem mutatkoztak, de már villog a végzet és az örökké felirat a fejük felett. Ahogy szexuálisan vonzzák egymást, viszonyba kezdenek és ezt hívják szerelemnek, ezzel nem vagyok kibékülve. Hogy lenne az szerelem, ha csak annyit tudnak egymásról, hogy szép a szeme, dögös a mosolya, izmos a hasa, tetszik a ruhája? És sok ilyen van benne. Túl sok.

Cserébe fiatalos, olvasmányos, szórakoztató és több értelemben sokszínű. Fantasy románcok kedvelőinek kifejezetten működőképes, és azért van benne egy-egy történet, ami többet tud ennyinél.

Nem akarok a történeteken végigmenni, inkább csak kiemelek egyet-egyet. A Lunancy kapott egy krimis vonalat, gyilkosságokkal és nyomozással. Mivel a krimit szeretem, ha novellában nem is lehet igazán nyomozni, szerettem ezt a plusz színt a kötetben. A Született vezető világképe tetszett a legjobban – ahogy ki vannak találva az alakváltó családok, a társadalomba betöltött helyük és a falkán belüli hierarchia. Ebben volt a legtöbb és érdekes mellékszereplő is.
Viszont, túl üresnek éreztem A tűz ölént vagy az Úgy szeretlek, majd megeszlek történetét. A szex és a szerelem mindent megold, és cselekménye se sok van. De azt már fejtegettem, mi az ilyesmivel a bajom, nem kezdem elölről.

Összességében azért a pozitív benyomásom több. Zsánerében jó.

Idézet: 

A családja szerint kimondottan nyugodt típus.
– Hát, a legtöbb pszichopata nem úgy mutatkozik be, hogy „helló, kegyetlen gyilkos vagyok”.