Fülszöveg: 

Colleen Hoover New York Times bestsellersorozatának, a Reménytelennek a negyedik része olyan szívmelengető befejezést ad az olvasóknak, amilyenre már régóta vágytak.

A Finding Perfect – Megvan a tökéletes egy kisregény, amiben Colleen legkedveltebb szereplői köszönnek vissza. A Finding Cinderella – Helló, Hamupipőkéből ismert Daniel meséli a történetet, melyből az olvasók végre megismerik a várva várt végkifejletet. Te miben reménykedsz?

Szerintem: 

Kissé olyan érzés volt, mintha ennek a kötetnek egy értelme lenne: hogy

Daniel és Six is megkapja a tökéletes befejezést. Még csak minimális rossz érzés és kérdés se maradjon az olvasóban.

Vagyis, karácsonyi különkiadás. A páros szerelmes, de a lánynak komoly lelki válsága van amiatt, ahogy a kisbabát örökbe adta. Ha tudja is, hogy ez volt a jó döntés – kamaszként, egyszekrényes románcból született gyerekkel mit kezdett volna magával vagy a gyerekkel? Ha nem pont a kicsi apjával keveredik újra össze és szeretnek egymásba, szerintem jobban is tudta volna kezelni. Így viszont olyan volt, mintha a szerelme gyerekét adta volna tovább. Elég jól meg is van fogalmazva, hogy a mostani helyzetben másként tett volna.

Ez Six drámája, de Hoover nem ezt ragozza. Danielt tolja előre, aki szereti a lányt és segíteni akar neki. Így megoldást keres. Ami meg elvezet abba a végbe, aminél tökéletesebbet ki se lehetett volna találni. A baba jó szülőknél nő fel, a közelükben, és része lehetnek az életének, fogja tudni, kik a biológiai szülei. Az All American társsorozatában ugyanezt kapta meg Simone, nagyon hasonlít is a rendezés az ő történetére. A különbség csak a baba apja, de nem is kell egymás mellé tenni őket.

Nem is nagyon lehet mit hozzátenni, ez egy happy end zárlat a korábbi megosztóbb befejezésnek. A konfliktus hihető, de egész regényt nem érdemel. Talán azért is csak novella. Cselekmény nem is sok van benne, ez inkább lelki oldalról megfogott.
Hoover meg abban jó – itt is jól leképezi, mennyire más a két fiatal helyzete. Hogy egy anyának egy ilyen helyzet érzelmileg mennyivel terhesebb, mint az apának.

A szerző stílusát szeretem, olvasmányos. Ezt is könnyen olvastam, fel is teszem könnyen a polcra az előző kötet mellé.

Viszont, attól még nekem kissé felesleges kötet. Túlzottan azt érzem ki belőle, hogy olyan véget adjon – és újra, mert nem ez az eredeti –, amivel mindenki boldog és mindenki megkap mindent. Azt meg nem érzem igaznak, ha így karácsonyi is a kötet végkifejlettje.