Fülszöveg: 

Mondhat bármit az unokatesóm, nem én vagyok a lehetetlen kapcsolatok királynője.

Mármint az, hogy a legutóbbi barátom megpróbált megölni, és maradt is utána egy szép kis seb a nyakamon, majd miatta kénytelen voltam az ország másik felébe költözni, és megváltoztatni a nevemet Reese Randallre, csak hogy ne találjon rám, még nem jelenti azt, hogy…

Na jó, kit akarok átverni? Elsőéves fősulisként nem hiszem, hogy bárkinek is rosszabb múltja lehetne a pasikkal. Így amikor Mason Lowe felbukkant az életemben, a szerelem kábé utolsó helyen szerepelt a terveimben. De a kémia kettőnk között… berobbant. A kapcsolatunk ellentmond a logikának. Ő annyira dögös. És ha mellette vagyok, élőbbnek érzem magam, mint valaha. Vele még a vitákat is élvezem. Ő lehetne a lelki társam… ha nem lenne egyetlen, apró bökkenő.

A pasi selyemfiú.
Egek, én aztán tudok választani!

Szerintem: 

Már megint egy szerelmes történet, amit nem tudok

elhinni. Súlytalan, de ki is fejtem, mire gondolok.

Alapból bajom van azokkal a történetekkel, amelyekből azt érzem, hogy a két főszereplő igazából fizikailag vonzódik egymáshoz. Itt sokat elmond az, hogy Reese meglátja Masont és már el is van veszve. Tökély, vagy valami ilyesmi becenevet is ad neki, pedig akkor mit tud róla? Elsőre csak annyit, hogy nagyon jól néz ki. Aztán a rokona hamar el is pletykálja neki, hogy Mason pénzért kapható. Hatás? Nulla. Reese számára már első látásra Mason az igazi.

Ez pedig azért irritál, mert Reese egy bántalmazó kapcsolatból menekült ide. Még nevet is váltott, és majdnem meg is halt, mert az exe megkéselte. Kis híján felszelte a torkát. Akkor mégis hogy tud ennyire elveszni egy pillantásra? Végig bízik a fiúban, és abszolút naiv a lány. Simán lehetett volna rossz ember is, mert Reese látványra döntött. Ok, romantikus regény, Mason jó srác, de simán lehetett volna más is. Ő is lehetett volna bántalmazó, mint az ex. Reese megint csapdába eshetett volna, mert simán a fizikai vonzalom határozta meg a lépéseit. De nem csak a szerelmi szál – Reese a bántalmazás miatt nem lenne szabad, hogy ennyire félelem nélkül, nyugodtan éljen. Még csak nem is fél, csak amikor az exe meg is jelenik. Nekem pszichésen nem áll össze, hogy így tud ez a lány viselkedni.

Azzal különösebben nem volt bajom, hogy Mason kezdetben dzsigoló. Kage abszolút úgy írta meg, hogy Mason is áldozatnak tekinthető legyen. Nem azért kezdi el árulni magát, mert függősége van, vagy szexfüggő. A pénz kell, hogy trehány anyját és fogyatékos testvérét segítse. Az kifejezetten gyomorforgató is, ahogy a lakásuk tulaja levadássza, hogy szexszel fizettesse meg a lakbért.
Ezért nem is érzem annyira a tabut a történetben. Más lenne, ha Mason gátlástalan és bűnöző lenne, de abszolút áldozatnak van megírva, aki jobb sorsra érdemes.

Ezzel kapcsolatban van benne még egy szál, amin felhúztam magam. Mason anyja. Jó anyának van beállítva, nagyon szeretik is, pedig nem lenne szabad így tekinteni rá. Ő is felelős a kialakult helyzetért, és nem hiszem el, hogy ennyire nem vette észre, mit tesz érte a fia. Ha meg tényleg sejti, mert ez is le van írva egyszer – és jó idiótának kellene lennie, ha nem jött volna rá –, akkor simán rátenném a rossz szülőt is, mert semmit nem tesz, hogy kihúzza a fiát a helyzetből, amibe miatta került. Elfogadja a pénzt, a lakbért segítést, mindent, tudva, mi az áruk. Ezzel már szinte stricivé minősült a szemembe.
Vagyis, ezt a nőt semmiképpen nem lenne szabad pozitív szereplőként kezelni. Vagy kvázi prostituálja a fiát a másik gyerek és a saját nyomora okán, vagy annyira hanyagoló szülő, hogy még csak fel sem tűnt neki a dolog.

De, van még egy vetület, ami nagyon zavart. Az ex. Hogy a fenébe hozták ki a börtönből emberülési kísérlet vádját tüntetve el? Szerintem is korrupt és mocsok a világ, de komolyan ilyen vádakat is semmissé lehet tenni, miközben minden eszköz Reese családjánál volt? Miért nem mentek a sajtóhoz? Miért nyeltek egy nagyot, és nem harcoltak?
De azzal is komoly bajom volt, hogy mi lesz az írói igazságszolgáltatás. Az újabb támadás után a srác börtönbe kerül, ahol pillanatok alatt meggyilkolják. Ez is egy olyan írói üzenet, ami komolyan zavar. Tényleg halált érdemelt?

New adult, romantikus regényként különben működik. Van cselekmény, nem csak érzelmi fejtegetéseket olvashatunk. A kapcsolatot is építgeti Kage, ha az alap a már sérelmezett szimpla vonzalom is. Nem esnek egyből ágyba, barátkoznak, és fokozatosan meg is ismerik egymást. Mason annyira álomfiúnak van megírva, hogy azt nem nehéz belelátni, mi vonzza hozzá a lányt. Mason meg először kerül össze olyan személlyel, aki nem azonosítja a megélhetésével. Ez elég vonzó tud lenni.

Az is tipikus, ahogy a két főszereplőre van kihegyezve a történet. Mellékszereplők, mint Mason anyja és húga vagy Reese unokatestvére, vannak köröttük, de igazából csak a kettős történetéhez adnak kiegészítést, saját jogon nincsenek jelen.

Megírva is azt hozza, amit a zsáner szokott. Olvasható, könnyed, sok érzelemmel, de nem kapott el a késztetés, hogy bármi pluszt találjak a szövegbe. Szórakoztat és nem több.

Vagyis, lehetne teljesen 12 egy tucat romantikus regény, csak éppen annyira rossznak érzem az üzeneteit, hogy az számomra nagyon lehúzta. Egyszóval, nekem ez a kiakasztó kategória.