Gyerekrablós, bűnszervezetes, nyomozós.

Dóra élete majdnem tökéletes: újságíró volt, aki szerette is, amivel foglalkozott. Feleség, aki úgy érezte, élete szerelméhez ment hozzá. Volt egy kisfia, akit rajongva szeretett. Minden összeomlott, amikor a kis Matyit elrabolták tőle. A játszótéren kicsit nézett félre, és a fiának nyoma veszett. Hiába keresték, nem lett meg. Ráment az asszony állása, házassága is. 2 éve minden nap kijár arra a játszótérre, és nézi a gyerekeket, miközben nem adta fel a reményt sem. Mikor egy újabb gyerek tűnik el ugyanonnan, Dóra rájön, hogy egy régi ügy, melyet nem írhatott meg, tért vissza kísérteni. Most rá kell jönnie a gyerekkereskedelmi hálózat minden titkára, hátha akkor a saját fiát is visszakapja. Segíti egy fiatal hacker páros, a fia ügyében dolgozó nyomozó, és egy régi barát, az első nagy szerelme a nőnek.

Hullámzott, mikor mennyire tetszett nekem ez a könyv. Volt, hogy nagyon bele tudtam merülni, máskor legszívesebben félre is tettem volna, annyira nem tetszett, ahogy a szálak alakultak benne. De összességében nem bánom, hogy elolvastam, egy korrekt jelzőt mindenképpen megszavazok neki.

A cselekmény az egyik leggyakoribb femi-thriller témára épül. Adott egy nő, akinek eltűnt a gyereke. Ha thriller lenne, felbukkanna, és a nő soha nem lehetne biztos benne, hogy valóban a fia tért vissza, vagy fenyegetve lennének valami ismeretlen veszélytől, ami a gyerek eltűnése mögött is állt. Itt azonban határozottan krimis alapok vannak. Nem azon van a hangsúly, hogy Dóra hogyan érzi magát, hanem a tettein. Ahogy eltűnik még egy gyerek, mozgásba lendül és sorra göngyölíti fel a szálakat.

A cselekmény alapvetően Dóra nyomát követi, aki krimis megszokott elemként sokakkal beszél, adatokat ás elő, és elméleteket gyárt. Kis színezetet ad neki a két fiatal srác, akik bármilyen számítógépes rendszert feltörnek neki – azért nem Tetovált srácok, bár nekik is elég zűrös hátteret írt a szerző. András, a rendőr hoz bele némi akciós vonalat, ha a történetre nem is az a jellemző, hogy lecsapnak, és erőszakos eszközöket is bevetve oldják meg a konfliktusokat. Azért beépülés, infógyűjtés, ilyesmi akad. Végül, Levente, az egykori szerelem, aki megörökölte milliárdos apja cégeit, és most ő a milliárdos üzletember, aki anyagi segítséget és lelki támogatást is nyújt a nőnek.

A jelenen túl a szerkezet a múlt felidézésével dobja fel a cselekményt. Majdnem minden fejezet más idősíkra visz vissza, melyből Dóra egész múltját megismerjük. Legyen az a szakmai munkássága, ahogy a hacker fiúkkal összeismerkedett, vagy éppen a Leventével közös szerelmi története. Így kicsit zsánermix is tud lenni, mert a Levente szál a múltban kis változtatással nyálregény is lehetne.

Azt elismerem, jó dolog a könyvben, ahogy mindez a végére összeér. Figyelni is kell, mert látszólag érdektelenebb szálakon Hidasi ejt el olyan információt, amiből rá lehet jönni, mi történt és miért. Matyi elrablójának személye nekem jóval előbb le is esett, mint a regényben bárkinek. Kicsit csalódott is voltam, hogy nem lett ennél szövevényesebb az ügy.

Stílusában is korrekt, könnyed szórakoztató krimi, csajos betétekkel (szerelem, lelki élet).

Ahogy fentebb már írtam, nem lesz a kedvencem, de egy korrekt jár neki.

Hidasi: Elveszve – Mint krimi: 65% jól építkezik, a karaktereket is fejleszti, de sok eleme nagyon előre látható.

Szubjektíven: 50% egy-egy szál tetszett benne, a szerelmi nem, és a csavart is kitaláltam.