Fülszöveg: 

Amikor David Childót, egy korrupt New York-i ügyvédi iroda fontos ügyfelét gyilkosság vádjával letartóztatják, az FBI a szélhámosból lett ügyvédet, Eddie Flynnt kéri fel, hogy vállalja el Child védelmét, és vegye rá, hogy az ügyvédi iroda ellen valljon.

Eddie azonban nem az az ember, akit rá lehetne beszélni arra, hogy egy bűnös ügyfelet képviseljen. Csakhogy az FBI birtokában olyan súlyosan terhelő adatokat tartalmazó akták vannak az ügyvéd feleségéről, amelyek a nő vesztét jelenthetik.

Flynn még a meggyőzőnek tűnő bizonyítékok ellenére is ártatlannak tartja Childót. Mivel az FBI nyomást gyakorol rá, hogy kiharcolja a vádalkut, a férfinak meg kell találnia a módját, hogy bizonyítsa ügyfele ártatlanságát. Közben pedig szerelmét is meg kell óvnia – nemcsak az FBI-tól, hanem az ügyvédi irodától is.

Szerintem: 

Egyszerűen jól

el van találva Eddie karaktere és amire képes. Ahogy a svindler és a tárgyalótermi játszma találkozik, nekem az egyik kedvenc kombinációm kezd lenni.

A történet most sem hagyományos. Az FBI már a nyitányban belezsarolja a főszereplőt, hogy legyen egy kiemelt személy ügyvédje. Ha nem teszi, a felesége fog szenvedni, akit a főnökei tudtán kívül belekevertek egy jogtalan üzletbe, és mindent elveszíthetne miatta. Ha mindez nem lenne elég, nem csak az ügyfelet kell megszereznie, de rá kell vennie, hogy vallja magát bűnösnek és fogadja el a vádalkut.
Aztán megindul a történet és jönnek az egyre nagyobb csavarok és titkok. Cavanagh egyszerűen jó abban, hogy mindig tud még egyet kavarni az eseményeken. Nagyon sok titok lappang itt, és Eddie elkezdi felszínre hozni az igazságot.

Az egyik, ami annyira jó a könyvben, a meglepetések ereje benne. Talán csak egy van, ami nagyobbrészt nem lepett meg. David barátnőjétől az egyik első információ, amit megtudunk, hogy nem csak nagyon szép volt, de okos is. Több nyelven is folyékonyan kommunikált. Ebből nekem már gyanús volt, hogy mi az igazi munkája és igazából mit akar az FBI, vagy pontosabban az üggyel foglalkozó ügynök. Ha a személyazonosságát nem is találtam volna el, de különben rá lehetett jönni. Ez semmit nem von le belőle, még örülni is tudtam, amikor ráérzek így egy-egy fordulatra. Mert az mutatja, hogy Cavanagh nem a semmiből veszi őket, hanem hagy az olvasónak nyomokat és levezeti, mi is történt a háttérben valójában.

Eddie alakja továbbra is megnyerő. Már a jó ügyek embere, amiért beveti a teljes eszköztárát. Ami pedig különlegessé teszi. Mintha a bíróság lenne a színpad, és nem is a tények számítanának, hanem az, amit az esküdteknek el lehet adni. Ez egy show, egy műsor, és Eddie nagyon tudja vezényelni. Olvasni meg kifejezetten szórakoztató. Most is kapjuk a teljes arzenált tanúkkal, bizonyítékokkal, keresztkérdésekkel és csapdákkal.
Mellette családközpontú is, az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy mennyire kötődik a feleségéhez és a lányához. Annyira, hogy lemondani is képes róluk, hogy biztonságban legyenek. Talán ez a mártíromság, ami nekem már túlzás, de abba a kategóriába belefér, hogy miért olyan jó ügyvéd Eddie. Megszállott, egy fájdalmas ponttal a magánéletében. Hiszen tudjuk, azok a rendőrök, ügyvédek, stb. a legjobbak az ilyen történetekben, akiknek van egy személyes traumájuk is, amire a munkában keresik a megváltást. Eddie-nek ez ráadásul nem csak a családja elengedése, hanem az első kötetből megismert fiatal nő is, akinek a kínzóját Eddie mentette fel. Ezt nem tudja megbocsátani magának, bármennyit is vezekel.

Most kifejezetten szimpatikusra sikerült Eddie ügyfele is. David olyan szempontból sztereotípia, hogy informatikus milliárdos, de mellette egy félszeg, szerény fiatalember is. De, amitől igazán megnyerő, hogy ő tényleg kedves a zsenialitása mellett is. Amikor az ő nyaka körül kezd szorulni a hurok, akkor is az első kérdése, hogy a többiekkel mi van, rendben lesznek-e. Nem is csoda, hogy Eddie majd annyira küzd érte.
Plusz, illik a becsületkódexébe is. Értük érdemes küzdeni.

Pörög a cselekmény, nyomoznak és megy a bírósági ügy, egyes szereplőket nagyon lehetett szeretni, másokat utálni.
Kifejezetten olvasmányos és szórakoztató is.

Bár az eddigi 3 részből nem ez a kedvencem, de ez is kiváló thriller, amit simán újra is lehet olvasni. Plusz: még a borító is stílusos. Bejött az is!

Idézet: 

– Jesszusom! Ha nem vigyázol, egyszer még véletlenül megölsz valakit – mondtam.
– A Gyíkot a remény élteti – felelte erre a Gyík.

Egyetlen tárgyalás sem az igazságról szól. Hanem arról, hogy mi bizonyítható, és mi nem.

Az igazságszolgáltatás az ártatlanok pokla.