Tündéres, próbatételes, szerencsét próbálós, szerelmes.

Egy szegény embernek olyan sok gyereke született, hogy a legkisebbnek már nevet se találtak. Így lett Tredesin, vagyis Kis Tizenhármas.  Felnőve szép, okos, jó zenész fiú lett belőle, aki Franciaországba indult szerencsét próbálni. A király fel is fogadta, nagyon megszerette a királylány is. Mikor a király annak ígérte a lánya kezét, aki visszahozza a török által ellopott fehér lovát, Tredesin is elindult szerencsét próbálni. (Tredesin) Egy fiút az apja elígért egy idegennek, aki el is ment a fiúért. Egy kastély rabja lett, ahol csak néha nyílt az ablak, ahonnan három elrabolt lányra látott rá. Mindannyian az óriás foglyai, akit csak egy szarka tojásával lehet megölni. A fiú kiszökik, és elindul a tojásért. Miután állattá tudott válni, megküzd egy sárkánnyal, megszerzi a tojást, visszatér az óriással is megküzdeni. (Az óriás lelke) Egy kisördög sok bosszúságot okoz a szüleinek, így felküldik a földre, hogy hozza el annak a lelkét, akit ide küldenének. Nagy lendülettel bele is kezd a munkába: asszony küldené csalfa férjét a pokolra, dologtalan gyerekét a szülő, vadász a lusta kutyáját. De amint az ördög elvinné a pokolba kívántat, összefognak ellene és elkergetik. Meg is fogadja a kisördög, aki ember pokolra jut, szörnyen megfizet még ezért. (A kisördög)

Volt egy könyvsorozat, a Népek meséi. Minden kötet más-más nép meséit gyűjtötte össze. Ma már sajnos nem kaphatóak, így amikor antikváriumba vagy neten egyre-egyre ráakadok, eléggé tudok neki örülni. A legújabb szerzeményem a svájci kötet: Az óriás lelke volt. Mesét meg mindig jó olvasni, karácsonykor is.

Először is, nekem nagyon tetszett, hogy ezekben a történetekben tényleg érzem, hogy svájci mesékről van szó. Vannak olyan mesék, amik kis különbséggel, de ugyanúgy megvannak a német vagy éppen a szomszédos országaink népmese kincsében is. A svájci kötetben sok olyannal találkoztam, ami nálunk nem mesélt mese, mondhatni, jellegzetesen más.

Meg is figyeltem, hogy vannak visszatérő motívumok a mesében. Például, elég sok svájci mesében a legkisebb fiú tolvajnak tanul ki, és amikor hazatér, keresztapja, aki egyik mesében maga a király, másikban a környék gazdag embere, próbára akarja tenni, és halállal fenyegeti, ha elbukik. Három dolgot kell ellopnia. De visszatérő elem az is, amikor egy szegény pásztor, vagy gazdag herceg, tündérbe szeret bele. El is nyeri feleségnek, de a nő ígéretet tetet le vele: sose hívja rossz tündérnek. Amikor az asszony évekkel később tündéri mágiájával megmenti a férje termését, általában a rossz időtől, a férje megfeledkezve az ígéretéről, leszidja. Későn jön rá, mit tett és már nincs bocsánat. Annyira durva végek is vannak, hogy a férfi öngyilkos lesz idővel, a fiaiból banditák lesznek, a lányaiból meg örömlányok.

Különben is igaz a történetekre, hogy nem egyszer durva véget érnek a szereplők. De ennél rosszabbak, amikor Adam Sandler filmbe illő trágárságokat művelnek. Azokkal nagyon nem voltam kibékülve.

Tömör, lényegre törő mesék ezek, de nagyon változatosak. A cselekménybeli sokszínűség kárpótol azért, mert a stílus nem olyan mesélős.

Egy-egy klasszikus mese saját változata is előkerül, általában más véggel, mint az ismert.

Végül: ha gyereknek keresünk esti mesét, olvassunk előre! Mert ez nem a Grimm mesék!

Az óriás lelke – Mint mesekönyv: 75% változatos, érdekes, mesés. A motívumok szépen megfigyelhetők.

Szubjektíven: 70% elég sok tetszett benne, de nem egy volt, ami meséhez képest trágár.