Fülszöveg: 
A Zambezi, Kubango és Kunene folyóktól délre húzódó területeken, a Dél-Afrikai Unió, Becsuanaföld, Baszutoföld, Swaziföld, Dél-Rhodesia és Mocambique területén élő busmanok, hottentották és bantu népcsoportok valamikor Dél-Afrika urai voltak. A XVI. századtól kezdve ezek a népek egyre pusztulnak. Rabszolgakereskedők, telepesek folytattak ellenük évszázadokon keresztül hadjáratokat, és a belső, törzsi háborúk is állandóan tizedelték soraikat. A sós és száraz sztyeppekre, félsivatagos tájakra szorultak vissza.
Szabad életükről, különös, szépséges világukról ma már csak meséik vallanak: arról a vad, csodálatos világról, amelyet az íjjal vadászó fekete harcosok és a csillagok szívéről álmodó, éhes fekete emberek népesítenek be. Oroszlánok, struccmadarak, sakálok, leopárdok, kígyók és mézmadarak veszik őket körül. Varázslók verik tompa dobjaikat a jóshelyeken, musonga-szemek figyelik a karcsú fekete asszonyokat… Dél-Afrika mesél…
Szerintem:
Meglepett, de ez a kötet tetszett. Nincsenek benne olyan
elvadult elemek, mint az előző mesékben, amiket a Népek meséiből olvastam. Mi több, még ismerős elemekre is bukkantam, döbbenet, de afrikai mesékben.
Ahogy a Népek meséi sorozat köteteire el lehet mondani, ez is helyes kis válogatás. Nagyon sok mindent át akarnak fogni, és mindenféle mesét tettek bele. OIyasmiket is, amivel a világ és az életük keletkezését magyarázzák, a szokásaik mítoszait. Van mese arról, miért élnek házasságban az emberek, vagy éppen az egyes állatok miért csíkosak vagy veszélyesebbek a többinél. (Pl. Hogyan lett az oroszlán az állatok királya?)
Mellette ott vannak a történetek, melyek a mindennapi életből táplálkoznak. Gyakori hősei – vagy éppen a hősök ellenfele – a törzsfők (Pl. A kígyóvá lett főnök), és gyakori megoldandó helyzet, hogy ki kivel házasodjon össze, vagy leckéztesse meg a házastársát. Ugyanis ez olyan világ, ahol a többnejűség létezik és ennek megfelelően jelennek meg elemei a mesében is. Van, ahol a feleség meg akarja akadályozni, hogy a férje második asszonyt hozzon a házhoz, de van, ahol a feleségek fognak össze zsarnok férjük ellen. (A zsugori törzsfőnök)
Erény a történetekben a ravaszság. Nem egy olyan mese van benne, ahol nem a nyers erő, hanem egy-egy furfang arat diadalt. Pl. van egy apa, aki szép lányát nem akarta férjhez adni. Aki majd elveszi a lányt, ki kellett hogy játssza az apát. (A csalafinta kérő) De olyan is van, ahol az apa állít ravasz feladatokat, hogy letesztelje, melyik vőjelölt elég okos/körmönfont, hogy boldoguljon az életben.
Én kifejezetten bírtam, amikor egy-egy mesében olyan elemet fedeztem fel, amit a mi meséinkből is ismerek vagy annak más verziója. Pl. a róka és a holló esete, amikor a róka ravaszsággal elvette a sajtot a madártól. Ennek helyi verziója A leány meg a hiéna – az afrikai mesékben kb. olyan állat a hiéna, mint nálunk a róka. Csak itt az ember okosabb a hollónál, és nem engedi megvezetni magát. Meg is lesz érte a jutalma, hiszen ezekben a történetekben a ravaszságot, józan észt díjazzák.
Természeti népek meséi, ez meg is látszódik bennük. Gyakori szereplők az állatok, téma a földművelés és a mágikus elem is gyakran az állattá változás. (Mint a kötet címadó meséje is.) Ugyanakkor elfogadható értékrendje van, és nincsenek benne emberileg idegen elemek, itt pl. nincs kannibalizmus és nem erény a nyers erőszak. Ez mind a javára szól.
A stílusa száraz, a mesék rövidek. Ha valamit fel tudok róni neki – mert gyűjtemény, azon nem lepődöm meg, hogy egy-egy mese nem tetszett, vagy nagyon hasonlók is akadnak benne, amelyek mintha alakmások lennének csak –, az az lesz, hogy nem eléggé mesélős mese létére. Ha nem is összecsapott, de az anekdotázás kedélyességét tudtam hiányolni.
Ezzel együtt, pláne az eszkimós és az ausztrál szigetes kötet után ez jól esett a lelkemnek. Ezek mesék, humorral és elfogadható elemekkel.
