Szerelmes, betegséggel küzdős, flörtölős.

Chelsea jobban ki se lehetne akadva. Azt hitte, megtalálta az igazit és családja lesz. De Elec szakított vele, a semmiből. Ő meg képtelen túltenni magát a srácon. A szomszédja is csak idegesíti, akinek a kutyái mindig a legrosszabbkor ugatnak. Az sem segít a helyzeten, hogy a morcos szomszéd hasonlít az exre, csak ha lehet, még nála is szexibb. Plusz, mivel van a falon egy lyuk, élete minden sötét kis titkát ismeri, hiszen még a hallása is szuperhőshöz méltó. Ahogy beszélgetni kezdenek, a lány kénytelen rájönni, hogy Damien igazából helyes srác, csak valamiért a fejébe vette, hogy neki nem kell barátnő, család, senki. Így amikor Chelsea komolyan beleszeret, gondba is van, mit csináljon. Képes lehet megváltoztatni Damien hozzáállását, ha rájön, miért gondolja, hogy nincs jövőjük?

Már ott tartunk, hogy a romantikus regényeikből is univerzumot építenek a szerzők. Nem is tudom, ezen sírjak vagy nevessek. Olyan volt régen is, hogy pl. egy család fiú vagy lánytagjainak a nagy szerelmi történetei követték egymást egy sorozatban. De már ott tartunk, hogy mindenki sorra rátalál a nagy szerelmére: a testvérek, az ideiglenes barátnő, a szomszéd, még az is, akit csak emlegettek valamiért. Valahogy ennek nem tudok örülni.

Sejthetitek, mennyire sokkot kaptam, amikor leesett, ez a sztori kiről szól, és hogyan kapcsolódik a szerző előző regényéhez. Abban az a Greta a főszereplő, akiért Elec elhagyja ennek a regénynek hősnőjét. Ahogy mondtam, már egy sorozatban mindenki meg fogja találni a nagy szerelmet, az exek is. Épül az univerzum, ez éppen a legkedvesebb szerelmeseké! (Remélem, érzitek, mennyire csöpög a vitriol a billentyűzetemről.)

Utáltam is, hogy ezen is azon kattognak, amit ezekben az amerikai történetekben nem bírok megérteni. Miért akkora tabu, ha mostohatestvérek szeretnek egymásba? Pláne, ha a szülők házasságakor lesznek rokonok, már 17-18 évesen? Messze nem olyan, mintha testvérek lennének. Az tényleg tabu. De ez? És itt is ezen vannak ki a szereplők.

Szerencsére aztán inkább a maguk ügyével foglalkoznak. És ugyan téma, mennyire szexi a legkedvesebb szomszéd, de nem arról szól a sztori, hogy ágyba zuhannak, aztán valahogy a szex mellé megjön a szerelem is. Ők beszélgetnek, húzzák egymást, előbb lesznek barátok, mint szeretők. Itt működik is a sztori. Majd megismerjük Damien titkát, amit én erőltetettnek érzek, de legalább normálisabb konfliktus lesz belőle, mint egy értelmetlen összeveszés a szerelmes pár között. (Azért nem ússzuk meg azt se, lásd becsúszott terhesség.)

A szereplők túl jók, hogy igaziak legyenek, de legalább Ward igyekszik árnyalni őket, és nem tökéletes emberekről ír. Igaz, nem sok hibájuk akad, de az erőfeszítést is tudtam értékelni. Jade egész jól sikerült, jobban is bírtam, mint a nővérét. Sajnáltam is, hogy ez nagyon kétszemélyes regény, Damien és Chelsea körül forog minden.

Stílusában nincsen semmi, ami az átlagból kiemelné. Pont olyan, mint egy tucat new adult. Olvasható, néhol szórakoztató, de se mélysége, se irodalmi igénye. Igaz, az nem is feltétel a hasonló történetekben, de a remény hal meg utoljára.

Az univerzum építés jegyében nem lennék meglepve, ha mondjuk, Legkedvesebb sógor címmel jönne a következő rész Jade és Tyler egymásra találásáról. Csak ne legyen igazam…

Ward: A legkedvesebb szomszéd - Mint romantikus: 60% néhol erőltetett, de van humora, nem csak szerelemről szól, olvasható.

Szubjektíven: 30% egy-egy részen a párbeszédek működnek, de a túl nagy happy end gáz.