Kamaszos, táboros, unokatestvéres, csínytevéses.

Moses még csak 8 éves volt, amikor az unokatestvérével bűnözőset játszottak. Charlie apjának volt egy pisztolya, amiről a fiúk is tudtak. Elővették, azzal játszották el a lelövést. Nem tudták, hogy a fegyver töltve volt. Moses túlélte a lövést, bár pár percig halott volt. Ettől kezdve a fiúk azzal a tudattal éltek, hogy Moses mindig talpra áll, és mindent meg tudnak úszni. Csíny követ balhét, míg Charlie túl messze megy. Mindent fel akar gyújtani, és komolyan megsérül. Moses is felelősségre lesz vonva, közösségi munkát kell végeznie. Egy táborba kell kisebb gyerekek mellett kisegítenie. Itt nem csak a saját tettein van lehetősége elmélkedni, de megismerkedik egy különös kislánnyal, aki egy szökött szarvas megszállottja, és más kamasz felügyelőkkel, akiknek szintén megvan a maguk története.

Talán egy könyvben olvastam, hogy az életet kétféleképpen lehet élni: minden tudva, hogy jön a halál. Vagy úgy tenni, mintha halhatatlanok lennénk. Moses és Charlie, a regény hősei az utóbbi szerint élik a mindennapjaikat. A regény pedig arról szól, mit tesz velük, elsősorban Mosesszel, amikor a valóság pofon csapja. Nagyon nem halhatatlanok.

Azt nem tudom, mennyire jó téma ez egy ifjúsági regényben, de itt az lett.

A gond inkább az, hogy nem átérezhetően mesél erről a történet. Ami Charlie sorsa, tragikus. De nem tudtam igazán beleélni magam, senki szenvedésébe. Charlie valahol maga okozza a vesztét, és nem értettem meg, honnan eredt a pusztító hajlama. Az érdekesebb lehetett volna, hogyan lett ilyen és lehet-e változás, de nem így alakult a cselekmény. Helyette Moses szenved, majd lép tovább.

Matty és Michael története is elsikkad a nagy egészben. Más egy teljes regényt ráhúz, majdnem ugyanerre a cselekményre. A lány elmenekül egy bántalmazó kapcsolatból, lesz egy rendes szerelme. Ám terhes, kérdés: ki az apa? Hoover írt is egy ilyen regényt. Itt meg kapnak egy összecsapott fejezetet? Elveszi az egésznek a súlyát, hiába van mögötte egy komoly eset, amit érdemes lenne kivesézni.

A tábor és Pukli. Egyszerűen nincs olyan súlya az esetnek, hogy érdemes legyen ennyit ragozgatni. Egy olyan történetben, ahol van rendőri brutalitás, komoly gyújtogatás, erőszakos párkapcsolat, az kapja a súlyt, hogy egy kislány meg akar keresni egy elkóborolt szarvast? Ok, Moses számára Pukli megmentése a megváltás, de mennyire nem tudott érdekelni…

A szerkezet is érdekes azzal, hogy fejezetről fejezetre ugrálunk vissza a múltba. Moses magában újraéli, átgondolja a közös múltját az unokatestvérével. Valahol ez is része a folyamatnak: meggyászolni, elengedni. Volt egy-egy eset, ami még humoros is volt. De még ezekben is érezni valami baljós előjelet. Mert mi tudjuk, a csínyek hova vezetnek majd.

Stílusában nem nyújt olyan pluszt, amiért megjegyezném vagy alaposabban akarnám olvasni, vagy akár többször elolvasni benne egy-egy részt. Nem nehéz, de irodalmi értékei sincsenek. A témája miatt pedig könnyed nem lehet.

Nehezen olvastam azért is, mert nem lettek szimpatikusak a szereplők. Moses nagyon szenved, gyötrődik – ez mindig elriaszt egy szereplőtől. A többiek csak mellékalakok.

Nem kötött le, egy-egy érdekesebb téma ellenére is untam. Nem az én regényem.

Smith: Moses, a megállíthatatlan - Mint ifjúsági: 50% vesz elő komoly problémákat, érdekesebb az időszerkesztése, de súlytalan.

Szubjektíven: 40% egy-egy szála érdekes volt, de nem szerettem a szereplőket és untam is.