Fülszöveg: 

Lina szinte előbb tanult meg korcsolyázni, mint járni, és közel tizenhat évesen még mindig ez a legnagyobb, és szinte egyetlen igazi örömforrása az életben. Az edzője keményen fogja, igykeszik a legtöbbet kihozni belőle. De biztos, hogy ez a legfontosabb Lina számára? Otthon sem könnyű a helyzete, mostohaapja, mindent megtesz, hogy beárnyékolja a mindennapokat, és anyára sem számíthat.
Lina úgy érzi, sűrű, sötét fellegek borítják be felette az eget. Igyekszik mindenkinek megfelelni, de ehhez szüksége lenne egy biztos pontra a sok bizonytalanság közepette. Mibe kapaszkodhat? Tudja, hogy vékony jégen jár, és amíg sikerül megőriznie az egyensúlyát, nem történhet baj. De sajnos hamar kicsúszik a talaj a lába alól…

Szerintem. 

Mielőtt belekezdek részletesebben, szeretném leszögezni, hogy minden ellenére, amibe

bele fogok kötni, én kifejezetten szerettem ezt a regényt. Jól olvastatta magát, érdekelt mi lesz a szereplők sorsa és lekötött. Elsőkönyves regényként ez szuper, ha van is benne olyasmi, ami zavart.

Talán ezeket szedem össze először, hogy aztán a jobb részekre koncentrálhassak.
Ami nem tetszett, azok a cselekményben fordulnak elő. Olyan történetelemek, vagy a szereplők olyan viselkedése, ami se nem logikus, se nem érthető. Vagyis: Lina nem versenysportoló. Azt meg tudom érteni, hogy az otthoni viszonyok elől a jégre menekül, de ha nem is versenyzik, akkor nem értem, miért ennyire rabja a tökéletességnek. Minek pl. a versenysúly elérése és tartása, ha úgysem megy versenyre? Ha ő csak hobbiból korcsolyázik, ahogy a történet mondja, akkor miért edzi egy profi, egykori bajnok? Semmi értelme. Minek egyáltalán edző neki? Egyik oldalról sincs értelme – se a lány, se Kriszta, az edző felől. Kriszta is egy nagy rejtély. Linát kínozza és úgy hajtja, mintha minimum az olimpiai válogatóra készülne. Kimaradt nekem az a rész, hogy Kriszta szadista, aki ezen a lányon éli ki magát? Mert más indokot nem látok a viselkedésének: kezdve a diétától, a kesztyű megtiltásán át addig, hogy még doppingolja is. Sokadszorra kérdem: minek? Mire? Végül, ott van a szerelmi szál is. Nem is maga a szerelmi szál nem tetszett, hanem az, hogy Félix is simán elmegy amellett, hogy mi történik a lánnyal. Lina anorexia tüneteket produkál, és olyan jelei vannak, mint a marokszám hulló haja. Külsőre megváltozik, és a szemmel is szeretünk, pláne így kamaszként, így nem tudom elhinni, hogy a nagyjából egészségesen megismert és megszeretett lány szétesése nem tűnik fel, és ugyanolyan szépnek látja. Hogy lehetne ugyanolyan saját maga összeaszott verziója?
Ezek túl sok kérdést hagytak bennem, és főleg azt, hogy nem értem a miérteket. Amiket fentebb fejtegettem.

Viszont, ennek ellenére megkedveltette velem a főszereplőit. Linát, Félixet és a testvérét és Kost. Pozitív, jó emberek, ha Linának meg is vannak a maga gondjai. Megvannak a jellegzetességeik, amelyek az övék. Mint az, hogy Ákos a Kos nevet használja. Ok, elsőre felhúztam a szemöldököm, de ez beragadt róla és emlékezetes lett.

Jó húzása van a történetnek, könnyű volt olvasni is. Bár lehetett volna több korcsolya is benne, verseny nélkül értem, miért nem az a téma, milyen programot állítanak össze a lánynak és milyen fellépőruhában. Én szívesen olvastam volna egy versenyzős verziót is, de megvolt a maga húzása annak a kényszerpályának, amire Lina rákerült. Várta az ember, mikor ér a legmélyebbre, mikor fogja fel, hogy valami nagyon nincsen rendben.

Én szerettem benne azt is, hogy nem erőszakos vagy nyálas a szerelmi szál. Annyi volt, hogy akinek erre igénye van, megkapja és színezze a történetet, de nem ez a fő vonala.

Azt is fontosnak tartom, hogy sok mindenre tudott érzékenyíteni. Miből lehet észrevenni az étkezési zavart vagy éppen a családon belüli erőszakot?
Bár a megoldás nem tetszik, nem érzem elégnek - Lina elmenekül a mérgező környezetből és a mostohaapja elől, de az anyja és az öccse is ott ragad. Nagyon ellenszenves az, ahogy az anya viselkedik. -, az benne van, hogy a gondok teljes elrejtése nem megoldás semmire, el kell kezdeni kommunikálni és kell tudni segítséget kérni is.

Ahogy kezdtem – én szerettem, annak ellenére, hogy vannak feltűnő hibái, amelyek az agyamra tudtak menni.