Fülszöveg: 

A ​tizenhét éves Vanessa nem hisz a kapcsolatokban – nem akarja összetört szívvel végezni, mint az apja. Így hát, amikor legutóbbi nem-pasija, Harrison Boyd elhívja egy hétvégére a haverjaival és az ő barátnőikkel, világos számára, hogy itt a kaland vége. Másnap kikerül a netre egy videó, amelyen Vanessa hiányos öltözékben Harrisonnal szórakozik, és a lány életén úrrá lesz a káosz.

A barátokból hirtelen ellenségek lesznek, mindenki elítéli Vanessát, ő pedig ki akarja egyenlíteni a számlát. Kai Washington, a rivális iskola focicsapatának tagja, aki most jött át Vanessa iskolájába, szintén bosszút esküdött Harrison ellen. Ők ketten szuper csapatot alkotnak. A bűntársak kiszúrják Harrison kocsiján a kerekeket, feltörik a mobilját, és belopóznak a szülei házának pincéjébe is. De amikor Vanessa Harrison módszerével vág vissza a fiúnak, meglepetés éri: nem tölti el az az elégedettség, amelyre számított.

Vanessa Kaiben társára akadt. Egyre több időt töltenek együtt, újabb és újabb terveket eszelnek ki Harrison tönkretételére, és Vanessa azon kapja magát, hogy nem vigyáz eléggé az érzéseire.

Szerintem: 

Az egy dolog, hogy fiatal a szerző is. De most komolyan, ilyen történetet kell

már levinni a középiskolába? Egyetemen jobban lenyelném, de itt 16-17 évesek kavarnak úgy, mint más történetben a new adult szereplők.

Már eleve bajom volt azzal, ahogy Vanessa, a női főszereplő viselkedik. Ugyan a végére Maskame igyekszik árnyalni, de addigra már kialakult egy nézet róla. Ahogy pedig a feminizmust és a kettős mércét akarja behozni… Nagyon nem tetszett ez a megoldás. Vanessa konkrétan azon akad ki, hogy a fiúknak nem stigma, ha cserélgetik a lányokat és több szexuális partnerük volt. A lányokat ugyanezért megbélyegzik. Mert bizony Vanessa nem barátot akar, csak szexpartnereket. Most 17, 2 éve csinálja ezt, vagyis 15-17 éves kora között cserélgette a fiúkat, akiket dobott, ha azok esetleg randit is akartak volna, nem csak szexet. Szerintem ehhez egyszerűen fiatal, és nem középiskolások elé kellene női pozitív főszereplőt hozni, aki a harmincasok szingli létét éli viszonyokkal. Mert az már belemagyarázás, hogy a megözvegyült apjánál akarja elérni, hogy végre figyeljen már rá, ne hagyjon mindent rá. Ezt a fajta szexuális szabadosságot, attól függetlenül, hogy milyen nemű a szereplő, ehhez az életkorhoz nagyon korainak találom.

És bizony nekem ellenszenves lett, amikor Vanessa el van keseredve azon, hogy nem állnak mellé, amikor Harrison szétküldi a szexvideóját. Kiderül, hogy ő maga is szórakozott korábban a kihasznált lányokon. Az előző kapcsolatainak véget vetett, durván dobta a beléje szerelmesedett fiúkat. Egyáltalán hogy gondolta, hogy ők majd nem rúgnak belé, amikor sérülékeny lesz? Igen, az nem megengedhető, hogy kikerült a videó, és az bűn volt. De minden, ami aztán abból kinőtt, nem a videó miatt volt. Az csak a ravasz, de azért húzták meg, mert korábban Vanessa úgy viselkedett, ahogy.

És ez elvileg egy humoros sztori, amiben Vanessa és Kai – akinek a barátnőjét Harrison csábította el – összefognak, hogy bosszút álljanak a srácon. Csak az nem volt tervben, hogy a közös csínytevés közben vonzódni kezdenek egymáshoz. Romantikus komédiának kellene lennie, de nekem végig megvolt az érzésem, hogy Vanessa nem az a személy, akit egy regény pozitív szereplőjévé tennék. Még akkor se, ha a végére belemagyarázza, hogy ez nem is igazi arca, csak a gyászoló és az apja figyelméért küzdő lány lázadása.

Körötte meg nincsenek jól megfogott szereplők. Még Kai is csak egy üres alak, akiről nem sokat tudunk meg. Jól néz ki, kedves, jó sportoló. Kb. annyi különbséget sikerült megfogni benne és Harrisonba, aki elvben az ellenség, hogy Kai hűséges típus, míg Harrison könnyebben váltogatja a lányokat.

Az alapkonfliktus a már emlegetett bosszú Harrison ellen, de ennél fontosabb az, ahogy majd Vanessa és az apja egymásnak feszülnek. És, mi mindig a megoldás? A kommunikáció. Itt aztán mindenről kiderül, hogy az alapvető gond az volt, hogy senki nem mondta el, mit érez vagy mit szeretne. A beszélgetésekkel mindent el is tudtak simítani, a gyerek-szülő kapcsolatban és szerelmi téren is.

Stílusában egy new adult regény köszön vissza. Ahogy a szereplők beszélnek, ahogy fiatalos és pörgős igyekszik lenni, ahogy a csajos és bulvár keveredik benne. Szintén kilyukadok oda, hogy el van tévesztve a szereplők kora, környezete. Egyetemen kellene lenniük, nem gimiben.

A végére tehát van javulás, de addigra már komoly ellenérzéseim alakultak ki sok minden ellen. Idősebbeknek túl gyerekes és kamasz nyavalygással teli, de egy kamasznak ez meg felnőttes történet.