Másokat manipuláló, bosszút álló, halálos játszmás.

Laura egy lelkisegély vonalnál dolgozik, háromgyerekes anya, aki szereti a tudatot, hogy jó embernek látszik. Titokban azonban egészen más karakter: az öngyilkosság határán álló egyéneket biztatja, és átsegíti őket a halálba. Most túl van egy nagy projekten, de feltűnik egy újabb jelölt. Steven. Miközben a nő elidegenedett férjét és gyerekeit is vissza akarja kapni, Steven öngyilkosságának előkészítésében éli ki magát. Kicsit olyan, mint a kedvenc esete, akit ő kísért át a másvilágra. Csak éppen Steven nem az, akinek látszik. Bosszúért jön: terhes neje a vonalhoz fordult, és segítség helyett Laura a halálba küldte a kisbabájukkal. Mire Laura ráeszmél, hogy ki férkőzött a közelébe, már túl közel vannak egymáshoz. Egymás családját is bevonják a játszmába, ami csak valamelyikük végével záródhat. Laura pedig mindenre kész, hogy ez ne ő legyen.

Most bajban leszek. Ez a könyv olyan szinten zavarta meg a nyugalmam, hogy már ott gondban vagyok, hogy az érzelmeim kifejezzem. Szomorúság, düh, felháborodás, keserűség. Kiakadtam rajta, ezzel talán kibékülök.

Pedig a cselekményen nem látszik, hogy milyen kemény ez a sztori: egy mások bizalmával durván visszaélő nő, és a férfi, aki megpróbálja számon kérni. Egy pszichés játszma, amiben nem fizikailag mennek egymásnak, annál sokkal kifinomultabb eszközeik vannak.

Csak, mégsem annyira emészthető a kötet. Már ahogy elindult, és Laura a halálba küldi a terhes Charlotte-ot… Pláne, amikor még ki is fejti, hogy máskor megvárta volna, míg megszül. A nőt is sajnálom, de az ártatlan kisfiát még jobban. Ez már adott egy olyan alaphangot, hogy szenvedtem az áldozatok családjaival. A váltott nézőpont miatt pontosan átélhetjük, mit érzett Ryan, amikor mindenkit elvesztett, akit szeretett. Borzalmas.

Pedig thrillernek remek: izgalmas a cselekmény, és ahogy a történetet Laura és Ryan szemszögéből is olvashatjuk, kifejezetten erőssé teszi. Egyre gyorsabban haladunk az összecsapásig, addig pedig egyre veszélyesebb pszichikai csatákba mennek bele.

Nagyon könnyű jó – rossz felállást találni. Ryan jólelkű tanár, aki elveszti a családját. De még így is határokat tart be, és fájdalmában sem veszti el az emberségét. Laura viszont mások fájdalmán élősködik, és másról se szól az élete, mint a manipuláció és az ártás. A mellékszereplőket is nagyon könnyű besorolni mellettük – bár majdnem azt tudom mondani, hogy Laura mellett egy bűnös lélek is tud angyali lenni.

Mi olyan borzalmas mégis, hogy nem tudok átlendülni rajta? Ahogy Laura mindent megúszik. A sztoriban gyilkol, öngyilkosságba kerget, és másokat gyilkossá tesz és ő nyer. Marrs ugyan a legvégén, egy fejezetben valamiféle büntetést oszt neki, de azt annyira kevésnek érzem! Semmi ahhoz képest, amit érdemelt volna a nő. Kevés olyan ártalmas és fertőző thriller hősnő van, aki fogható hozzá. Amy a Holtodiglanból…

Ipacs Tibor fordításait szeretem, ez a kötet is jól sikerült. A kötet filmélményt nyújt, láttatja a sztorit és a karaktereket, a káromkodást is indokoltan használja. Szórakoztató, a szöveg is, de a cselekmény pörgése is. (Azon meg nem akadtam fenn, mennyi az elgépelés. Egyszer már mutattam is, hogy az agyunk szerencsére képes sémákat használn1, és értjük 1gy is.)

Miközben jó thriller, a maradandó élményem az marad, hogy nem tudok megbékélni azzal, hogy itt bizony nincs happy end és Laura emberek tucatjait teszi tönkre felelősségre vonás nélkül. Nekem annyira kellett volna, hogy ennél jobban utolérjék a tettei következményei.

Marrs: A jó szamaritánus - Mint thriller: 80% pörgős és nyomasztó, több nézőpontból megmutatott kemény történet.

Szubjektíven: 70% nagyon sajnáltam az ártatlanokat, és pusztítóbb befejezést szerettem volna.