Fülszöveg: 

Nina már sosem tud megbocsátani Maggie-nek azért, amit tett. És sosem tudja őt elengedni. Azt mondják, minden háznak megvannak a maga titkai – ez alól az sem kivétel, melyen Maggie és Nina oly régóta osztozik. Csakhogy ezeket a titkokat nem temette el a múlt. Maggie és Nina minden második este együtt vacsorázik. Amikor befejezik, Nina felkíséri Maggie-t a padlásszobájába, ahol nehéz láncok kerülnek rá, hogy sehová se mehessen onnan. Maggie ugyanis megbocsáthatatlan bűnöket követett el Ninával szemben, és most megfizet értük. De Nina sok mindenről nem tud, ami a múltban történt, és ha Maggie-n múlik, ez így is marad – még akkor is, ha belehal. Mert ebben a házban az igazság sokkal veszélyesebb a hazugságoknál.

Szerintem: 

Thrillernek szuper, ez egy olyan regény volt, ami

borzolta az idegeim és Marrs a csavarokat is profin adagolta. Akkor miért is rossz a kedvem miatta?

Ezzel is kezdem, mert ki kell írnom magamból. Újfent kaptam egy olyan véget a szerzőtől, amit nagyon nehezemre esik megemészteni. Az egy dolog, hogy vitázhatnánk, hogy a bűnösök azt kapták-e, amit érdemeltek. Az viszont fáj, hogy az ártatlanok is nagyon pórul jártak. A múltban a fiatal és terhes lány halála, a jelenben Bobby értelmetlen és tragikus halála. Főleg az utóbbi – az annyira elkerülhető lett volna, ha Nina nem olyan paranoiás. Senkinek nem jut olyasmi, ami megnyugtatni. Inkább reménytelen a regény vége, nem áll helyre az egyensúly. Szenved és bűnhődik mindenki.

Ugyanakkor meg egy nagyon jól kidolgozott, profin összerakott játék, ahogy a titkok sorra kiderülnek. Az egész regény felépítése olyan, hogy pár fejezetenként bedob egy olyan infót, kiderül egy olyan részlet, ami mindent átértelmez. Bűnök vannak a múltban és a jelenben, és mindig kicsit másképpen látjuk, ki a felelős, hogyan jutottak ide. Sokrétegű a történet, egyszerűen nem lehet előre látni, hogy hova fogunk megérkezni.

Marrs még azzal is tud játszani, hogy bűnösök és áldozatok személyét összemossa. Nina tulajdonképpen már zsenge 13/14 évesen gyilkos lesz, de ki tudná elítélni érte, amikor az imádott apja megerőszakolta és ez valamit tönkretett benne? Maggie sajnálható lenne, amiért a lánya bezárva tartja, de fogjuk hibáztatni, amikor Maggie a lánya tudtán kívül megszakította annak terhességét, elvette a kisfiát és olyan gyógyszerrel tömte, ami meddővé tette? Mindenkinek súlyos bűnei vannak, és legalább annyira erős oka is, hogy olyan ember lett és azt tette. Valahol meg tudtam érteni, de undorított is, amit csináltak. Profi így, csak éppen nem adott olyan szereplőt, akinek drukkolhattam volna. Nina és Maggie sem keltette fel az együttérzésem, nem drukkoltam egyiküknek sem. Bobby az egyetlen, aki ártatlan és akivel mélyen igazságtalan, ami történik. Neki nem járt halál, mégis el kell vesznie. A szerző igazságszolgáltatása Nina ellen?

A regény ki van hegyezve az anya – lánya közti játszmára. Van benne beteg vonás, és rengeteg a feszültség. Marrs nem is oldja fel a konfliktust, talán ettől van az a rossz érzésem is. Mindketten titkokért, bűnökért bántják a másikat, de arra képtelenek, hogy elmondják egymásnak a saját titkaikat. Senki nem ismeri a teljes képet – majd csak az olvasó. Ezért annyira tragikus, ami történik. Ha más utat választanak, ha megnyílnak és a passzív agresszív viselkedés helyett beszélnek, akár egymás fejéhez vágják a sérelmeiket, nem kellett volna így véget érnie a regénynek.

Marrs jól ír, és ahhoz képest, hogy női szereplői vannak, férfi létére meglepően találóan képzeli bele magát a női szerepekbe. A gyerekéért mindenre kész anya, a meddőségtől sújtott szenvedő érzelmeit is átélhetően hozza.
A cselekmény, de az elbeszélés módja is húz előre, nagyon jó sodrása van a történetnek és az elbeszélésnek.

Súlyos témákat érint, és borzasztó bűnöket rejt a történetbe. Többféle erőszak, visszaélések és kétségbeesett lépések sora vezet el a végjátékhoz. Az anya – lánya játszma thrillerré teszi, de ha kicsit másképpen hangszereli a bűnöket, könnyen lehetett volna horror is.

Összefoglalva jó a sztori, működik az anya – lánya dráma, a csavarok ülnek. Nem tudom, milyen vég tetszett volna jobban, de ott kellett volna valaminek másnak lennie, hogy kedvenc lehessen. Így maradt valami rossz érzés bennem a végén, ami rontotta az élményt.

Idézet: 

Emlékeztetem rá, hogy manapság már nincsenek „különleges alkalmak.” Olyan időket élünk, amikor minden és mindenki eldobható.