Fülszöveg: 

Négy fal. Egy ablak. Nincs menekülés.
Hannah tudja, hogy félreértés történt. Őt szükségtelen elmegyógyintézetbe zárni. A nyári egyetemi kurzuson a szobatársával történt dolog baleset volt. Amint az orvosok és a bíró megállapítják, hogy nem ön- és közveszélyes, azonnal hazamehet, és megkezdheti az utolsó évét a középiskolában. Az egyetemi felvételi jelentkezéseket senki nem fogja kitölteni helyette! Addig is elszántan igyekszik megnyerni magának a kórházi személyzetet, és elnyerni bizonyos kiváltságokat, hogy ne őrüljön bele az unalomba.
Aztán megérkezik Lucy. Lucynek is megvan a maga baja, így tökéletes alany arra, hogy Hannah figyelmét elterelje mindarról, amit az otthoni életéből hiányol. Ám az is lehet, hogy épp Lucynek köszönhetően néz majd Hannah szembe azokkal a titkokkal, amelyeket mindeddig került, és azokkal a veszélyes játékokkal, amelyek miatt elzárták.

Szerintem: 

Különös utazásra invitált minket a szerző. Egy kamaszlány az

elmegyógyintézetben, akit jobban megismerhetünk. Mi is ő? Egy szociopata vagy egy beteg? Szánjuk vagy utáljuk? Mi is történt vele tulajdonképpen?

Hiszen az a regénynek a trükkje, hogy nagyon lassan és fokozatosan csepegteti az információt. Tudjuk, hogy valami történt Hannah szobatársnőjével, egyben barátnőjével, még a nyáron az iskolában. De azt nem tudjuk pontosan, micsoda. Az sem világos nagyon sokáig, hogy miért került Hannah elmegyógyintézetbe.
Az is fokozza a rejtélyt, hogy Hannah az elbeszélő, aki mindent a maga szemszögéből mond el. Ha nem is az a célja, hogy hazudjon, a maga igazságát mondja el, és így nem lehet benne megbízni sem. Amikor kiderül a valódi helyzete és állapota, ez a megbízhatatlanság tudományos indokot is kap: Hannah igazság szerint pszichésen beteg, és az ő valósága nem egyezik mindenki más valóságával. Hallucinál.

A rejtély, a kis utalások és az intézet lakóinak dinamikája velem olvastatta. Mivel párhuzamosan meséli a lány jelenét, és ismerjük meg a nyári iskolában történteket, kellő cselekmény is került bele.
Nem a történések benne a lényeg, hanem Hannah elméje, de így van benne valami mozgalmas.

Ami viszont nem tetszett, hogy Hanna számomra mindenképpen ellenszenves. Még akkor is, ha a végéről nézem az eseményeket, és a betegsége miatt egy-egy dolog alól fel lehet menteni. De attól, hogy egy kitalált barátot csábít el a barátnőjétől, még a barátnőjét átverő csaló marad – hiszen az ő fejében létezett Jonah. Hatalmas manipulátor, aki végig azt sakkozza, kit hogyan csapjon be és irányítson. A kárörvendés öröme volt bennem, amikor a végén kénytelen szembenézni azzal, hogy ő nem egy különleges valaki, csak egy beteg lány, akinek örökre megváltozik az élete.
Igen, talán ez vele a legnagyobb baj: ellenszenvesen van előadva, ahogy a végsőkig abban a hitben van, hogy ő mindenkinél jobb és különb. Magát zseniálisnak látja, mindenki mást bábunak a játszmáiban. Miközben valóban elhiszi, hogy a többiek még szeretik is.

A szöveg maga tetszett. Húzása van annak, hogy Hannah monológja a regény. Mivel koraérett zseninek látja magát, aki sok tekintetben művelt és kiemelkedő, igényesebb nyelvi szinten gondolkodik, nincs benne kamaszos nyelvtorzítás. Még akkor sem, amikor kiakad vagy az őrület erőt vesz rajta.

Ahhoz túlságosan rühelltem a főszereplőt, hogy szeressem ezt a könyvet. Sok mindent ki is lehet találni, nem minden csavar ül. De ifjúsági történetnek elment, ötlet volt benne.

Idézet:

Az ember sosem nőhet ki a játékból. Legfeljebb a játék változik meg.