Fülszöveg: 

Életek sokaságát mentettem már meg. Rám bíznád a sajátodat?

A férfi előttem fekszik az asztalon.
Orvosként az a dolgom, hogy megmentsem.
Anyaként az, hogy megöljem.
Talán azt hiszed, szörnyeteg vagyok.
De valójában nincs választásom.
Észrevétlenül gyilkolnom kell.
Vagy soha többé nem látom a fiamat.

Szerintem: 

Volt ebben a thrillerben jó pár ötlet, amivel meglepett Jack Jordan, és amiért

nagyon szívesen olvastam a történetét. Egyszerűen nem tudtam, hova fogunk kilyukadni, és ezt most kifejezetten bírtam.

Az alaphelyzet drámai, de viszonylag egyszerű: a sebész Anna fiát elrabolták, és ha élve vissza akarja kapni, akkor a műtőasztalon meg kell halnia a doktornő betegének. Az orvosi etika és az anyai szív birokra kel – de a történet ennél többet tud. Egyrészt, a kórházban van egy másik nő is, aki elég mély gödörbe lökte magát. Margot Anna egyik asszisztense, aki komoly adósságba verte magát, és a mindennapi élet fenntartásához is a kollégáktól lop, de már semmi nem elég. Ügyeskedik ő is, és észrevesz olyasmit, amivel bajt kavarhat. Nem is mesélem el, mit fog ez a két nő alkotni, mert szinte fejezetről fejezetre van benne egy meredek húzás. Ha azt hittem, az egyik nyeregbe került, biztosan kitalált valamit a másik, amivel változtat a helyzeten.

Valamint, Jordan keverte mindehhez a szervezett bűnözés szálait, maffiák összecsapását és a nyomozónőt, aki Anna szomszédjának gyilkossági ügyében kezd el nyomozni. Az asszony szagot fog, és Anna még őt is ki kell, hogy cselezze. Egy hatalmas kavalkád a sztori, amiben a főszereplőknek állandón készenlétben kell lenni, és amint a helyzet úgy kívánja, villámgyors döntéseket hozni, taktikát váltani és kegyetlennek lenni.

Kegyetlenség. Jordan mer olyan emberekről írni, akikre nem jellemző a jó jelző. Talán szeretik áltatni magukat, hogy annak ellenére, amit csinálnak, igazából jó emberek, de olvasóként mi élesebben ki merhetjük mondani. Nem azok. Margot és Anna is simán félre tudja tenni minden erkölcsi fenntartását, és mocskos dolgokat megjátszanak. Annában kifejezetten jól fog működni a pszichopata gén is – csak az első lépés volt nehéz, onnan már vitte az intelligenciája és a célja. Mert tényleg megöli a gyerekéért a páciensét, és utána már nincs megállás. Olyan hidegvérrel tervez, hogy még a maffiózó is tisztelettel néz rá egy ponton. Eljátszik azzal a klisével, hogy a sebészeknek isten-komplexusuk van, és Anna miképpen használja majd ezt magában, hogy tényleg képes legyen megtenni, amit a célért meg kell.

Anna, Margot is részletesen az olvasó elé van tárva. Azt nem hinném, hogy megszeretni meg lehet őket, de katasztrófaturistaként nagyon izgalmas az út, amire velük mehetünk. Harmadik szemszögként, sokkal ritkábban Rachel is feltűnik a maga fejezeteivel. Ő a nyomozónő, aki Anna nyomába ered, és akinek mániája lesz Anna fia, Zack. Talán az a regény tragédiája, hogy ezzel a nővel min történik, és ez mit sugall.

Mert Rachel viszont tényleg jó ember. Segíteni akar másokon, a fájdalmát a cél szolgálatába tudja állítani – az ő fia eltűnt, és nem tudja, mi történt vele. Okos is, ő a sztori jelentős részét majd megfejti, csak éppen senki nem hisz majd neki. Ha ő az erkölcs, akkor veszít a bűnnel szemben, hiszen kijátsszák, félreállítják és minden bűn megtorlatlan és rejtett marad. Ez meg mit mond a világról? Nem az a lényeg, mit teszel, hanem, hogy mi a látszat? A pszichopaták nyernek?

A cselekmény és a fordulatok eladják. Meglepő, hogy mellette mennyire tudja hozni, hogy mi jár ennek a három nőnek a fejében, és ahogy érzelmi/értelmi alapon hozzák a döntéseiket. Melyiket mi határozza meg jobban. Személyes, érzelmeket is kifejező kötet, ami még ad egy pluszt az izgalmas cselekmény mellé.

Szórakoztató regény, így mondanivalót vagy irodalmi szöveget nem vártam, nem is kérek számon rajta. Teljesen boldog vagyok a fordulataival és a kb. antihős főszereplőkkel. Jól esett most nekem a sok feketéhez közeli árnyalat jellemben és eseményekben is.

Idézet: 

[…] a közös trauma még a legkülönbözőbb embereket is összehozza.