Fülszöveg: 

Christopher ​hétéves.
Christopher az új fiú a kisvárosban.
Christophernek van egy képzelt barátja.

Legyőzhetjük a félelmünket, vagy hagyhatjuk, hogy az győzzön le minket. Kate Reese egyedülálló anya, aki menekülni próbál bántalmazó kapcsolatából, mert jobb életet akar magának és a fiának, Christophernek. Az éjszakai száguldás után a pennsylvaniai városkában, Mill Grove-ban kötnek ki, mely olyan messze esik a járt utaktól, amennyire ez csak lehetséges. A közösség zárt, a városba egyetlen főút vezet be, és ugyanaz ki. Először úgy tűnik, hogy Mill Grove tökéletes hely, ahol végre megállapodhatnak. Aztán Christopher eltűnik, és senki sem találja. Hat hosszú nap múlva kerül elő az erdőből a város peremén: sértetlen, de valahogy mégis más lett. Attól fogva egy hang beszél hozzá a fejében, amelyet csak ő hallhat, és küldetése van, amelyet csak ő teljesíthet: karácsonyra fel kell építenie az erdőben egy lombházat, különben az anyja és mindenki más a városban örökre megváltozik.

Szerintem: 

Nem egy könnyed olvasmány a képzelt barát. Az elején

még azt hittem, Stephen King, Dean Koontz és Joe Hill nyomdokain haladunk, de ez sokkal többet akar fogni. Nem simán egy ijesztő történet, ami az emberi természet sötét oldalát is megvillantja.

A Képzelt barát ugyanis mélyen vallásos jellegű, ha ez eleinte nem is nyilvánvaló. Egy kisfiú eltűnik, 7 nap után előkerül. Azonban lesz egy képzelt barátja, plusz képességekre tett szert és az egész várost lassan megfertőzi az őrület. Minél többet tudunk meg arról, annál inkább bibliai a történet – a képzelt barát egyenesen az ördög, a Sziszegő Hölgy maga Éva, és a fa, ahol a két világ összeér a Tudás Fája. Továbbgondolja az ember teremtéstörténetét és bukását, de ezen túl is tele van bibliai utalásokkal. Ezek némelyikét nem is tudom hova tenni – Mary Katherine, a vallásos és szűz kamaszlány terhessége. Új megváltó vagy éppen az Antikrisztus, vagy micsoda születik majd?
Miközben sok helyen éreztem benne az ötletet, zavarba ejtő is. Olyan ötleteket vet fel, amelyeket nem akarok átgondolni. Pl. Évát és Ádámot simán testvérekként emlegeti.

Közben pedig van egy nagyon is emberi, és nem vallásos üzenete. Saját magunk tesszük tönkre magunkat, és ítéljük magunkat bukásra. Nagyon érzékletes, és ijesztő kép is, ahogy mindenki bevarrt szemű és szájú, zsinóron lógatott baba, aki saját kezében tartja a zsinórját, és ezt észre sem veszi. Nem isteni közbeavatkozásra kell várni, magunkat kell megszabadítani. Még az Ördög sem tudja, hogy ő is ugyanennek a foglya. Szabad lehetne, ha felismerné, hogy nem Isten börtönözte be, hanem saját magát tartja rabságban. Igaz, itt az Ördög elemien gonosz, és Christopher érzi is, hogy milyen sötétséget hozna el, ha kiszabadulna.

Kényelmesen bontja ki a történetet, és nem véletlenül emlegettem Kinget is. Ezt a technikát nála olvastam először – ahogy megfest egy kisvárost, a benne élő embereket, és a rettenet ott jár a nyomukban. Majd kitör, de éppen annyira félelmetes az is, amikor csak érzed, hogy valami nem stimmel. Ott az a rossz előérzet, és elsöprő erejűvé válik, amikor a gonosz meg is mutatkozik.

Sok szereplőt mozgat a szerző, és rengeteg emberi drámát csempész a történetbe. Sok erőszakos történet van benne – az anya, aki menekül a bántalmazó párkapcsolatából. A bántalmazott gyermek, aki felnővén a saját gyermekével teszi azt, amit neki is túl kellett élnie. A testvérét vesztett, bűntudattal küzdő öreg. Az alkoholista, akinek a kábulat a menedéke.
Esendő, szenvedő emberek sora van benne, akik közül sokan többet érdemelnének, mint amiben élnek. A harcuk nem csak az ördöggel lesz, hanem mindezzel, magukkal is. És megismerjük, közelről ezeket a történeteket.

Chbosky történetét egyszerre éreztem nagyon eredetinek és nagyon sajátnak, miközben több minden eszembe is jutott róla. Ahogy Christopher rátalál az igazságra mások gondolataiban, tettei mögött? Hill és a Szarvak. Az egész bibliai szín, az Anyám! dinamikáját idézte meg.

Jól elmesélt, képszerű, és annak ellenére, hogy 700 oldal felett van, túlírtnak sem éreztem. Pár dolgon még töröm a fejem – igen, az a megszületendő baba ilyen –, de jó dinamikájú, sötét és elgondolkoztató történet ez.
Erős a világépítése, bonyolítja és árnyalja a szereplőit, és cselekménye is van. Még csak azt sem éreztem, hogy gyorsabban el is lehetne mesélni, annyira ijesztő egy-egy megmutatott kép. A magát áldozatként eltemető gyerek, a szemek és szájak bevarrása és még sorolhatnám.

Tömény, és el lehet olvasni simán az Ördöggel küzdő horrorként is, de több rétege van ennél. Megér egy újraolvasást biztosan, simán el tudom képzelni, hogy új színeket és tartalmakat lehet felfedezni még benne.

Idézet: 

Mindenkinek jut egy befejezés. Hogy aztán jó lesz-e vagy rossz, az rajtunk múlik.

Egy rémálom csak egy olyan álom, ami megbetegedett.

Nem erőszak kell a gonosz megöléséhez. Jóság kell hozzá.