Nyomozós, álruhás, szabadságért rejtőző.

Enola próbálja felmérni, mennyit tudhat már róla a bátyja, Sherlock. Nem meri a vállalkozását sem folytatni, hátha Watson révén a fivére már Ivy énje nyomában jár. Viszont tétlen sem maradhat: dr. Watson eltűnt. A lánynak szimpatikus volt az orvos és segíteni akar a nyomozásban is. Új álcát ölt: megszületik a csinos Violet, aki látogatást tesz mrs. Watson otthonában. A lány ott felfigyel egy különös virágcsokorra: csupa olyan növénnyel van tele, melyek virágnyelven rosszat jelentenek. Egy kihallgatott beszélgetésből tudja, hogy a bátyja ezen a nyomon nem fog elindulni – férfiként nincs érzéke az ilyesmihez. Így Enola ezen a nyomon halad, és egy kis szerencsével a gyanúsítottra is ráakad. Követés, kémkedés, némi következtetés, és a halálos virágcsokor esete is megoldódik.

Nehezemre esik elvonatkoztatni attól, hogy ezeket a történeteket ne kezeljem teljesen krimiként. Nem azok, hanem nyomozással feldobott gyerekkönyvek. Nem véletlen, hogy nem Sherlock Holmes alakját élesztette újjá Springer, hanem a húgának adott kalandokat.

Ez a harmadik rész, és önálló ügye van Enolának. Vagyis, az átívelés minimális. A nyomozásnak nincs köze a korábban történtekhez, mindössze a lány helyzete érthetőbb, ha olvastuk az előzményeket – de a fontos dolgokat Springer menet közben szépen összefoglalja, így nincs kizárva, hogy előismeret nélkül ne lenne élvezhető.

Mennyire jó a krimi? Eddig ez volt a legérdekesebb és a legjobban megírt Enola Holmes-regény. Viszonylag gyorsan már elkezdődik a nyomozás, nincsen sok fölösleges kör és Enola logikusan halad előre. Igen, most is szerencséje van. Pont azt a címet nézi ki magának Sherlock asztalán, ami majd a megoldást hozza. Jókor hall meg dolgokat. Kényelmes így, de nem szabad elfelejteni, ez gyerekkönyv.

Sűrűn is mondogatom magamnak, mert sok következtetés annyira jön magától, annyira egyértelműnek tűnik, hogy irritált, amikor Enola nem jön rá azonnal, hanem rajzolgat és gondolkozik, míg neki is sikerül megvilágosodni. (Azt inkább hagyjuk, az mennyire tud zavaró lenni, amikor sokadszor el van ismételve, hogy mivel a Holmes-fivérek agglegények, nagyon távol állnak tőlük a női dolgok és le is nézik a nőket.)

A nők helyzetét különben egyre nyíltabb témaként kezeli a szerző. Eddig is benne volt, hogy Enola nem akarja feladni a szabadságát, és maga akar dönteni az életéről. Benne volt, hogy a férfiak uralta világban mennyire kevés lehetősége van lányként. De most a nyomozás kapcsán is ilyen témát feszeget. Látjuk, milyen könnyen ment, hogy egy nőt elmegyógyintézetbe küldjenek. Nem kellett őrültnek sem lennie: a férjének valami nem tetszett, egy orvos megírta a beutalót – aki természetesen férfi volt – és már kész is. Könnyű eljutni abba az irányba, hogy ma már ilyesmit nem lehet, de még mindig nincs egyenlőség a nemek között. Springer egyértelműen lányoknak ír, mert most is benne a kötetben: merni kell a saját utat járni, attól függetlenül, hogy a társadalom mit akar lenyomni a torkon. Nem lesz változás, ha nem harcolja ki magának a változásra vágyó.

Azért érdekel, mennyi olyan témát tud még kitalálni Springer, amire azt lehet mondani, túl női, hogy Sherlock Holmes megértse. Mert a világnyelv használata már a harmadik kötetbe került bele – azért remélem, nem sütés-főzés jön. Mondjuk, abban Enola sem szakértő.

Tetszett, ahogy a testvéri kötelékeket árnyalja a Holmes és a nyomozás tárgyát képező családban. Tetszett a humora. Enola karakterét is bírom. Ez egy jó rész volt!

Springer: A halálos virágcsokor esete – Mint gyerekkönyv: 85% vagány hősnő, kalandos cselekmény, modern üzenet kosztümösben.

Szubjektíven: 70% a krimi része felnőtt fejjel túl egyszerű, de eddig ez a legjobb Enola-ügy.