Fülszöveg: 

A tizenöt éves Enola Holmes sikeres, független nőként él Londonban, miután végre nem kell rejtőznie híres fivérei elől. Egy nap dr. Watson riasztó hírt közöl vele: mesterdetektív bátyja, Sherlock a Holmes családra jellemző súlyos depresszióban szenved, és csak Enola tudja elűzni sötét gondolatait. Enola nem hagyhatja cserben sem testvérét, sem a testvére segítségére szoruló ifjú hölgyet, az ikertestvére után kutató Letitia Glovert.
A 20 éves Felicia Glover férje, Dunhench grófja szűkszavú üzenete alapján elhunyt, ám mind a levél, mind a halál tényét igazoló halotti bizonyítvány gyanúsnak tűnik. Enola bátyja heves tiltakozása ellenére nyomozásba fog, és az ügy még sötétebbé válik, amikor kiderül, hogy Felicia nem az első a gróf feleségei közül, aki váratlanul elhalálozott. Van esély rá, hogy még él? Ha igen, mi történhetett vele, és mi köze az ügyhöz annak a fekete hintónak, ami a gróf rezidenciáján tűnt fel a halál éjszakáján? Enolának minden találékonyságára szüksége lesz az ügy megoldásához – és egy régi barát, Basilwether márki segítségére is.

Szerintem: 

Ezzel a kötettel Nancy Springer megváltoztathatta az Enola Holmes regényeinek keretét, és

élt is a lehetőséggel. Igyekezett mindent megtartani, ami jellemezte a sorozatot, de tovább tudott lépni rég ismételt elemeken.

Vagyis, Enola végre elérte, hogy a bátyjai belássák, hogy ő már képes gondoskodni magáról. Az anyja meggyászolása után visszatér Londonba, nem kell álcáznia sem magát, és vinné tovább az üzletét. Csak éppen Watson doktor segítséget kér tőle: Sherlock depressziós, elhagyta magát, és Enola megy is kiakasztani, ezzel életre kelteni a testvérét. Springer maximálisan kihasználja, hogy most Enola szabadon mozoghat, a testvérei felé is. Amit vártam, az Enola – Sherlock közös jeleneteket és együttműködést, megérkezett, ilyen humoros betétek mellett.

Flossie eltűnésének esetét is Enola vállalja el a testvére nevében, és aktívan részt is vesz a nyomozásban. Most is megvan az a munkamegosztás, hogy Enola hozza a női oldalt Sherlock mellé. Pl. Enola abból jön rá, hogy a nő nem megszökött vagy meghalt, hogy női intim higéniai eszközök nem maradtak a lakosztályában. Különben visszatérő elem, hogy ilyesmiket vesz észre. Ez lett a sorozatban Sherlock vakfoltja, amit Enola ellensúlyoz ki.

Ha már női dolgok – megint, a ruhák. Nem annyira, mint az előző részben, de most is bőven van róluk leírás és szó. Nekem ez így sok, bár kezdem úgy felfogni, hogy ez is része annak, hogy Enola női nyomozóként tud Sherlock mellé férkőzni, ezért is kell a női dolgait, mint a ruhái, hangsúlyozni. Sherlock is megkapja különben a maga részét – pontosabban a vadászsapkája, amit nem is tudom, hányszor figyel meg és emleget Enola.

Az ügy megoldásában vannak komédiába illő elemek. Pl. ki lesz használva, hogy Flossie egy ikerpár egyik fele. A testvére kifejezetten jól játssza majd az elmegyógyintézetből szökött, mérges asszonyt. Ezek mind Enola nyomán kerülnek a történetbe, aki ebben más még, mint a bátyja. Sherlock végtelenül logikus, Enola merész és szenvedélyes.

De kriminek most sem igazán erős – nagyon könnyen megvannak a nyomok és elsőre, mindent átlátva értelmezni is tudják őket. Még csak azt sem írom, hogy eredeti ötlete lett volna a szerzőnek. Az egyik első, meghatározó filmélményem a Gázláng volt – igen, már akkor is régi filmnek számított, de már gyerekként is a thriller volt a zsánerem –, így hamar levettem a sablont. Mondjuk, a végével nem értettem egyet. Nem érzem reálisnak, hogy ebben a században egy ilyen ’házasok maradnak, a férj eltartást fizet, de külön élnek’ megoldás megtörténhet.

Vannak visszatérő szereplők, vannak akciók és van benne humor. Továbbra is rövid, gyorsan olvasható fejezetekből épül fel a regény. Kamaszbarát olvasmány, és Sherlock aktívabb jelenléte dob rajta.

Jó az irány, tetszett ez a rész is – kamaszoknak ideális krimi választás.

Idézet: 

– Erősítő ital, izzasztófürdő, jeges víz – soroltam –, vagy netán… – Kihúztam magam a széken, amint belém villant az ördögi szikra. – Egy olyan új galvanizáló fürdő! Talán már hallottál róla, Sherlock: csak bemerítenek a vízbe, és áteresztik rajta a villamos áramot…
Ó, én géniusz! Máris közbeszólt!
– Tágulj innét, vagy én galvanizállak téged.
Sugárzó mosollyal fogadtam, ahogy viharral fenyegető tekintete rám szegeződött.
– Talán nem tudod, de a jobb üzletekben már galvanikus öveket is kapni. Elszaladhatok egyért, azután viselheted, amíg jobban nem érzed magad.
– Szaladj el és vissza se gyere, Enola!
– Engedjem, hogy vakondok módjára élj ebben a sötétben? Azt már nem, drága fivérem. Kötelességem, sőt szent küldetésem, hogy a gondodat viseljem.
– Küldetésed, a nagy nyavalyát! – Felült, görcsösen megmarkolta a pamlag párnáját és – még ilyet! – rám emelte a hangját. – Fontoskodó nőszemély – harsogta –, majd épp te mondod meg…
– Én hát! – vigyorogtam. – Galvanizálás kell, az majd feledteti veled minden bajod. A galvanikus öv mellett okvetlenül vennék mustárporos tapaszt is. Azt hallottam, melankólia ellen hasznos tud lenni egy másféle irritáció…
– Épp elég irritáló vagy te magad is! Elmennél végre?
Ellágyult a hangom.
– Nem én, amíg fel nem öltözöl és nem eszel pár falatot, drága bátyám.