Fülszöveg: 

Rita, Anna és Laura a legjobb barátnők.
Mindhárman imádják az állatokat, ezért megalapították a Szőrgombócok Klubját. Céljuk, hogy megmentsék a bajba jutott állatokat!
Ismerd meg a kislányok és hű társuk, Napóleon, a szálkás szőrű tacsi izgalmas kalandjait!

Szerintem: 

Külcsínre ez is egy bájos, helyes kis

mesekönyv gyerekeknek. A részek rövidek, könnyen átláthatók és színes, szép rajzokkal illusztrált.

Talán ezek azok, amik nekem a legjobban tetszettek benne. A rajzok. Nem Disney minőség, de közel van hozzá. Aranyosak a nyuszik, a gyerekek egyediek és felismerhetők. Ráadásul tényleg gyereknek tűnnek, nem csak olyan pálcika alakok, mint amivel máig küzdök az Egy ropi kapcsán.

Valahol még azt is értékelem benne, hogy mini krimi is. Eltűnt az egyik nyuszi, ki vitte el? A gyerekek egy kis csapata igyekszik rájönni.
Csak éppen felnőtt fejjel nagyon banális és könnyen megfejthető az egész. A szerző adott egy túl nyilvánvaló gyanúsítottat, hiszen az egyik fiú nyitójelenete éppen az, hogy azért háborog, mert nem vihette haza a nyuszikat, megint az egyik lánynál voltak. A gyerekek ezt a nyomot követik is, noha teljesen nyilvánvaló, hogy ki és mikor vitte el igazából az állatot. Ott zajlik a szemük előtt, csak ha azonnal lelepleznék, miről szólna a mese? És igen, kisgyereknek teljesen ok, de ezt nem tudtam ugyanolyan lelkesen olvasni az unokahúgommal, mint másokat. Ezt nem éreztem annyira mesének, ahhoz túl mai és valósághoz közeli a helyszín, a szereplők. Nincs az a mesei légkör, ami feledtetné velem, hogy ezek mennyire egyszerű és butácska sztorik.

Ugyan én a korábbi részeket nem ismerem, de szenvedtem azzal is, hogy a rajzokat leszámítva ugyanolyanok a gyerekek. Nem tudnám megkülönböztetni őket, vagy megmondani, éppen miben más az egyik kislány, mint a másik. Teljesen felcserélhetők és jellegtelenek. Még a nyulak a leginkább egyediek benne.

Ebben is megvan az a pozitív, kellemes és túl idealizált légkör, mint sok mesében. A nyúltolvaj kapott egy olyan indokot, amiért a többiek majd megsajnálják, és úgy intéznek mindent, hogy senkinek ne legyen semmi büntetése, és a baráti körbe is befogadják. Most mondjam azt, még mesében is túl pozitív így? Nekem kellene bele, hogy a tetteknek következményei vannak. Itt pláne, mert a tettes akkor sem csinált semmit, amikor mást vettek elő az ő dolgai miatt. Pedig én azt erősíteném már a gyerekekbe is, hogy a tetteknek következményei vannak, és mennyire elítélendő, amikor mást kevernek bajba.

Szövegében ez is egyszerű, könnyed, érthető. Talán kicsit hosszabb egy-egy rész, de a mini nyomozás miatt eleve a kicsit nagyobb kisgyerekeknek való, az én unokahúgomnak is még túl sok mindent kellene megjegyeznie, úgyhogy inkább csak lapozgatjuk, mint olvassuk.