Fülszöveg: 

Enola Holmes édesanyja majd' egy évvel eltűnése után végre életjelet ad magáról. Milyen slamasztikába keveredhetett, és képes-e Enola segíteni neki?

A Holmes-rezidenciára titokzatos üzenet érkezik Enola, Mycroft és Sherlock régóta eltűnt anyjától. Miután Eudoria Holmes lányának, Enolának szánja a levelet, a levéltitok intézményét mélyen tisztelő Sherlocknak nincs más választása, mint egyszer és mindenkorra kézre keríteni az őt folyamatosan lerázó húgát.
Enolának mesterdetektív bátyja kitartó érdeklődése nélkül is van elég baja: egy spanyol herceg hitvese, Lady Blanchefleur eltűnése ügyében nyomoz. Hogy függhet össze a szenzációs eset Eudoria Holmesszal, és mit tartalmazhat az anya üzenete, amit csak Enola tud megfejteni? Enola, Sherlock és Mycroft kénytelenek egyesíteni erőiket, de vajon rálelhetnek a családi békére is?

Szerintem: 

Fontos részhez érkezett a sorozat – ez az a rész, amiben

az eddig húzott konfliktusokat lezárja Springer. Vagyis: mi történt a Holmes testvérek anyjával? A testvérek közös nevezőre jutnak valaha, vagy Enola kénytelen egész életében menekülni a bátyjai, elsősorban Mycroft elől?

A szokásosnál ezt egy fokkal ravaszabb szerkezettel is meséli el. Hiszen megint van egy bűnügy, egy spanyol hercegné tűnt el és meg kell őt találni. Ismét Enola és Sherlock is dolgozik az eseten. Azt meg kifejezetten szerettem, hogy a végére együtt oldják meg és mentik meg a hercegnét. Közben meg érkezik egy kódolt levél az eltűnt anyától, ami szintén a teljes család figyelmére igényt tart. A címbe is ez került bele, noha a cselekmény nagyját az eltűnt hercegné esete adja. Elkalandoztam – párhuzamosan fut a két eset, és ez a szokottnál összetettebb cselekményt eredményez. Így is követhető, játékos, továbbra is kiváló olvasmány a kiskamaszoknak, csak ez most kicsit több.

Az is áll, hogy a krimi nem lett okosabb. Enola újfent ráébred dolgokra, és nyomozó munka helyett van egy kis beépülés, meg Sherlock és egy kutya bevonása a végső megoldáshoz. Olyan kényelmesnek tűnik, hogy Enola egy puszta személyleírásból rájön, hogy ki az emberrabló! Mivel elsősorban gyerekkönyvnek tartom, és kedvcsinálónak a későbbi krimi olvasás felé, elment.

Ami viszont feltűnt, hogy ez a rész meglepően tele van ruhákkal és ezek leírásával. Enola mindig is álcázta magát, és volt erről szó, de csak kicsit. Most viszont részletesen megismerhetjük a ruhákat, mi több, egyszer még a bátyjai öltözködését is elemzi. Ez annyira lányos, hogy nem is tudok napirendre térni felette. Enola Holmes eddig nem volt lányos lány, most meg teljesen képben van a divatos kinézettel, és még a bátyjai is megjegyzik, milyen csinos kisasszony lett? Nem zavaró, de azért fura.

Igaz, az esethez is kapcsolódnak a ruhák. (Még használja Springer, hogy Enola olyan területen jobb a bátyjánál, ami női. Pl. neki messze többet mond egy női ruha, zsebkendő, mint a fivérének.) Van egy része, amiből a tanulságot is le lehet vonni. Méghozzá a fűzők. A fűző jelképezi mindazt, amit Mycroft a húgának szánt, és ami ellen Enola lázad. A szabadsága elvesztése, egy ideának megfelelés, és nem lehet önmaga. A hercegné esetében elég szemléletes példát látunk, hogy a divat követése és a hagyományok vak követése hova vezet. A nő már elmehetett volna a kirablása és megnyírása után, de megmozdulni sem tudott, csak hevert, ahova kidobták. Az egészsége végleg tönkrement – két vetélésen volt már túl, mert a deformált teste nem volt képes kihordani a babát.

Pörgős és még érzelmek is fértek a kötetbe. Enola nagyon emberi, ahogy egyszerre akarja megtudni, mi történt az anyjával, de fél is a válaszoktól és a csalódástól. De érdemes azt is figyelni, hogy a bátyjait hogyan szereti és tiszteli egyszerre, miközben tart is tőlük, a hatalmuktól felette. Meg vannak írva a lány vívódásai, érzelmei is. így a YA felé is átvezet, bár Enola még kamasz, így nekem ez inkább maradt még gyerekkönyv, mint ifjúsági.

Ezzel a sorozatban egy szakasz lezárult – én érdeklődve várom, Springer hogyan vezeti tovább innen a hősnőjét, mert kinyílik egy másféle jövő lehetősége is.