Életutas, bűnvilágos, házasságos.

A férje Tatának becézte, és igyekezett távol tartani az élete sötét oldalától. Ha Victoria próbált segíteni vagy ebbe-abba beleszólni, mindig azzal a fallal szembesült, hogy ő csak a feleség volt. Pablo Escobar felesége, ennek minden előnyével és hátrányával. A férje ragaszkodott hozzá, két gyermekük született és elképesztő gazdagságban éltek. Ugyanakkor bujkálniuk kellett, amikor fordult Escobar szerencséje. El kellett viselnie, hogy a férje körül óhatatlanul sok a gyönyörű nő, és Pablo nem is mondott nekik nemet. Szembesülnie kellett azzal, hogy miből élnek és ennek mi az ára. Mikor özvegy lett, a drogbárókkal kellett farkasszemet néznie és alkudnia a maga, a családja életéért. Akkor is, ha a saját rokonaik tettek keresztbe nekik. Végül, mikor már a fia is megírta az emlékiratait, Mrs. Escobar is tollat ragadott.

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki Narcos nézőből lett Escobar életével kapcsolatos könyvek olvasója. Mi a valóság a legenda és a popkultúra mögött? Ez a kötet a feleség szemszögéből meséli el Pablo Escobar történetét.

Nagyon gondosan szerkesztett memoár ez, aminek már-már hibája is a szerkesztettsége. Mivel regényszerű, én díjaztam volna az időbeli lineáris elbeszélést. Megismerkedés, udvarlás, házasság, vég és Escobar után. Ehhez képest itt össze-vissza ugrálunk az időben, attól függően, melyik fejezet miről szól. Már alapból Escobar halálával nyitunk, és közben is igaz, hogy nagy ugrások vannak ide-oda az időben mindkét irányban.
Persze, ez is rendezési elv. Minden fejezetnek megvan a témája, és tesz hozzá a nagy képhez. Csak éppen nem vagyok azzal kibékülve, amikor Escobar haláláról olvasok, utána meg a fiatal 24 évesről, aki nagyban udvarol. Plusz, némelyik fejezet el is tér a kijelölt témától. Van egy, ami Escobar szeretőit taglalja. Ehhez képest ez az, amely a legtöbbet elmondja a házasságáról és a feleségével való intim kapcsolatáról.

Mivel memoár, és jóval az események után íródott, nagyon erős benne a reflektálás is. Valahol még viccesnek is találtam, ahogy Victoria minősíti Escobar kialakult legendáját, vagy éppen Virginia Vallejo memoárját, amiből film is készült.

Furcsa az is, hogy a szeretők kapcsán éles tud lenni a nyelve, de mennyire nem vállalja fel, hogy Escobar szörnyeteg is volt, és miket tett. Itt végig éreztem egy hárítást: naiv fiatal, szinte kamasz voltam, mit tudtam én erről? Azt se tudtam, mi az a kokacserje. A kis gonosz énem ilyenkor úgy visszakérdezne, hogy mit gondolt, miből lettek millióik, majd milliárdjaik?
Nincs benne kritika a férje ellen. Azt próbálja elmesélni, miért nem hagyta el és tartott ki mellette minden ellenére, de olyan abszurd ez a mai, modern fejemmel – nekem már ott fennakadt a szemem, hogy egy 24 éves egy 13 éves lánnyal randizik, szexel és úgy elviszi abortuszra, hogy a lánynak le sem esik, mi történik éppen. Vannak olyan sztorik, hogy simán aláírom, Victoria is áldozat volt, de akkor miért ez az alázatos hang?

Ha már memoár, az sem tetszett, hogy nagyon sok a más története benne. Mivel Victoria ki volt zárva a férje életének nagy részéből, hogy ezekről tudjon írni, interjúzott és kérdezgetett régi ismerősöket. Ettől már nem is annyira memoár, és veszít a személyes hangból, hallomás.

Túl sok szörnyűség van benne, hogy szórakoztató lehessen, de a legtöbb fejezet anekdotás és jól olvasható. Bár a némileg mentegetőző hang zavar, sokszor tud őszinte is lenni, és valóban mutatni valami mélyebbet és igazit.
Voltak vele gondjaim, de összességében érdekes volt, nem bántam meg, hogy elolvastam.

Henao: Mrs. Escobar – Mint memoár: 60% érdekes, szerkesztett és igyekszik sokat mondani.

Szubjektíven: 50% zavart az idősíkok közti ugrás, és rengeteg a mástól átvett történet is.