Fülszöveg: 

Rose Cassidy nem igazán él, inkább csak vegetál. Érzéketlenné teszi magát a félelemmel és a fájdalommal szemben, mert csak így maradhat életben ebben a kegyetlen világban. Így amikor a hírhedt Danny Black egy halálos hatalmi játszmában biztosítéknak magával viszi, leteríti a lelke mélyéról feltörő iszonyatos félelem. És ami annál is rosszabb, az elsöprő vágy.

Hallott már történeteket a britről. Kőszívű. Hidegvérű. De még soha senki nem említette, hogy hihetetlenül szép és vészjóslóan elragadó. Átlát az álarcán, és kegyetlen reményérzetet ébreszt benne. De Rose-nak küzdenie kell a torz vonzerő ellen vagy azt kockáztatja, hogy elveszti az egyetlent, amiért élnie érdemes.

Amikor Danny Black biztosítékként elrabolta az ellensége gyönyörű szeretőjét, nem számított ilyen következményekre. Vagy a beteges vonzalomra, ami fellobban közöttük. Rose Cassidy az őrület határára sodorja Dannyt az áthatolhatatlan külszínével és vad varázsával. Emlékeztetnie kell magát, hogy a nő csupán csali. Megoldás egy problémára. Rose mégis erős érzéseket vált ki Dannyből, amik veszélyesek, ha számtalan ellenség akarja holtan látni.

Szerintem: 

A legrövidebben: ez nagyon

nem az én regényem. Nincs benne semmi, amibe ne tudnék belekötni, és még csak olyat se akarok keresni benne, ami tetszett.

Kezdjük azzal, hogy ez elvileg egy maffia regény és a férfi főszereplő, Danny egy szervezet feje. Kegyetlen híre van, gond nélkül gyilkolt, és megörökölte, de egyben ki is érdemelte a helyét. Nehezen hiszem el, hogy egy vezető személyére is áll a tétel, hogy nincs kiszállás, csak hullazsákban. Meg különben is, mégis, miért adná fel az egész életét, amit addig felépített? Rose-ért meg a szerelemért? Nem hiteles azok után, amit megtett azért, hogy azzá legyen, aki.
De a maffiás húzások is olyan gyerekesek. „Elrabolom a nőd, és képzelheted, mit csinálok vele, ha nem teszed, amit mondok!” Az sem jobb, amikor fel akarják robbantani egymást, vagy egymásra küldik az FBI-t. Amúgy sem ezek viszik a regényt előre, de akkor is röhejesnek éreztem, hogy vezető szervezetek így intézik a dolgaikat.

Ami még rosszabb, hogy ez egy erotikus – romantikus regény, de csak az erotikust írom alá. Tele van szexszel az egész, funkciótlanul sok benne az erotikus jelenet. Bár, csak azt tudom aláírni, hogy Danny és Rose egymásra vannak kattanva szeretőként. Erősen kétlem, hogy olyan elemien egymásra akarnának mászni a leírt helyzetekben, de erotikus regény, ok. Viszont, ezt szerelemnek hívni – nem csak meg nem ismerik egymást, de idő is alig telik el. Persze, a lány, akit jó 10 éve szexuális játékszernek használnak, akit többször megerőszakoltak, varázsütésre szexfüggő lesz Danny mellett… Aki egy egész életet felad az együtt töltött, kb. 1 hét után? Ha volt annyi.
A vége, a szerelmi szál, olyan mese habbal.

Nem bírtam a szereplők felépítését sem. Azért kellene őket sajnálni, amin fiatalként keresztül mentek. Áldozatok voltak – verték, erőszakolták, bántották őket. Csak éppen felnőve ők is erkölcsi értelemben rossz emberek lesznek. Danny egy kegyetlen gyilkos, Rose meg egy szex-csali. Mindketten életeket tesznek tönkre. Nekem nem sikerült megkedvelni őket.
Attól nem lesz jobb a megítélés, hogy köröttük még rosszabb emberek vannak. Ez az egy szempont, amiért Danny tényleg meg kellett, hogy rendezze a halálát. Hiába elvileg ő a regény hőse, a törvény jogosan üldözné. Attül függően, hol kapnák el, mehetne akár a villamosszékbe is. Még csak mentő körülmény sincs, hogy valakin segített volna. Annyi, hogy nem erőszakolt nőket, az még neki is alja volt. A gyilkosság nem.

A stílusával már a szereplők nyelvezeténél elakadtam. Nagyon trágár ez a regény. A cselekmény helyenként indokolja, de még úgy is soknak éreztem.

Vagyis: a cselekmény, a szereplők, a nyelvezete se tetszett. Ez most nagyon nem esett jól.