Fülszöveg: 
A 2019-es év talán legnagyobb könyves szenzációja, a Maffiózók mackónadrágban című bestseller szerzője, a távozó indexes oknyomozó újságíró, Dezső András újabb alvilági történetek feltárására szánta rá magát. Ezúttal a magyarországi kokainpiac és a drogban úszó elit világába ad betekintést.
Vajon élnek-e Magyarországon kokainbárók, vagy a hazai nagyágyúk csak kispályások a világ többi országának kereskedőihez képest? Hol helyezkednek el a magyar bűnözők a világ kokaintérképén? Mennyi pénzt szakít egy magyar drognagykereskedő és hogyan dolgozik egy díler? Honnan és hogyan jut be Magyarországra a kokain és miért elsősorban a felső tízezer vagy éppen a celebek és a politikusok körében népszerű? A szerző – aki az olvasóval megismerteti az első magyar kokainkirály történetét is – kutatómunkája során ismét elmerült az alvilágban és a felvilágban is, megtörtént eseteknek járt utána, hogy bemutassa, milyen is a „magyar kóla”.
Szerintem:
A drog világa azért elég népszerű téma. Van egy tucat vagy
több könyv és film Escobarról, most megismerhettük Griselda Blancót is a Netflixről, és van nem egy szerző, aki szabályosan ráépítette a thrilleres/akciós regényeit a drogvilágra.
Miért is leg meg, hogy nálunk is van drogélet? Dezső András a magyar drogos alvilág történetét írta meg, és még mindig próbálom megfejteni, miért érzem annyira meglepőnek ezt az egészet. Elméletben tudom, hogy nálunk is van, terjesztik és vannak függők, és mégis nehezemre esik elképzelni.
De, a kötet. Aminek a legnagyobb élvezeti értéke, hogy nagyon olvasmányos. Lineárisan végigveszi, milyen esetek voltak nálunk, felevenítik a legnagyobb történeteket. Nagyon anekdota jellegű az egész, szinte epizodikus résezeket mond el. Nem tényekkel és számokkal nyom agyon, hanem embereket emel ki, akik valamikor és valamit tettek. Így egyszerre tud lenni a kokain útjának meséje és ismeretterjesztés is.
Jól olvasható, sokat segít benne, hogy ennyire beszédközeli, történetközpontú.
A tartalmának újszerűsége váltakozó. Konkrét magyar esetet nem hiszem, hogy tudtam volna mondani egy-egy közismert szerhasználót leszámítva, de maga a drogvilág olyan elemeket tartalmaz itt is, amit a média és Kolumbia, USA kapcsán azért ismerünk. Azt biztosan nem értelem új és feltáró esetként, hogy turistának álcázva miképpen lehetett a bőröndbe vagy ilyen-olyan tárgyba drogot rejteni és megutaztatni. Itt azzal tud ez is színesebb lenne, hogy konkrétan megtudjuk, ki és miért vállalt be ilyesmit.
Tetszett az is, hogy igyekszik minél szélesebb merítést bemutatni. Megjelennek a forgalmazók több szinten is, de még olyasmi is bekerült a kötetbe, hogy egyes dalszövegek miképpen tükrözik vissza, hogy a szerző használó volt. De az időbeliség is hoz érdekes eseteket. A szerencsétlen nemes, aki bedrogozott állapotban alulöltözve a kupi folyosóján jó kis tüdőgyulladást szedett össze és bele is halt? Hát nem is tudom, az ilyen eseteken sírni vagy nevetni kellene.
Gondosan szerkesztett könyv is, fejezetekre és alfejezetekre osztva. A szervező elvek között van az időbeliség, míg egy témán belül maga a fejezet által ismertetett rész ad kohéziót. Időnként utal is a kötetben szereplő más esetekre is, ezzel is erősítve, hogy ez egy összefüggő szöveg. De fel van tagolva úgy, hogy a tartalomjegyzék segítségével később is könnyen visszakereshető legyen egy-egy ismertetett eset vagy személy.
Ha valamit hiányolok, az talán néhány fotó. Azért bőven van benne olyasmi, amit lehetett volna képekkel is illusztrálni. De ez egy tömény szöveg. Igaz, tartalmas, de jellegéből fakadóan pluszt adott volna egy kis képmelléklet is akár.
Érzhetően sok munka van benne, és jó is volt olvasni, miközben informatív is. Azt meg igyekszem feldolgozni, hogy ez a magyar valóság.
