Világok között kapcsolatot létrehozó, mentőakciós, fejlődéstani.

Lee és Mal régi legjobb barátok, akiknek az a közös szenvedélyük, hogy mitikus fajokat keressenek meg. Eddig még semmit nem találtak, de a lelkesedés adott. A legújabb nyomozásuk egy madárember után folytatják: ők döbbennek meg legjobban, amikor a lényt valóban megtalálják és átzuhannak egy másik világba, ahol ezek a lények élnek nagy számban. Lee hazajut, Mal nem és évekig csak a kérdés marad: igaz volt, vagy csak képzelte az egészet? Közben Dr. Khan védelme nemzeti érdek, a nő a szakterületén páratlan és az egyetlen, akivel az angol kormány együtt tud dolgozni. Julian igyekszik életben tartani és megvédeni a fenyegetésektől, de nem csak brutális gyilkosság történik a nő környezetében, később ő maga is eltűnik és a nyomok Mal felé vezetnek. Lassan kibontakozik egy olyan kép, ami minden résztvevő tudatát próbára teszi: mi van, ha nem vagyunk egyedül?

Ez most furán hat, de szerintetek Tchaikovsky kutyás vagy macskás személy? Van ugyanis egy fejezet, amiben a macskák lesznek a világ domináns faja. El nem tudom képzelni, hogy szereti vagy éppen ellenkezőleg érez irántuk. Mindkettőt bele tudnám látni…

De nem is ez a lényeg. Adrian Tchaikovsky újra egy olyan sci-fit írt, amely bőven feszeget érdekes kérdéseket és elgondolkoztat. Nem csak arról, hogy milyen könnyen alakulhatott volna másképpen az élet a bolygón. Arról is, milyenek az emberek.

A fajunkról általánosságban nem fest jó képet. Maguk a szereplő emberek között is vannak igencsak elszállt alakok, de a más kultúrák tagjai is tesznek igencsak éles megfigyeléseket. A kedvencem arról szólt, hogy az emberiség számára bejött a kockázatvállalás, csak éppen minden bátorság és emberi erő mellett is birka a faj. A nagy hangot, az erőszakosságot összekeverik a megbízhatósággal. Minél hangosabban mondod a magad igazát, annál többen fogadják el igazságnak. Nem véletlenül hozzák példának a zsarnokokat, és hogy a modern korban is az emberek felsorakoznak a vezetésre alkalmatlan emberek mögé, akiknek a kiállása és a nagy hangja van.

A másik, ami meglepett, hogy mennyi normától eltérő forma szerepel a könyvben. Eleve a két kezdő hősnő leszbikus. Dr. Khan férfiból lett nő. Az ügynök, Julian meg azon kezd el merengeni a történet végére, hogy olyan kapcsolatot kellene felépítenie, amelyben nem ketten, hanem hárman alkotnak egy szerelmes párt. Olyan szinten még meg is voltam vele, hogy ahogy a más lények sokszínűségét elfogadjuk, ennek mennie kellene embertársainkkal szemben is. De, azért nem sok ez így? A szereplők nagyja kapott valamilyen LMBTQ szálat, amitől furcsa érzetem lett. Nem lett volna a kevesebb több?

Ami viszont zseniális a könyvben, ahogy a különféle zsánerek és történetek összeérnek. A két nő története egy szörnyes thriller. Az ügynök kapcsán egy modern, szinte kémtörténetet kapunk, hiszen Julian titkos ügynök, ha nem is olyan felhatalmazásokkal, mint kedvence, James Bond. Az egész meg egy monumentális sci-fi, amiben lesznek párhuzamos dimenziók, idegen lények és egy közös terv ellenséggel együtt. Minden darabka remekül összeáll és alkot a végére egy nagy, közös kalandot. Okosan van felépítve.

Mellette nagyon kreatív a más világok kitalálásában. Minden földtörténeti korra megmutatja, mi lett volna, ha más élőlény kezd el kiemelkedni. Tchaikovsky döbbenetes világokat álmodott meg nekünk, és azokba nagyon bele is tudtam veszni. Tudományos az alap, és nagyon színes a fantázia, amit felépít rá. Vannak itt szuperszámítógépet létrehozó halak, gyilkos háborúkat vívó rákok, imádatot kikényszerítő, önkényúr macskák és még sorolhatnám. Simán elolvastam volna bármelyik Föld történetét akár regénybe is. (Aki olvasott a szerzőtől, mondhatja, hogy a pókok kapcsán már kaptunk is ilyesmit…)

Szeretem a szerző stílusát is. Nagyon olvasmányos, miközben hiteles és a tudományos részeket is érthetően át tudja adni. Rendben, azért most fejből nem fogom utána elmagyarázni a zsebdimenziók működését, de olvasva értetten és nem okozott gond a könyvbe megjelenő fizika sem, pedig a fizika nagyon távol áll tőlem, egyedül az elektronika és hőtan ment belőle.

A végét furának éreztem, de nem tudom, mi lett volna, amire egyértelműen azt tudnám írni, hogy tetszett. Ki lehet ezzel békülni, és ebben is benne van a nagy üzenet: együtt kell tudni élni és nem hagyni, hogy a különbségek erősebbek legyenek, mint ami összeköt bennünket.

Élmény ez a regény is, az alternatív Földek történetei nagyon rápörgettek.

Tchaikovsky: Az Éden kapui – Mint sci-fi: 85% több szálat mozgató, thriller elemeket is felhasználó, elgondolkoztató mű.

Szubjektíven: 70% a végét nem kicsit érzem furának, de a más fejlődési íveket imádtam.